Veseelégtelenség

 2023.december 25. a dátum. A karácsony idén elég szokatlanul telik: elkaptam valami taknyos, köhögős nyavalyát, majd sikerült feleségemet is jól megfertőzni vele, így a családi ebéd idén a részvételünk nélkül zajlik. Az e30 hosszas és kimerítő helyretákolásáról egész video sorozatot készítettem, illetve rengeteg képpel dokumentáltam a folyamatot. A videok youtubeon megtalálhatóak, de szerettem volna egy ilyen blog jellegű komolyabban kialakított keretes szerkezetbe foglalni a dolgot, így vágjunkis bele.

2022. februárjában fogant meg a gondolat a kicsi fejemben,hogy ideje lenne valamit kezdeni az öreg Bmw-vel. Az ezt megelőző év késő őszén készült el az általam garázsnak titulált, valójában egy nyitott oldalú betonozott padlózatú tető, ahova be tudtam végre állni az autókkal. A piros 324d ekkor már egy ideje nem teljesített mindennapi szolgálatot, néha beleültem, elmentem vele dolgozni, vagy boltba, de az általános teendőket az e36ok látták el. Ennek megfelelően egy kicsit el is volt már hanyagolva, bár km nem ment bele, de az olajat már bő egy éve nem cseréltem le, kicsit lógott ez-az a futóműben, egy első fékbetét csere is kezdett esedékessé válni, illetve a karosszérián a rozsda is kezdett visszatérni. 

 Egy nap beálltam vele a "garázsba", vettem egy mély levegőt, majd nekiálltam, hogy akkor ez az új projekt, valahol belekezdek, aztán egyszer majd a végére fogok érni. Az elhatározást végül áprilisban már tett is követte, elkezdtem kicsit levetkőztetni az autót, lemostam a motorteret, majd pár hét múlva,mikor megint volt egy kis szabadidőm, tovább bontottam, kiszedtem a hátsó lámpákat, leginkább csak szagolgattam a dolgot, hogy mire is lesz szükség. Tudtam, hogy a vezérlés cseréje is esedékes, vízszivattyúval együtt, illetve kezdett körvonalazódni, hogy ez nem egy ilyen hosszú hétvégés munka lesz, inkább fog hasonlítani a compact féle szétszedem apró cafatokra, aztán meglátjuk mi minden fog kelleni dologra.

Közben jöttek a tavasszal az újabb feladatok: előtetőt kéne cserélni, azt összehozni a garázstetővel, szóval az autó megint csak félre lett lökve, majd augusztusban tudtam nekiállni újra. Ekkor aztán nekiestem a motornak: a már említett vezérlés csere, a szelepfedél alól már szivárgott az olaj, a hűtője ugyebár még a gyári, így gondoltam nem fog ártani azt is kimosni, átmosni, illetve jött az ötlet, hogy lefestem ilyen fekete alapon gyári fém csíkosra a vezérmű burkolatot, a szívósort és a szelepfedelet. Szóval kipakoltam a motortérből némi alkatrészt, szépen elpucoltam mindent, majd nekiálltam a vezérműszíjat kicserélni. A főtengelyt a szokásos módon lehetett rögzíteni a főtengely jeladó környékén található nyíláson keresztül a sógorom 318ti-hez vásárolt vezérlésrögzítő szett főtengelyt rögzítő csapjával felső holtponton természetesen, az adagolót és a vezérműtengelyt pedig filccel összejelöltem valamihez.

