Veseelégtelenség

2025. január 2. a dátum. Ismét eltelt egy év. Egy olyan év, ami nagyon nem az autók körül forgott. Eljött a pillanat, amikor szükségét éreztem egy műhelynek. Semmi extra, könnyűszerkezet, csak ne fújjon át rajta a szél; kicsi akna, ahonnan kicsit kényelmesebb szerelni; némi világítás, hogy néha lássam is hogy mit csinálok; hát igen én se leszek már fiatalabb, kényelmesedek, ez van. A projekt sikeres, ismét tucatnyi embernek tartozom felbecsülhetetlenül sok hálával, életem komfortszintje ismét emelkedett. Mert tudniillik eleinte nagyon poén egy egy komolyabb feladatot is megoldani igazán spártai körülmények között, nagy erővel hat az újdonság és az ismeretlen kihívás varázsa, majd az azt követő eufórikus sikerélmény, hogy igen, a körülmények ellenére sikerült megoldani a helyzetet, amin valaki csodálkozik, mások jókat derülnek, hogy mekkora hülye vagyok, egyesek elismerően csettintenek, és vannak akik megbotránkozva rázzák a fejüket, hogy márpedig ez így ahogy van faszság. Igen, a compact úgy készült, hogy a frissen vásárolt kis házikónk udvarán a gyöngyvirágok között a még nem létező kocsibejáró helyén tartózkodó virágoskert kellős közepén tavasszal felbakoltam, átfogó rendbehozatal céljából, hogy aztán fél év múlva már a bakok is belesüllyedtek a puha földbe, amíg egy kellemetlen incidensből lábadoztam; majd a szabad ég alatt végeztem el rajta szűk egy évvel később életem első "fényezését", majd kergettem a legyeket körülötte, hogy ne ragadjanak bele a lakkba. Az e30 tető alatt javítgatása, időnként 0 fokban alatta fetrengéssel együtt is már szinte összkomfortos volt, hiszen beton lehetett a testem alatt sár és fűcsomók helyett, nem kellett menekíteni a hegesztőgépet az eső elől és sorolhatnám. Rengeteg praktikát sajátítottam el apósomtól, megtanultam a szar helyzetek ellenére is megoldani a dolgokat, szereltem autót 4 leengedett kerékre pallón feltoltava, vettünk ki motort autóból vascsővel és spaniferrel; de eljön az a pont, amikor ezek a megoldások már nem adják a megoldást követő eksztázist és megelégedést, és már egy egy műveletnek nekikezdeni is fáj, hiszen tudom előre a forgatókönyvet: nem férek el alatta, nem férek hozzá, megfagyok, izzadok, nem látok, kettő percenként rohangálok szerszámért a sufniba, mert pont az nincs kéznél, amire szükségem van; egyszerűen kifejezve: egyenes út ahhoz, hogy szépen lassan, módszeresen megutáljam az egészet. Nagyjából ennyi a sztori a műhelyigény mögött. 

Na de ez mégiscsak a kis autós blogom, szóval vissza az autókhoz.

Valamikor 2024. évben jött az információ a digitális téren keresztül, hogy az MNASZ, a rendőrség, a kormány, meg a mittomén milyen szervezetek együttműködésének közös gyermekeként megszületett egy rendelet, miszerint azok az amatőr és az alatti (meg úgy gyaníthatóan mindenféle) autósport rendezvények, amiken én nagy örömmel vettem részt, úgy nagyjából egy tollvonással faszra lettek húzva a biztonság oltárán. Nem különösebben részletezném, utána lehet nézni, vendégszurkolói díszpáholy és VIP parkoló híján 2024. óta sajnos veszélyesebbé vált a hevesi rutinpályán 35km/h-val keresztbe csúszni autóval, mint 2023ban volt. Ez veszélyes. Rest in peace. 

Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, néha figyelgettem a közösségi csoportokat, illetve a helyszínek facebook oldalait, amiket előszerettel látogattam néhány havonta. Sajnos a hír igaznak bizonyult, a kis rutinpályák és betonplaccok tulajdonosai nagy erőkkel húzták be a hidrós kézit (tökéletesen érthető módon), tartva a millió forintos bírságoktól. A törvény szigorú acél ökle lesújtott, persze tudjuk hogy itthon ahol nincs kiskapu, ott is van művészbejáró, a vezetéstechnikai tréning pedig mindenkinek csak hasznos. Ha érted mire gondolok... Minden esetre az olyan kis driftelős lehetőségek, hogy kimegyek a kevés kis autómmal és a kevés kis tudásommal és fűzögetem a kis kanyarkákat vagy kerülgetem a kis bólyácskákat valami isten háta mögötti kis helyen, ahol nem negyvenezer egy napi beugró, és még kis hunyorítással legális is, na azt nyakonszúrták és kivéreztették. A helyzet az, hogy nekem ez csak egy hobbi, ebbe az egészbe én nem akarok százezreket ölni, közelebb vagyok már a 40hez, mint a 30hoz, nem fogok sem drift sem gyorsasági, sem semmilyen szakágban nagyot villantani, nem is akarok, csak próbálom magam jól érezni úgy, hogy az anyagilag se fájjon úgy mint egy gyomronrúgás Stallonétól. Ellenben hivatkozva az elhangzott koromra, nem fogok neki állni jobb híján közúton körforgalmakban randalírozni, tuningtalikon zsebkendőnyi területen vigyorogva donutozni, meg úgy egyáltalán szembemenni a törvénnyel, pár másodpercnyi adrenalin és endorfin löket reményében. Na de majd a fiatalok! Elajándékoztam pár kölyöknek egy garnitúra játszós kereket (lemezfelnik, 5 perces gumikkal), majd kérdeztem hogy mégis most, hogy ez a helyzet, mégis ezt hol tervezitek használni? A válasz egyszerű volt: körforgalmak, meg úgy mindenhol. Egy évvel ez előtt valószínűleg sűrűn javasoltam volna nekik a párezerért vagy ingyen látogatható helyeket, ahol nyugodtan lehet neki nyomni keresztbe, esetleg nekiálltam volna hegyibeszédet tartani, hogy ennek mennyire nincs helye a közúti forgalomban és hogy van alternatíva, de ezúttal nem ez volt a helyzet, ugyanis az alternatívákat elvették. Megkértem őket, hogy azért óvatosan és ne basszanak el senkit, majd mentünk a dolgunkra. Sorry, nem vagyok rendőr, nem az én dolgom büntetni őket. Mindenki vonja le a neki tetsző következtetéseket.

Mire az információ eljutott a szürkeállományomig, addigra a compactban már vidáman dolgozott a 4.44 sperr, le lett próbálva egy akkor még látogatható pályán. Idáig eljutni viszont nem volt sétagalopp. Történt ugyanis, hogy valamikor régebben elcseréltem egy garnitúra felnit egy 4.44es nyitott differenciálműre egy Lidl áruház parkolójában. Szegény ember tuningja ugyebár, ha nem tudsz lóerőt kreálni, akkor használj rövidebb végáttételt, aki régen ladázott és emlékszik a "kombi ezerkettes diffi" mágikus szókapcsolatra, az egész biztosan érti, hogy miről is van szó. Szóval adott volt egy ilyen szerkezet, majd egy másik forrásból érkezett egy kidobásra ítélt pirosra mázolt 3,45 sperr. A rövid áttételűről azt állították, hogy újra van csapágyazva, beállítva, minden ok vele, a másikról meg azt csiripelték a madarak, hogy szar hangja van, és amúgy se tudják, hogy az az önzáró izémizé az mire is jó. Szóval a kicsi fejemben az elképzelés az volt, hogy racingdiffs.com-ról rendelek bele új lamellákat, kicserélem őket, kicserélem a tányérkereket, majd beleteszem az önzárú bolygóművet a rövid áttételes házba a jó csapágyakkal, aztán mission complete. Na ez nem volt ilyen egyszerű. 

