Veseelégtelenség

Az idei "szezon"  korántsem kecsegtetett túl sok jóval, már ami a hobbiautózást illeti. Bár a lehetőségek ismét adottak, rendezik a versenyeket, tartják a nyílt napokat a versenypályákon, közben a pénzügyi helyzet alapvetően komolyat romlott, sokkal drágább az élelmiszer, drágább az üzemanyag, drágább az élet. Ilyen helyzetben nehéz beilleszteni a mindennapokba a hobbit. Kicsit el is engedtem a mostani szezont: kéne venni legalább valami semislick gumikat, belekezdtem az E30ba, az is vinni fogja a pénzt, közben pedig az élet sem áll meg ugyebár. Rossz korszak ez a "játszós" autóra. Ilyenkor csak pihen, illetve le van téve az utcán, igazából útban van. A mindennapokban csak ritkán használom, nem nagy élmény az ordító kipufogó, a sportfutómű és a sperr, amikor a kátyós szar utakon munkába, vagy bevásárolni kell menni vagy valami hasonló hétköznapi tevékenységet kell végezni az autóval. Esik az eső, sikerült mostanra úgy szétkúrni a bolygót, hogy hóautózásról már évek óta nem is ábrándozom, viszont a sárrá vált kocsibeállón centizgetve állok be az udvarra, hogy ne akadjak fel, ezért inkább be sem állok legtöbbször. Az első lökhárító toldatára akadt sárdarab tanúskodik róla: valójában egy jobb világra és jobb utakra lenne érdemes a gyári M-es futóművel szerelt (igen, gyári, nincs porig ültetve), sokat látott kis élményautó. 

Legyen elég ennyi a negatívkodásból, legalábbis egyelőre. Szóval egyszercsak a Facebook feldobta, hogy a monori M-Ring meghirdette a januári nyílt napjait, két egymást követő szombati napon. Sógorom még sosem ment versenypályán, ellenben pár hónapja sikerült neki összetákolni egy működő önzáró differenciálművet a bordó kis compactjába: le kéne rendesen tesztelni a portékát, hívtam is, hogy mi lenne, ha az idei terveimmel ellentétben mégiscsak meglátogatnánk egy versenypályát. Természetesen nem kellett hosszú köríves összetett mondatokban győzködnöm. A pálya ajánlata egyébként igen kedvező: 15000 (azaz tizenötezer) jó magyar forint a napi jegy, aztán nyitvatartási időben annyit mész a pályán, amennyi jól esik. Ne legyél közveszélyes hülye, ne legyél bebaszva, a kocsidból ne folyjon semmi és ne essenek ki alkatrészek, töltsd ki a nyilatkozatot, hogy saját felelősségedre használod a pályát, aztán mehet a menet. 