Szerencsére az ilyen régivágású egyszerű SOHC motoron még a magamfajta is megoldja a vezérléscserét, ha jól emlékszem, akkor a vezérműtengely volt az egyetlen,ami nem igazán akarta megtartani a pozícióját, azzal kicsit ügyeskedni kellett, hogy az új szíj a megfelelő pozícióban kerüljön vissza a helyére. A vízszivattyú felület tömítéses megoldású, szóval a compactnál tapasztalt tömítőgyűrű leragadás okozta blokkból kirángatás kálvária ezúttal elmaradt, feszítőgörgőt ellenben készlethiány miatt nem tudtam újat venni, így a régit kimostam, megtömtem csapágyzsírral, majd ment vissza a helyére. Ekkor feltűnt, hogy egy csavart nem tudok meghúzni, mert tekerem a "menetet", megkerestem a túlsó "végét", ahova tettem egy önzáró anyát, majd jól meghúztam. Nem tudom mi lehetett az eredeti megoldás, de most már átmenő csavaros :). Próbaindítás után szépen kimostam a hűtőt, nagyjából a tizedik átöblítés után már kezdett nem koszos lé, hanem tiszta víz átfolyni rajta, szépen eltakarítottam mindent, majd lefestettem a kívánt színre és mintára a festésre szánt dolgokat. Összeszereléskor a tömítéseket is vékonyan pasztáztam, biztos ami biztos alapon, bilincseket elpucoltam, megolajoztam (a nagy részük még gyári), feltöltöttem a bekevert új fagyállóval, indítottam, járattam, figyeltem, hogy szivárog e valami valahol, majd örömmel konstatáltam, hogy minden túlélte a beavatkozást, egy tételt kipipálhatok.

Pár héttel később nekiálltam megkarcolgatni a karosszériát, felderítendő hogy a rozsda hol és mennyire emészti szerencsétlen testet :D. Ami egyből szembetűnő volt, az a hátsó ívek illetve a hátsó lökháritó alatti "köténylemez", amit ugyebár pár éve valaki még meg is rongált egy Remus kipufogóvég reményében, de balszerencséjére az fel volt hegesztve a dobra, nem három szorítócsavarral volt rögzítve, balszerencsémre erre már csak akkor jött rá, miután szét trancsírozta a köténylemezt a környékén. Mindegy, remélem férgek lakmároznak még élő és fájdalmakkal átitatott testéből :D. Lekerült a hátsó lökhárító, alatta találtam oldalanként egy szellőző leffentyű izét, azokat is óvatosan kipattintgattam a helyükről, az alatta talált néhai gumitömítés maradványaiból hamar kikövetkeztettem a csomagtér beázás egyik lehetséges okát, majd nekiálltam levakarni a festéket, úgy nagyjából szűz fémig.

Itt még nagy dráma nem fogadott, megtaláltam a néhai hátsó ív cseréjének a hegesztés nyomait, a már említett trancsírozás átmeneti javítását, illetve a sarkok lyukasak voltak. Meg persze belülről az akkumulátor alatt nagyjából már nem volt lemez, a túloldalon meg kevésbé durva, de azért jelentős folytonossági hiányt tapasztaltam :D. 

Ez ugyebár adta is az első komolyabb kihívást jelentő feladatot, mivel bár funkcióját tekintve egy egyszerű lemezről beszélünk, aminek a feladata hogy rátegyünk egy műanyag tálcát, amire majd az akkumulátort tesszük, azonban alapvetően az eredeti megoldásokat követő javításoknak a híve vagyok, ami ez esetben nem volt olyan egyszerű, hogy felhegesztek egy lemezt oszt kész... Maga a "tálca" valójában két darab lemezből állt eredetileg, ami középen egy derékszögbe hajtott élben találkozott, majd ponthegesztésekben rögzült egymáshoz, a hátsó köténylemez alja pedig erre volt felperemezve és szintén ponthegesztve. A lényeg, hogy egy viszonylag összetett elemet akartam reprodukálni, követve a merevítések pozícióját, illetve az illeszkedő felületeket is. 

Ehhez kellett készítenem néhány javító elemet, kivágni az elpusztult részeket, majd apránként igazítani, alakítgatni mindent, hogy a végén valamennyire minden illeszkedjen a helyére.

Ezt itt ilyen darabokból összeollózva tudtam megoldani, szerencsére a külső felének egy része még egész jó állapotban megmaradt, így azt használhattam egy kiindulópontnak.

Közben persze ismét eltelt némi idő, a pára a kezeletlen lemezt meg is barnította, ahogy illik, de nagyjából így sikerült reprodukálni az autó jobb hátsó sarkát.