Történt ugyanis, hogy összeraktam, szépen lefestettem mindent, olajjal feltöltve, kocsiba beépítve, majd próbakörön furcsa, alattomos súrlódó hang a diffiből. Olajat leengedve szépen szürkén csillogó matéria távozott az edénybe. Diffi ki a kocsi alól, pingvinezés, új olaj, ismét beépítés, hátsó kerekek a levegőben, 5.ben alapjáraton levegőben forognak a kerekek, én meg szörnyűlködve hallgatózom a kocsi alatt, hogy ennek bizony szar hangja van. Olaj leenged, ismét fémporos, megint egy liter 75W140 vált az enyészet martalékává 10 perc alatt. Ezúttal a differenciálmű maradt a helyén, féltengelyek egyenként leköt, majd úgy megforgat, hallgatózik, hátha valahol megszűnik a rossz hang, és lesz legalább valami kiindulási pont, hogy hol a hiba, hol rossz a csapágyhézag (amiket azért legjobb tudásom szerint beépítés előtt beállítottam), szóval így módszeresen szépen bontottam le a differenciálművet, amíg eljutottam addig, hogy már a differenciálmű üresen, bolygómű nélkül forgott magában, lényegében már nem is differenciálműként üzemelve, csupán egy száras kúpkerék forgott a semmiben a két kis kúpos csapágyán, de a hang még így is jelen volt. Ez volt az a pont, amikor kijelentettem, hogy baj van, ugyanis a bolygómű oldalsó pozicionálását (ezzel a csapágyhézag és a foghézag beállítását) még meg tudtam oldani alumínium üdítős dobozokból vagdosott kis tizedmilliméteres hézagolókarikákkal, ellenben a behajtó tengely alias száras kúpkerék csapágyhézagját egy roppanógyűrű és egy elfordulási ellenállást mérő órás nyomatékkulcs alkalmazásával javasolt beállítani a racingdiffs.com oktató videó szerint, már pontosan nem tudom mennyi, de valami tized nm pontossággal. 

Itt jegyezném meg, hogy a már többször említett Racingdiffs egy szerbiai cég, nagyjából mindent árulnak Bmw differenciálművekhez, és átkozottul korrektek. E mailben kértem tőlük segítséget, nyomatékokat, beállítási adatokat, mindenre válaszoltak, minden adatot hiánytalanul szolgáltattak, ezúton is nagy pacsi nekik!

Szóval a projekt továbbhaladásával felmerült néhány probléma: először is kezdtem érezni a tudásom valódi határait, másodszor: besétáltam bármelyik itthoni autósboltba, érdeklődtem a szükséges roppanógyűrű után és hát nagyjából kitágult szemek és széttárt karok fogadtak, harmadszor pedig a beállításhoz szükséges elfordulási ellenállást mérő órás nyomatékkulcs olyan eszköznek bizonyult, a 0 és talán 5 Nm közötti tizedes pontosságú mérési tartománnyal, amire feketeöves autószerelők is az unixos és bárdis eladókhoz hasonló táguló szemes és széttárt karos reakciókat adtak. Persze, a végső megoldás is adott szerencsére kis hazánkban, elvihetem Demohoz, kifizetem, boldog vagyok, de egyrészt nagyon messze van, másrészt a compact teljesen low budget projekt, harmadrészt a compactnak pont az az egyik lényege, hogy lehetőleg mindent magamnak csináljak rajta, ez így fun.

