Veseelégtelenség

Kedves ide látogató/tévedő érdeklődő embertársam!

A most következő kis írás elsősorban szórakoztató, de ugyanakkor remélem hasznos és informatív céllal készül megszületni, aminek tárgya az 1987-es késői kislámpás Bmw 324d típusú gépjárművünk idei felújítgatása/karbantartása. 

Először egy kis történelem:

Autómmal közös történetünk 2011-ben kezdődött, még reggelente csípős, deres idő volt, néha még a hó is esett, barátnőmmel a szülői-nagyszülői bemutatás fázisában jártunk, én annak rendje és módja szerint be is mutatkoztam, egy murvás kis utcába történő kuplungrúgós befordulással a kissé viharvert Ford Sierrámmal, szerencsére nem a nagyszülők szeme láttára. A mutatványt a kocsi nem igazán hálálta meg, a hegesztett differenciálmű azon a ponton megköszönte az együtt töltött szép hónapokat és úgy döntött, hogy a kúpkerék törésével véget vet rövid, ám annál intenzívebb kapcsolatunknak. A nagyszülőkhöz végülis vontatókötélen húzott engem és dicső harcban sérült paripámat frissen megismert apósjelöltem, akinek szerencsémre helyén volt a humorérzéke és szerencsére a nagyszülőknek is. A történetnek szerves része, hogy mindez történt 150 szép magyar kilóméterre drága szülővárosomtól és lakóhelyemtől. 
Barátnőm édesapja rövid szemle után javasolta, hogy szerezzek egy másik differenciálművet, mindenféle fémek összeolvasztására alkalmas berendezést tartsak tőle távol, majd ezek sikerében segít újra járóképessé tenni a járgányt. Mellesleg felajánlotta, hogy mivel ez vonattal egy ha nem is teljesíthetetlen, de igen nehéz küldetés, és holnap mindenkinek dolgozni kell menni, így mit szólnék hozzá, ha - amíg nincs más - kölcsönadná a "táltospiros" dízel e30-at a kert végéből? Valójában a döbbenettől nem nagyon tudtam hirtelen reagálni, hogy a szeme előtt esett - mit esett??? rúgtam szét a saját autómat, Ő meg felajánlja az övét, mondván: "vidd el, ha megvan az alkatrész, hozd vissza, csomagtartóban a cseredarabbal a Fordhoz". Természetesen elfogadtam a segítséget, párommal beültünk a kis bömösbe és elindultunk Budapest felé. 

A következő hét végén vittem a szép gyári nyitott diffit, a kölcsönbéjemvé meg engem, Sierrát közös erővel (95% após, 4% barátnő, 1% én) megjavítottuk, majd jött a felém szegezett kérdés: na milyen a "táltospiros"? 
Hááát mondom; a Ford azért jobban megy, de amúgy veszettül tetszik.

Jött a felajánlás, hogy mi lenne ha megvenném (lányomat ne ilyen lerúgott fossal vidd már). A többi innen már könnyen kitalálható...

Azóta eltelt 7 év, az e30 azóta a páromé lett, voltak szituációk bőven: éjszaka, a holdfényben a sávom közepén romantikázó kutya l'amour, aminek sajnos a köténylemez és környéke vetett véget, kettős tömegű lendkerék törés, költözés ide-oda, szebbé tévő lakatolás, fényezés, ültetés, emelés, hóba driftelés, féltve vigyázás, szóval ami csak egy ilyen korú és megbecsült 324d-vel csak történhetett.

Márciusban már igérkezett a jó idő, a napsütés; én pedig tudásom gömbjét az évek során igyekeztem növelni, így még nagyobb felületen érintkezhet az ismeretlennel, próbáltam ellesni a szerelői és karosszérialakatos fortélyokat, már olajat is cseréltem, a kocsira meg ráférne némi javítgatás, így úgy éreztem, hogy belevágok, úgyis menő a DIY.


Az ismert hibalista abban a pillanatban a következő volt:
1. úszik a vezetőoldalon elöl a szőnyeg, beázik a biztosítéktábla alatt
2. egyes pont következtében feltételezhető, hogy újabb fékkör megjelenése várható a'la Frédi és Béni
3. veszettül zúg, búg, mély hangon rezonál valami alacsony fordulaton, minden sebességben (feltételezésem szerint a váltó)
4. repedtfazék hangon szól a kipufogó, ráadásul alattam, mellettem

Ezek mind már egy ideje fennálló problémák (kivéve a kipufogó), sok - sok utána járás, szerelgetés, másik váltót tettem fel, amivel máshogy zúgott, a beázást fél évig keresgéltem, mire meglett, hogy hol jön be a víz tehát a megoldás nem hogy nem született meg könnyen, egyenesen "császározni" kellett.