Az autó bal hátsó fertálya kicsit más történet volt. A rongálásból és az azt követő általam elkövetett kissé hanyag javításból adódóan az egész kötény kissé el volt csavarodva, horpadva, deformálódva, szóval fos volt. Egyszerűbbnek tartottam az elem alsó részét egy nagyobb részen kivágni és legyártani lemezből, majd felhegeszteni, mert nem akartam, hogy az egyengetés miatt esetleg ott kezdjen el deformálódni az anyag, ahol eddig még jól áll. Nem különösebben bonyolult elem, az alján van egy kis visszahajtás, ami nem ér széltől szélig, nah mindegy, annyira nem volt vészes.

Közben ugyebár telt múlt az idő, jött az ősz, közben egyre mélyebben turkáltam bele a bódéba és egyre körvonalazódott, hogy itt bizony komolyabb előrelépés akkor lesz, ha kikerül az autó alól a futómű és a tank is. Bár még a jobb hátulját be tudtam fejezni, felkerült egy két folt a kerékjáratokra, de már az idő nem kedvezett a kinti munkálatokhoz, így úgy döntöttem, hogy kiszedem a futóművet, az eddigi javításokat pedig ideje konzerválni.

A tél hozta magával a lehetőséget, hogy belefogjak az úgymond műhelymunkákba. Mivel az autó már kezdett nagyon darabokra szedett állapotban lenni, úgy döntöttem, hogy érdemes lenne nagyjából minden kopó fogyó alkatrészt kicserélni. Az első lengőkarokban kicserélgettem a gömbcsuklókat, a hátsó hídban a szilenteket, a hátsó lengőkarokban a csapágyakat, a differenciálműben a szimeringeket, a hátlapján a szilentet, szétszedtem a féknyergeket, tettem beléjük új dugattyút, karmantyút, porvédőt, illetve minden alkatrészt, ami a kezembe került szépen rozsdátlanítottam és fekete 2k epoxy festékkel le is festettem. A tankot is, ha már az is kint volt.

Készültek a dolgok, közben felütötte a fejét egy nagyobb probléma: az egyik féltengelyanya nem akart lejönni. A légkulcs a dugófejet körbeforgatta az anyán, elnyalva annak a hatlap fejét, így maradt az a lehetőség, hogy óvatosan le kell róla fúrni az anyát. Na ez egy nem annyira egyszerű dolog :D. A sima HSS acélfúró nagyjából 2 mp alatt csorbult ki rajta, és eltört és elgörbült és mindent csinált, csak nem fúrt így vásároltam cobalt ötvözet fúrószárat, nem igazán olcsón, párat eltörtem, a maradékot pedig néhány percenként éleztem és így egy hosszú délután alatt sikerült leműteni az anyát a féltengelyről.

Ezután természetesen a lengőkar is szét lett szedve, megkapta az új csapágyat, a dobfék hátsó lemezét leszereltem, eltakarítottam, lefestettem. Közben mindennek a csavarjait drótkoronggal eltakarítottam, cinkfestékkel konzerváltam és kategorizálva eltettem őket,hogy összeszerelésnél egy kicsivel kevesebb fejvakarás legyen majd egyszer a távoli jövőben :D.

Különösebben nem részletezném a dolgokat, a lényeg, hogy gyakorlatilag a tél folyamán minden alkatrészt igyekeztem a lehető legjobb minőségben felújítani, normális minőségű alkatrészekkel és festékekkel. Különösebb nehézség nem volt, időigényes volt, hétvégente illetve munka után, ha volt rá lehetőségem csinálgattam őket, majd szép lassan beköszöntött a tavasz, ideje volt visszatérni a karosszériához.

Kezdett egyértelművé válni, hogy szükséges lesz a belteret is kipakolni, illetve a fém fékcsövek is erősen csereérettek. Látszódott némi keresztgerendafáradás a csomagtartó felett, illetve egy kisebb lyuk a csomagtartóban, az első doblemezeknél láttam egy akkor még kisebbnek tűnő lyukat, a küszöbvégek szintén vagy lyukasak voltak, vagy csak kicsit sziták, a küszöbök még az eredetik, így ismét egy kis festék eltávolítás következett a küszöbökről, illetve szétszedtem a kocsi elejét: lökhárító, köténylemez, sárvédők. A bal oldali sárvédő egy utángyártott darab volt, néhány éve fényeztettem, de látszott rajta a "puklisodás", azaz belülről már rágta a rozsda, sejtettem hogy az az elem eldobós lesz, de ezzel még nem foglalkoztam, először magát a bódét akartam felderíteni, majd rendbehozni.