A probléma első részével, a szaktudásommal sokat nem tudtam kezdeni: nagy levegő vágjunk bele, majd lesz valahogy, közben tanulom; a roppanógyűrű és a csapágyak cikkszámát kikerestem a realoem.com-on, így már teljesen gördülékenyen zajlott az anyagbeszerzés, gyűrűből egyből rendeltem hármat, hiszen nem kergettem illúziókat, hogy majd elsőre sikerülni fog beállítani, és ugyebár a roppanógyűrű lényegében egyszer használható. A szerszám kérdés hamar zátonyra futott, Magyarországon akkor nem lehetett ilyet venni, vagy legalábbis nem találtam, ahol a webshop elérhetőként hirdette, onnan is visszahívtak, hogy majd 3 hónap múlva talán lesz, szóval azt a vonalat feladtam. Főnökömtől kaptam kölcsön egy kis digitális nyomatékmérő eszközt, ami 50Nmig mért, de sok reményt nem fűztem hozzá, sajnos a kételyem be is igazolódott. Hegesztettem hozzá szerszámot, amivel le tudtam fogni a behajtó kereket, vettem a biztonság kedvéért két új csapágyat a kúpkerék tengelyére, beállítottam a megadott elfordulási ellenállásra a kölcsönkapott kis műszerrel, de nem lett jó, az úgy még túl laza volt, zörgött. Légkulccsal fordítottam rajta egy gombnyomásnyit, természetesen túl is szaladt, túl szoros lett, sírt. Egy gyűrű kuka. Egy gyűrű kegyetlen. Következőnek már hanyagoltam a légkulcsot, viszont kézzel hajtani igencsak nagy erőbefektetést igényelt, mondhatni kicsit keserves volt egyedül a házilag eszkábált szerszámokkal, de letettem mellé egy még bontatlan differenciálművet, majd szépen addig tekergettem a behajtásokat az egymás mellett heverő diffiken, illetve feszítettem néhány fokonként a csavaron, amíg a két differenciálmű egymáshoz képest érzésre egyforma ellenállással fordult. Ezután kiszedtem a házból mindent, csak a kúpkerék maradt benne, beszereltem a kocsiba, rákötöttem a kardánt, beindítottam, majd ötödik alapjáraton ráengedtem a hajtást. Olajnedvesen is szép csendben forgott, ellentétben az eddigi harsogós zörgéssel. Tanyasi módszer, tudom, de működött és működik azóta is. ezek után kiszereltem, műhelyasztalaon beállítgattam újra mindent, olaj bele, kocsiba vissza, és lehetett próbálni.

Tesztúton kivételesen nem volt semmi anomália, tartott gáznál 5.ben 90 körül ha nagyon nagyon füleltem, hallottam egy nagyon pici súrlódós sírós hangot, de az eddigi borzalmas súrlódó hangnak nyoma sem maradt, tehát ez így már elfogadható volt. Olajat leengedtem, tiszta maradt, úgy tűnik ez a projekt sikerült. A sperr szépen zár, az áttétel rövid, az autó sokkal élénkebb, robbanékonyabb; cserébe 100nál forog kb 4000et; autópályán nem ezzel a setuppal kell büntetni a belsőben, az biztos. 

Voltam vele rutinpályás bevetésen, sokkal könnyebb volt vele keresztbe menni, megjártunk vele egy M-Ring pályanapot, ahol ezúttal nem értékelték, hogy 3.ban még lehet vele keresztben autózni, hiba nélkül működött.

Közben eltelt pár hónap, az összes szabadidőm a műhelyre ment, de közeledett az időszakos műszaki vizsga. Alánéztem, jött is a meglepetés: a jobb első lengőkar hátsó bekötési pontja, ahova a szilentet kell csavarozni, gyakorlatilag körbe van rohadva, éppenhogy nem kiszakadva. Itt döntöttem el, hogy akkor ebből ismét egy fél éves ideiglenes forgalomból kivonás lesz, mert kapkodni nem akartam vele, volt kb 1 hónap a műszakiig, és a legkisebb bajom is nagyobb volt a compactnál.