Az elképzelt megoldások a problémákra sorrendben
1. lakatolás
2. lakatolás, esetleg fémmerevített munkavédelmi bakancs
3. felújított kuplungtárcsa, szerkezet, új nyelestengelycsapágy, hardy tárcsa, és mint most már tudom, kinyomócsapágy is
4. ócsójános vagyok, szóval likas, hát meghegesztem, majd miután pár hónap múlva megint kilyukad, veszek újat

Kezdjük az elején: a vizes szőnyeg egészségtelen a lábunknak, a dohos szag meg a szaglásunknak, de a padlólemeznek még inkább nemezise a fél évig vízben állás, így úgy gondoltam ideje a szövetnek új dimenziókat is megtapasztalni a világból: irány a szép száraz külvilág.
Az ülések eltávolításával kezdtem, viszonylag egyszerű művelet, elöl az ülés sínjeinek elején található műanyag kupakok alatt található anyák fogják, a hátulján pedig csavarok. A biztonsági öv csavarjához úgy a legkönnyebb hozzáférni, ha már az ülés nincs rögzítve, kicsit megdöntjük befelé a nyerget, és máris nem veszélyeztetünk 3 különféle burkolatot / műanyagot a szerszámmal. Érdemes figyelni a csavaron az alátétek és a persely sorrendjét, illetve helyét, hogy visszaszereléskor ne legyenek problémák (fényképezni is érdemes)


A középső boxokat a képen látható kis műanyag anyák tartják, a hátsó a hamutartó alatt van, az első (középső) pedig a váltózsák alatt, illetve a lábtérbe benyúlva a műszerfel alatt mindkét oldalon egy-egy kihúzható bolha.
Ezen a ponton ragadnám meg az alkalmat egy nagyszerű találmány bemutatására, ez pedig a bármilyen formájú, színű és kviitelű műanyag tároló dobozka. érdemes alkalmazni a kis műanyag bizbaszok, csavarok és mindenféle apróság tárolására, rengeteg összeszerelésnél felszabaduló "hovaa******bavanazaszar" témájú monolúgot spórolhatunk vele. 

Miután az ülések már a szabadban élvezik a kora tavaszi napsütést, és a középboxok műbőrje is már tapinthatóan termeli a D vitamint, felszaggattuk az összes szőnyegleszorító műanyagdíszlécet (hidegben nem érdemes próbálkozni, rideg, törik, melegben is csak miatyánkot mormolva van némi esély nem eltörni), fel lehet emelni kicsit a szőnyeget, hogy a hátsó lábtér vízben pancsoló fűtéscsöveit a már megismert műanyag anyák letekerése után kibányásszuk.

A gázpedál teteje mögött, a rudazatán van egy kis biztosítógyűrű, kis fogóval a jó irányba húzva könnyen eltávolítható, a rudazat oldalra kicsúszik a pedálból, a szőnyeg át a pedálon, és ha szerencsénk van, a pedál a padlóból már nem csúszik ki sehova.

Innen néhány kitekerhető rögzítés a szőnyegen, kis rángatás, textilszakadás, és a fűtésbox alatt is kifér a szőnyeg, csak könyörögni kell neki egy kicsit, visszafele meg majd nagyon sokat, és már kint is van. 

A látvány nem túl felemelő, de legalább már fel lehet deríteni, hogy mi is a probléma, és mik a következmények.

Különösebben nem részletezném, némi vakarászás után ekkora lukakat kellett vágni a padlóba, hogy egészséges fémhez tudjak majd egy másik egészséges vasdarabot biggyeszteni

Vágásnál érdemes odafigyelni, hogy alatta nem e megy valami lényeges (fékcső, elektromos vezeték, hosszmerevítő, barátnő kedvenc kismacskája, stb), illetve a védőfelszerelésről mindenki tudja hogy iszonyatosan gáz, meg egy igazi béjemvés terminátor nem használ ilyen átlag halandó számára is felesleges komformista kacatokat, de tapasztalatból mondom, hogy amikor a vasszilánkot fúrják ki a szemedből, te pedig lelki szemeiddel - legalább azzal - látod magadat ahogy a jövőben egy kalózhajó kapitányaként vezényelsz, felértékelődik a védőfelszerelés létjogosultsága.

Szóval eddig sikerült eltávolítani néhány négyzetméternyi vizes kárpitot, csináltam két szép dekoratív lukat, érzem én hogy jó úton haladok. 

A folytatásban fogorvosost játszunk és betömjük a lyukakat.