A jobb sárvédő mögött a doblemezen a baj nem is volt olyan kicsi, mint elsőre hittem, sajnos a lemez nagyjából a motortérig el volt fáradva, illetve az ablakmosó tartály alatt is volt egy kis rohadás. 

Itt vált végérvényesen egyértelművé, hogy a beltérnek költöznie kell. Amikor nekiálltam, úgy gondoltam, hogy ez azért egy alapvetően egészséges karosszéria, de sajnos a harminc akárhány év nem tud nyomtalanul elmúlni, sajnos még mélyebben bele kell engedni a sarokcsiszolót az autóba. Kipakoltam a belsejét, majd nekiálltam felderíteni, hogy mik is lesznek a tennivalók. A küszöbök meglepő módon szinte teljesen egészségesek voltak, az emelési pontoknál volt szükség egy kis lakatos munkára, a hátsó lábtér tökéletes, az első taposók pedig kiábrándítóan el voltak fáradva. Itt egy kicsit képhiánnyal küszködöm, szóval inkább próbálom körülírni a helyzetet :D. A taposólemez közepén fut végig alulról a hossztartó gerenda. A gerenda és a küszöb között (tehát a külső részén) gyakorlatilag szitává volt rohadva a taposó, illetve a tűzfal kb a motortérig. Ez sem egy egyszerű elem, hiszen a küszöb és a taposó felhajtott éle között még van egy úgymond belső küszöb, amihez a taposó éle van ponthegesztve. Sajnos ennek is hiányzott az eleje. Továbbá a tűzfal és a taposólemez sem egy elem, és mivel igyekeztem követni a gyári megoldásokat, így ez is egy kicsit komplikáltabb műveletnek ígérkezett :D. Ja és az A oszlop alja is szar volt a küszöb elejénél. Először is a tűzfal szétrohadt részeit igyekeztem pótolni, egy ide kialakított lemezzel, majd ezt összehozni az új A oszlop aljával, majd pótoltam a belső küszöböt és csak ez után jöhetett a taposólemez pótlása.

A taposólemez kardánalagút felőli része nem volt katasztrófa, de itt ott át volt lukadva, illetve el volt vékonyodva a lemez, így azokat kivágtam, pótoltam, vissza ponthegesztettem a kardánalagúthoz, ami szintén egy külön elem, eddig ez mindössze csak sok türelmet igénylő lemezhajlítgatós kalapálgatós szarakodós meló volt, azonban eljutottam a taposólemez kellemetlenebb részéhez, amit a hosszgerenda és a belső küszöb határol oldalról, és gyakorlatilag az egész egy bordás és kerek merevítésekkel megerősített teknő. Találtam interneten ilyen javítóelemet, de a költségvetés már így is elszaladt sokkal messzebb, mint amire valaha gondolni mertem, így elkezdtem youtuberól okosodni, hogy ilyen bonyolultabb formát hogy is tudnék "házilag" kialakítani. Találtam is egy amerikai karosszéria lakatost, aki két kvázi vastag bútorlap közé szorítja a lemezt, és azon kalapálja formára azt. Szereztem is a következő héten néhány kidobásra ítélt bútorlapot (Köszi Tamás!), beizzítottam a dekopír fűrészt és nekiálltam taposó sablont gyártani. egy napnyi próbálkozás, kalapálás, méregetés és alakítgatás után sikerült is egy olyan javítóelemet készíteni, ami legalább valamennyire köszönő viszonyban van az eredetivel.

Ezek után már csak az előtte lévő íves részt kellett pótolni, összehozni mindent mindennel, készre hegeszteni, varratot köszörülni, alapozni, tömítőzni, festeni, aztán ugyanezt elkövetni a sofőr oldalon is :D.

Sajnos a túloldalon sem volt jobb a helyzet:

Nem részletezném túlságosan, itt a legnagyobb kihívás az volt, hogy a gázpedált kb egy mozdulattal vettem ki a körülötte szétrohadt lemezzel együtt, amit csupán az alulról rákent alvázvédő tartott egyben. Szerencsére sejtettem, hogy lehet ilyen probléma és mielőtt elkezdtem nyektetni a gázpedált, szépen bejelöltem illetve kimértem a gyári pozícióját, hogy baj esetén hova kell majd visszakerülnie. A látvány kicsit sokkolt, így inkább nekiálltam kisebb dolgokat kijavítani, mint a küszöbvégeket, doblemezeket.