Mindig is itt láttam a határvonalat, hogy meddig vagyok hajlandó belenyúlni az autóm lakatolásába, és ezt a határvonalat szerettem volna nem átlépni, de hát az élet nem kívánságműsor. Kiszereltem a lengőkart, közben az összes testnyílásommal szorítottam, hogy maradjon valamennyire pozícióban az a dolog, ahova csavarozva van a szilent, szerencsére nagyjából ez így is történt. Bár nagyjából csak a jóakarat tartotta még a helyén a dolgokat, körbe tudtam szeletelni annyira, hogy minden a helyén maradjon, jelöltem, mértem, lengőkart próbáltam, behajlítottam merevítésnek egy jó vastag laposvasat, odahegesztettem a lengőkar csavarokat fogadó kis izéhez, illetve a hosszgerenda oldalához, meg ahova értem mindenhez, majd a gerendát is újraépítettem.

Bár ez meglepetésként ért, sajnos az első stabilizátor tartópontjainak a fáradásairól tudtam, valamelyik oldalán már előttem valaki cserélte/lakatolta is, de szarul is nézett ki, meg már rájuk fért egy kis frissítés, így ha már elő volt szedve a flex meg a hegesztő, nekiálltam azt is kicsit jobbá tenni.

Ezek után eszembe jutott, hogy valagol a csomagtartó sarka is beteg, ezek után az már tényleg csak egy is hobbizás volt, viszont az aljának a festését anno nagyon elnagyoltam, gondoltam, hogy elég lesz a javított részeket hammerite-al leecsetelgetni, hát nem volt elég. Nem volt semmi dráma, de több helyen lekopott, szar volt, inkább nekiestem slaggal, súrolókefével, szépen lemostam az alját, újraalapozóztam, tömítőztem ahol szükséges volt, továbbá volt egy másik projektből visszamaradt 2kg kompresszorral szórható alvázvédőm, pár flakon üregvédőm, így hát ideje volt kicsit szépíteni az alsó helyzeteken.

Egész szép egységes lett alulról is, kimaszkoltam azokat a dolgokat, amiket nem illik telibefosni alvázvédővel, összeraktam, a lengőkar is visszatalált a helyére, próbaúton szépen egyenesen ment az autó, nem volt anomália, eltettem az autót, hogy majd valamikor megint eltolom műszaki vizsgára.

Ismét belevetettem magam a műhelyépítgetés gyönyöreibe, közeli kapcsolatot ápoltam néhány hónapig az ásóval, lapáttal, csákánnyal, kőműveskanállal és a téglával, az agyamat kitöltötték az olyan gondolatok, és internetes kutakodások, hogy hogyan is kell aknát csinálni, hogy jön be a mixerkocsi, hogy nem fog visszacsöpögni a pára a trapézlemezzel burkolt könnyűszerkezetes tetőről, és bizonyára szégyenletes dolog bevallani, de ezek a dolgok engem mindig is tökéletesen csak elméleti szinten érdekeltek, tériszonyos vagyok, utálok betonozni, és úgy általában amik az átlag társadalmi szemlélet szerint a férfit férfiként definiálja, mint fészekrakó, otthonteremtő tettrekész entitást, vízmértékkel és csavarbehajtóval a kezében, valahogy engem ezek a dolgok csak annyira mozgattak és vettem részt bennük, amennyire feltétlenül szükséges volt. És most szükséges volt. Persze sok segítséget kaptam, de ettől még a dolgok nagyon nagy részét (leszámítva a tetőt, ahova tériszonyra hivatkozva nem voltam hajlandó felmenni) meg kellett csinálnom. 

Ezzel nagyjából el is telt a nyár, sőt még az őszbe is bőven beleértünk, mire kértem vizsgaidőpontot a compactra. 1 hónapra rá kaptam időpontot, november elejére, szóval ideje volt kicsit ismét foglalkozni vele. Persze eddigre nagy feladatok nem voltak: kicsit lógott a vezetőoldali ajtó, nem volt rajta kárpit, az autó bal oldalán nem volt díszléc, ilyen csipcsup feladatok maradtak. Az ajtót beállítottam, hogy szépen záródjon, a díszlécekbe csináltam lemezdarabokból meg menetes szárból ilyen csavarozható bolha izéket, mindent szépen feltettem, majd az autó levizsgázott.

Ezek után igazán nem is nagyon használtam az autót, tavasz óta egy árva pályanapot nem látogattam meg vele, a legnagyobb útja a vizsga óta az volt, hogy elmentünk vele karácsony előtt ajándékokat venni egy kb 60km-es körre. Na ezen a körön kifogyott az ablakmosó folyadék, majd a géptető felnyitására tett kísérletem egy rendellenes pattanó hang kíséretében kudarcba fulladt és azon az úton rájöttem, hogy kurvára idegesít a sportkipufogó. Öregszem, vagy nem tudom, de egyszercsak az egykor imádott trombitálás átfordult egy pillanat alatt egy méla unott undorító zajjá. Félreértés ne essék, jó hangja volt a kocsinak, szépen szólt, nem repedtfazék recsegő szar hangja volt, műbizonylatos Paragi sportdob volt egy átmenő 50es saválló rendszeren, de az Alföldön a monoton 4000es fordulaton ordítás 15 percen keresztül elérte a tűréshatáromat. Ünnepek előtt beszenvedtem az autót a már 90%ban elkészült műhelybe, felálltam az aknára, majd nekiálltam az egy éve tanulmányozás céljából szétflexelt gyári (utángyártott) kipufogórendszert alászerkeszteni (és valahogy kijavítani a nyílni nem hajlandó motorháztetőt).

Volt már alatta ez a kipufogó, de végül azért nem maradt, mert irgalmatlan ostoba konzervdoboz/repedtfazék hangja volt, ezért is vágtam szét, hogy rájöjjek, hogy mi szabadult el benne, mert konkrétan mintha csörömpölt volna benne valami. Valójában a borzalmas hangot a katalizátor hiánya okozta, illetve a jelentős mennyiségben lerakódott korom. De inkább a katalizátor hiánya. Mivel az autó már úgy került hozzám, hogy a katalizátora a csomagtartóban érkezett, és már a saválló rendszer volt alatta, a szétvágott utángyártott rendszer pedig őszintén szólva már elképzelésem sincs, hogy honnan van, így a projekt igényelt némi kreativitást, hogy hol és hogyan fog az a viharvert katalizátor visszakerülni a rendszerbe. Persze a saválló rendszer sem gyári csatlakozási pontnál lett kialakítva, hanem úgy valahol, ahol ott, úgy.... Ezért szükség volt némi felpróbálgatásra, méricskélésre, hogy hol nem fog beleérni a kardán, hol fér el, hol nem akadok majd fel vele mindenhol és persze valahogy az adott csöveknek is találkozniuk kéne. Csőhajlítóm persze nincs. Igazából nem volt dráma, az aknába le-fel vezető utat ugyan megtettem néhányszor, de végül persze összeállt a dolog és isteni halk lett az autó. (Mondhatni szinte rekreációs tevékenység volt, nem kellett semminek időre kész lennie, próbálgattam, közben szólt a Mötley Crue, a Motorhead meg az Iron Maiden, majd ha meguntam a klasszik metál vonalat, akkor jöhetett a NOFX, Pennywise calipunk vonal, szóval egy pici, de élvezetes projekt volt, egy viszonylag kényelmesen használhatóvá alakított műhelyben.) Szépen letakarítottam mindenhonnan minden rozsdát mindenéről, kapott cinksprayt, a hátsódobot úgy ahogy van véggel együtt lefestettem 2k feketére, mert Karácsony előtt 2 nappal már nem éreztem reális esélyt rá, hogy bárhol tudjak értelmes kipufogóvéget vásárolni, így maradt a darab vastagabb cső feketére festve, plusz utálom amikor a kocsi alatt világít hátulról a nagy buta szürke dob. Tudom, puruttya, de ez van.