Közben lefestettem az első rugóstagok alkatrészeit is, illetve a hátsó rugókat, hiszen azokra a télen nem került sor.

Nagyjából ez volt az a pont, amikor június vége felé járt a naptár, én pedig éreztem, hogy ebben a tempóban, hétvégente tyúklépésekben haladva sajnos nem fog elkészülni az autó ebben az évben sem, és ez baj. Nem azért, mert különösebb szükségem lenne az autóra, vagy mert bármennyire is határidős lenne a projekt, hanem mert már lassan nem tudom hova tenni az alkatrészeit, annyira szét van szedve, körvonalazódott, hogy ha már ennyire mélyen belenyúltam, akkor ezt majd le is kéne fényezni, ami télen nem megy (naná hogy azt is magamnak akarom csinálni, illetve akarja a fene, de nincs pénzem kifizetni egy fényezést), illetve kezdtem aggódni, hogy ezt azért majd összerakni csak úgy kéne, hogy nagyjából egy nekifutásra, amíg még össze tudom rakni fejben, hogy melyik alkatrész után mi jön, hova melyik csavar megy, milyen burkolat, stbstb, és ez úgy, hogy minden második hétvégén tudok rajta dolgozni egy délutánt, szerencsésebb esetben egy napot, az úgy problémás lesz, egy idő után kapkodni fogok és az a végeredmény rovására fog menni, azt pedig végképp nem akartam. Kicsit furcsa döntést hoztam: munkahelyemen jeleztem, hogy akkor én most elmegyek egy hosszabb (értsd: 2 hónap) szabadságra :D.Szerencsére főnököm partner volt a dologban, ezúton is köszönöm szépen neki. 

Szóval új lendületet kapott a projekt, szépen megerősítettem a küszöb emelési pontjait, kifoltozgattam, ahol kellett, majd jöhetett a rettegett bal első taposólemez. Ez már a túlsó oldal tapasztalatai mentén sokkal gördülékenyebben ment, gyártottam egy csavarozható gázpedál konzolt, szépen a helyére méretezve, bepróbálva, kipróbálva, itt a tűzfal nem volt annyira elfáradva, de nagyjából az összes többi hasonló volt, mint az utas oldalon.

 Ezek után következhetett a kellemetlenebb rész, azaz a kocsi aljáról le kellett drótkorogozni a gyári alvázvédelem elfáradt részeit. Nem akartam fémig darálni az egészet, mert ahol ép volt, ott egyrészt istentelenül kapaszkodott, illetve alatta tökéletes állapotban volt a lemez, ezért nem gondolom, hogy a gyárinál hatékonyabb rendszert tudnék rá kreálni, inkább a sérült részekre koncentráltam. Mindez így is egy nagyon durva, koszos, és kimerítő munka, viszont teljességgel kikerülhetetlen, hiszen a sérült, félig levált anyag alá bejut a víz, a por, a pára, és ez rohasztja szét csak igazán az alatta lévő lemezt. 

Elmondhatatlan mennyiségű kosszal jár a dolog, a nyári hőségben különösen finom, amikor ez a kellemetlen matéria keveredik az izzadtsággal :D. De ezen is sikerült túlesni, ahol sérült volt a bevonat, szépen lealapozóztam, ahol szükséges volt, újratömítőztem, leszedtem a fékcsöveket, azoknak a kis műanyag biszbaszait, ahova csavar került, azt ledugóztam csavarral, ahol kilógott valamilyen menet, azt leragasztottam, majd alulról végigkentem az egészet kátrányos alvázvédővel, a kerékjáratokat pedig kőfelverődés gátló anyaggal festettem le.