Azóta egyszer mentem az autóval és valahogy sokkal jobb érzés, hogy úgy forgathatom el 7000ig az ártatlant, hogy nem kapja oda a fejét a környéken mindenki, őszinte sajnálattal, utálattal és megvetéssel az arcán. Továbbá elviselhető benne az utazás 5 percen túli idő intervallumban is.

Ezzel el is érkeztünk a címadó témához így a végére: mi a fasz khhhmm... bocsánat merre tovább a játszós compacttal? Mivel a hobbi olcsón driftelgetés lehetőségét idén egy kicsit durván elvágták, az autó használati értéke erős csökkenést élt át.

Mint mondtam, közúton nem fogom riogatni a lakosságot, továbbá semmilyen élvezeti faktort nem találok a "rajzoljuk meg a körforgalmat" jellegű dolgokban, 20 évesen poén volt meg kihívás, most már nem az, sorry.

A driftedzésre járkálás több szempontból is nyűgös: igazából ott már a legalja street kategóriában is 2x ilyen komoly/erős autók mennek, nekik kialakított pályákon, plusz nekem a "nevezés" is kicsivel több, mint amit rendszeresen nélkülözni tudnék erre a hobbira, szóval a drift vonalat valószínűleg elengedem, inkább továbbra is csodálom a kordon nézőtéri oldaláról, sose volt az én játszóterem, és csak egyre távolodik az egész. 

Az a bizonyos youngtimer / hétvégi kirándulgatós szép autó vonal az autó előélete és állapota miatt úgy gondolom, hogy nagyjából reménytelen. Persze alapvetően rendben van, de ez az autó egyszer már szét volt rohadva kardánalagútig, a csomagtérajtónál megfigyelhető hézagok alapján össze is volt már törve. Túl sok idő és energia lenne ezt eredeti állapotára visszaállítani, ha egyáltalán lehetséges lenne belőle valami tényleg szakmai szemmel is szépet kreálni. Nem utolsó sorban ez akkor is egy compact marad, nem lesz belőle coupe soha. Félreértés ne essék, tetszik a compact, nincs vele bajom, szerintem egy méltatlanul alulértékelt modell, de ezt elsősorban praktikus és felhasználhatósági szempontokból mondom, bár szerintem nem ronda, de egy sedan vagy egy coupe egyértelműen szebb autó. 

"Rendes" versenyautót nem szeretnék csinálni belőle, túl sok pénz, túl sok kompromisszum, nem akarok trailerezni, nincs rá pénzem és a legfontosabb: nincs rá pénzem.

A végére két lehetőség marad: vagy kicsit keményebb futómű, semislickek, aztán irány az FRT és hasonló jellegű vezetéstechnikai tréningek ugyebár, esetleg szlalom, pályanapok, és akkor kicsit kompetitívebb hozzáállással, felkészültebben, de kevésbé féltve a technikát, de messze az amatőr / bukócső nélküli oldalon maradva eggyel komolyabb játszós autót csinálni a kocsiból, vagy pedig egy kicsit napi használatra alkalmasabbá téve a technikát, kicsit kényelmesebb futómű, esetleg 6os váltót alászerkesztve, vagy normális áttétellel gyári setupban (de inkább a 6os váltó), és valamivel esztétikusabbá téve az egész autót csinálni belőle egy "sportos" járművet, amivel nem kell megijedni egy egy pályanaptól, de valóban potens sehogysem lesz, ugyanakkor kirándulni is kellemes lehet vele. Esetleg ezek kombinációja 2 szett futóművel, hiszen nagyjából fél délelőtt alatt át lehet szerelni benne egy futóművet.

Eladni nem szeretném, mert annyi pénzt nem kapnék érte, amennyiért bármilyen pótlékot vehetnék helyette, így inkább marad, de hogy merre lesz az irány, az most még számomra is rejtély.