Ezután még volt egy elmaradt műszaki jellegű tennivaló: az olajteknő tömítésének a cseréje,illetve hogy a végén minden szép és egységes legyen,ezért le kellett venni a bölcsőt, a stabilizátorral együtt. Ehhez tákoltam egy állványszerű szerkezetet, amihez hozzá spanifereztem a motort, így le tudtam venni a bölcsőt. Miután a stabilizátor szilentek kengyeleit megszabadítottam némi rozsdától, kiderült, hogy a szilentek is cserére szorulnak, így azokat is cseréltem, szépen lefestettem mindent, kicseréltem az olajteknő tömítését, az olajszivattyú szívótölcsérét eltakarítottam (bár nem volt különösebben olajsaras), ja és persze valamikor útközben megszabadítottam a motort a kipufogóktól is, hiszen a kipufogót is lefestettem cinkes festékkel, illetve új leömlő sortömítéssel raktam össze. Természetesen a kormányművet is elpucoltam, bár nem akasztottam szét a kormályoszloptól, illetve a kormányösszekötők cseréjét is majd az összeszerelésre tartogattam, persze azok is szépen le lettek festve, bő zsírban összetekerve a szintén új és lefestett axiál csuklókkal.

Mostanra eljutott a dolog oda, hogy ideje volt elkezdeni előkészíteni az autót a fényezésre. először is le kellett róla takarítani egy szűk év mocskát, porát; majd leszedtem az ajtókat, elkezdtem mindent alaposan felderíteni, kicsiszolni minden kis pörsenést. A küszöböket alapoztam, majd lerücsiztem, a hátsó kötényt szintén (gyárilag rücsizve van és úgy van fényezve), az ajtók alját felcsiszoltam, a lemezillesztéseket szépen szétnyitottam, kitakarítottam, alapozóztam, újratömítőztem, vettem egy jobb első új utángyártott sárvédőt (tehénen a gatya kb...), illetve elkezdtem a felcsiszolt pörsenéseket, hibákat visszaalapozózni majd gittelni.... kittelni.... fillerezni.... kinek hogy tetszik :D. 

Megvettem hozzá a festéket, maradt a gyári zinnoberrot szín, miközben szorgalmasan fillereztem és csiszoltam mindent, próbálgattam fújni a csavarozható elemeket, csak hogy lássam, hogy mennyire reménytelen vállalkozásba kezdtem. A legutóbbi tapasztalatom a compacttal volt, ugyebár diplomatikusan fogalmazva is vegyes eredménnyel: az első fújás nagyjából borzalmas fonnyadt narancshéj lett a kocsi oldalain, másodikra a sárvédőkön sikerült megfolyatni a lakkot több helyen, de már legalább nem narancs lett, majd a hátsó lökhárító már egész vállalható lett. Az akkor ugye metál bázis és két komponensű akril lakk rendszer volt, az e30 viszont két komponensű akril festés, lakk nélkül, hiszen ilyen gyárilag is, nem akartam eltérni ettől. A sárvédőket sikerült több kevesebb sikerrel lefújni 3 rétegben, elsőre kicsit megfolyt, visszacsiszoltam, majd jött még 2 réteg. nem lett tükör, de nem is lett fonnyadt narancs :D.

A festéknek szuper színe volt, az összes hiba a rendszerben bennem keresendő. szépen sorba vettem az ajtókat, becsiszolva kézzel, ahol kellett alapozva, fillerezve, szórógittezve, újra becsiszolva. 

Közben megérkeztek az új fékcsövek, beépítettem őket, amíg még emlékeztem rá, hogy minek honnan hol és hova kell mennie, ekkor már pont augusztus elsejét írtunk, így legszebb ideje volt komolyabban hozzálátni a fényezéshez, mivel a terv az volt, hogy augusztus végére az autónak kész kéne lennie. Gőzerővel nekiláttunk feleségem unokaöccsével a bódé maszkolásának (Köszi Lackó!), addigra már mindenhol becsiszoltam minden flekkelést, illetve az egész gyári fényezést átcsiszoltam kézzel, befóliáztuk meg ponyváztuk a nyitott garázst, az ajtók és a sárvédők már le voltak fújva, megjött a szélvihar, a kocsi felett tároltam a szálas faanyagot, szóval nem pont ideális körülmények között, de harcra készen álltunk, hogy valahogy pirosra locsoljuk az autót.

Gyakorlatlanságom gördített elém némi akadályt, pont rosszkor fogyott ki a szórópisztolyból a festék, egy kis kosz is belehullott a friss fényezésbe, illetve am bloc a festék elfogyott, mielőtt a második réteggel végeztem volna, de lényegében piros lett a bódé.

Ezután volt egy utam a fővárosba a Carcolorhoz még egy adag festékért, hogy megkaphassa a harmadik réteget is, majd miután a szél szétszedte a kis rögtönzött fóliaburkomat, azt újra felépítettem nagy nagy káromkodások közepette, lefújtam a harmadik réteggel, majd konstatáltam, hogy hát nah, ez most akármilyen is, ez ilyen lett és a miénk :D. Egyébként nem lett tragikus, a színe egészen gyönyörű volt, illetve a felületét illetően volt egy hosszasabb telefonbeszélgetésem egy régi ismerősömmel, aki profi polírozással foglalkozik, aki ellátott sok sok jótanáccsal (Köszi Csabi!), elmondta, hogy nagyon ne essek kétségbe, némi száradás után nyugodtan essek neki finom polírpapírral és vizesen csiszoljam vissza az egészet mattra, majd a megfelelő pasztákkal és géppel polírozzam fel az egészet. Ezt akkor még nem tudtam, hogy neki akarok e állni, vagy majd pár év múlva fogok mutatni erre bármilyen hajlandóságot, szóval inkább elkezdtem összerakni az autót :D.

Itt azért kifizetődött, hogy nagyjából minden csavart és alkatrészt szépen szelektálva és csoportosítva raktam el, feleségemmel felszenvedtük a tankot a helyére (Köszi Szívem!), összeraktam az első futóművet, a fékeket, kisvártatva felkerültek az ajtók, betettük a hátsó hidat és a differenciálművet (Köszi Lackó, ismét :D), felkínlódtam a teljesen méretpontatlan bal első sárvédőt, illetve a gyári jobb oldalit is, szóval kezdett úgy elég jól formát ölteni az egész, és rájöttem, hogy ez így összképben azért így a sok új alkatrésszel, meg a sok régi, de szépen felújított és lefestett alkatrésszel akár még jól is tudna kinézni :D. A dobfékkel kicsit szarban voltam, nem a kedvenc alkatrészem, mindig fejvakarás van, hogy akkor ez hogyan is működik, de tisztelettel jelentem, hogy bár egy egész délutánt elszarakodtam vele mire összeállt (természetesen új fékmunkahengerrel, fékcsőelosztóval), de még a kéziféket is sikerült olyan jól beállítani, hogy azt az összes többi autónk megirigyelné :D.Egyébként a fékdob meg a fékpofák maradtak a régiek, nagyjából 10ezer km-el ezelőtt kapta ezeket a fékpofákat illetve akkor lett hozzá szabályozva a fékdob (ami ugyan már utolsó méretre van szabályozva, de még a gyári), ezeken kívül az utolsó gumi fékcsőig minden új és jó minőségű, elsősorban azért, mert mostanában én ezt nem szeretném újra szétszedni :D. 

Ekkor augusztus közepe volt, úgy gondolom, hogy alulról nagyjából vállalható állapotra sikerült hozni az autót, kívülről pedig hát olyan volt, hogy nem túl közelről fotózva képen tök jól nézett ki,de valójában a jó az nem ilyen... itt ott kicsit megfolyt, a felülete nem egységes, valahol szép, valahol kicsit narancsos, úgy gondoltam, nincs más hátra, mint szépen becsiszolni és visszapolírozni az egészet. Itt egy kicsit elcsesztem, sajnos P1000es papírral álltam neki, ez mint kiderült egy kicsit túlzás volt, mert végeredményben nagyon közelről nézve ennek a nyomai sajnos megmaradtak. 4 lépcsőben csiszoltam: P1000, P1500, P2000, P3000, majd 3 fajta polírpaszta + polírkorong, majd végül egy réteg wax. Ez nagyjából 4 nap, reggeltől estig. Jah, kézzel csiszoltam :D. 

Végül még hiányzott egy első köténylemez, mert ami rajta volt, az azért volt matricázva, mert alatta szarrá volt gyűrve a lemez... ezen kívül volt egy másik, amit réges régen egy kedves barátomtól kaptam (Köszi Marci!), nah az nem volt teljesen fos, csak egy kicsit szar :D. Ellenben az még kopottas fekete színben ragyogott, rászegecselt koptatóval. Lefúrkáltam róla a koptatót, kicsit kalapáltam rajta, kapott rücsit, meg pirosat, egész jó lett :D.

Ezek után a maradék már tényleg szinte csak könnyed hobby volt, a kis szellőző leffentyűket a hátsó lökhárító alatt új tömítőgumi híján motortömítő pasztával ragasztottam vissza, a króm lökhárítók belsejét kipucoltam, majd kikentem alvázvédővel, a díszlécek elég jó állapotban voltak (e36 díszlécek nyugodtan irigykedhetnek erre az állapotra), természetesen mindenbe új olaj és folyadékok kerültek, emblémákból maradtak a kopottak, mert amennyibe egy első embléma kerül, annyit egyszerűen nem vagyok hajlandó fizetni érte, szélvédő feszítő gumik detto. A beltérben a középkonzolt bontottam szét kissé, hogy kicseréljem a megfáradt kis izzókat, így most minden világít rajta szépen, kárpitokat, üléseket kitakarítva pakoltam vissza az autóba, persze a padlószőnyeg a már sokadik ki be szerelést kissé megsínylette, de semmi rettenetes.

Az autó augusztus végére elkészült, szeptemberben sikeres műszaki vizsgát tett, majd a nagy ijedtségre friss műszakival gyorsan beletekertünk vagy 800km-t, már csak amolyan tapasztalatszerzés, meg ha baja van, akkor jöjjön ki rajta alapon. Egy viszkókuplungot valószínűleg még cserélnem kell rajta, mert a 30+ fokban a fővárosi dugóban melegedett, bár nyilván felforrni nem hagytam; a váltórudat meg kell perselyezni, mert igazán moslék, illetve a 195 széles gumik + szervotlan kormánymű kombináció ordít a 175 széles gumikért (próbáltam olyan kölcsönkerékkel és úgy áll össze igazán jóvá), a hátsó dob csőillesztésén még egy kicsit dolgoznom kell, a fordulatszám mérő néha működik,néha nem, illetve a km számláló fogaskerekek elköszöntek az óracsoportban. Ezeken kívül úgy érzem rendben van, nem kóvályog, szépen egyenesen és határozottan fékez, nem kopog - zörög semmi, a kormány is pontos, a motor nem bánta az autópálya tempót sem. Természetesen az autó nem lett restaurálva, ez egy háztáji, de nagy igyekezettel és becsülettel elvégzett átfogó javítás volt, aminek a célja leginkább az állagmegóvás és az alapos műszaki helyreállítás volt. A kissé kopott üléssel, néhol elbénázott fényezéssel és kopott szélvédő feszítőkkel és emblémákkal pedig megpróbálok együtt élni, mert igazán ez egy olyan autó nekem, ami mellettem megöregedett, lassan talán klasszikussá érett, és valójában most megvenni sosem tudnám, így a tökéletesre restaurálása is számomra financiálisan lehetetlen, ha szégyen bevallani, ha nem. Mindenesetre remélem a végeredmény nem vállalhatatlan és az autó bár már csak ritkán és szép időben, talán még sokáig koptathatja az utak aszfaltját a forgalomban :)

Végül pedig köszönet feleségemnek, hogy segített szerelni, pakolni, rendszerezni, létezni; apósomnak a lelki támaszért és a sok szakmai tanácsért, anyósomnak minden segítségért, Cserépnek a szintén sok szakmai tanácsért és a mindig rendelkezésre állásért, Picknek a szinte napi szintű kontakttartás, lelki támogatás és állandó messengeren terrorizálás elviseléséért, Lackónak és Öcsinek a sok sok tevékeny segítségért, Csabinak a polírozós tippekért, főnökömnek a kimenőért, és mindenkinek aki valamit hozzátett a dologhoz.

Lesz még projekt, ne nyugodjon meg senki :D.

 Ja és a videok, ha valaki még nem unná: 

https://www.youtube.com/watch?v=3zbhrhVaMeo&list=PLRMn2CpEzKerJ5Bx0EVn519qkZXtDDtck

(az utolsó még nincs fent, mert szopat a videoszerkesztő :D)