Az autó ugyan nem igényelt olyan marha nagy felkészítést, de azért ilyesmi események előtt csak rá szoktam nézni. Nem is tudom, hogy mennyire volt időszerű az olajcsere, de a legutóbbi Kakucsring kupás motorcsörömpölés óta várom az adandó alkalmat, hogy kipróbáljam a 10W60as olajat. Ez most ugyebár elérkezett :D. Szokásos szűrőket lecseréltem, majd ment bele a 10W60 az A.Z Meisterteile-től. Eddig Motul 5W40 volt, versenypályán nem vált be, sajnálom. Nem fogok olajegyházasdit játszani, hogy ki miben hisz, most Ázé lett, aztán majd meglátjuk. Tavaly beszereztem néhány alkatrészt, amivel kicsit jobban versenykörülményekre tudom talán hangolni a kocsit: egy egytömegű lendkerék szett egy m43ról, egy másik egy m40ről, illetve egy szett belső szellőztetett és mart féktárcsát nyergekkel az első tengelyre, mivel Kakucson 3 kör alatt melegítettem el a gyári féket. A motor egytömegő lendkerekesre alakítása ezúttal elmaradt, mert bár talán minden szükséges alkatrész megvan hozzá: két lendítőkerék, két szett használt kuplung, egy szett új kuplung, csavarok, önindító, szimmeringek a váltóba, illetve a főtengely végére; de így január derekán az eltökéltségem hiányzik: semmi kedvem a nyitott garázsban a kocsi alatt fetrengve levenni a váltót, és két délutánt szerelni, és ez a jobbik eset: ekkor nem adódott semmi kompatibilitási probléma az alkatrészekkel, ami azért valljuk be: átalakítás során elő tud fordulni :D. Ellenben a fékeket lecserélni nem olyan nagy mutatvány és a féktárcsák (Ate Powerdisc asszem) szép lassan rozsdásodnak a pajtában egy kartondobozban. Szóval miután lecseréltem az olajat, az autó eleje egyébként is emelőn volt, nekiálltam a fék "upgrade"-nek. A fék szettet használtan vettem (igen, tudom, fujj, veszélyes, féket használtan, átok nevemre...), márpedig én szeretem a használt cuccokat szétszedni, átnézni, kipucolni, rendbetenni használat előtt (néha az újat is :D). Természetesen a féknyergekre gondolok. Szóval az "átalakítás": a 318ti compacton gyárilag tömör tárcsák vannak elöl, ezeket cseréltem le ugyanolyan átmérőjű belső szellőztetett (és ez esetben felületén mart) féktárcsákra (asszem ezek vannak a 320i-ken), a hozzá való féknyergekkel együtt, ugyanis a tömör és a szellőztetett féktárcsa vastagsága különbözik, így legjobb tudásom szerint (és a gyári féknyereg cikkszámok eltérése alapján is) szükséges a féknyergeket is cserélni, amik egyébként mindkét esetben egyszerű egy dugattyús úszónyerges szerkezetek. Fuu de kurvaszakmaiak vagyunk ma, mi? :D

Szóval kis féknyereg szerelős content következik. Először is, mi indokolja, hogy egy működőnek mondott, egyébként szép piros féknyerget cafatokra szedjünk? A fékhengerben van egy dugattyú, ez nyomja a fékbetétet a féktárcsához, így fékez az autó. A dugattyút hidraulikus nyomás működteti (a fékfolyadék), maga a dugattyú pedig egy gumi gyűrűben, egy úgynevezett karmantyúban "csúszkál", ez zárja a fékfolyadék útját, illetve "húzza vissza" a dugattyút a fékpedál elengedése után abba a pozícióba, ahol lennie kell. A fékfolyadék igen komolyan magába képes szívni a nedvességet (leginkább ezért kell fékfolyadékot cserélni néhány évente), ettől a nedvességtől pedig a dugattyú fényes fém felülete korrodálhat, továbbá korrózió nélkül is elszennyeződhet, a karmantyú megdagadhat, elkophat, deformálódhat, a dugattyú porvédője kiszakadhat, amitől bejuthat a kosz, a nedvesség, szóval a vége az lesz, hogy szorul, befog, szar a fék. 

Kezdésként ki kell valahogy jönni a dugattyúnak a hengerből. Amennyiben a féknyereg még be van kötve az autó hidraulikus fékrendszerébe (fuuuuuubasszus de rohadtul szakmai vagyok ma :D, szóval magyarul rajta van még a fékcső), illetve a féknyereg már le van szerelve a féktárcsáról, és a betétek is el vannak távolítva a nyeregből, úgy a fékpedál óvatos pumpálásával "kitaposható" a dugattyú a nyeregből. Ezúttal nem ez volt a helyzet: a nyereg a műhelyasztalon. A féknyerget összecsavaroztam a tartókonzoljával, ezzel akadályt képezve az elrepülő fékdugattyúnak, légtelenítő csavart elzártam, egy kis rongydarabot tettem a féknyereg - fékcső csatlakozáshoz (a fékcső helyére), megelőzendő, hogy a kompresszor pisztollyal való megfújáskor a benne lévő fékfolyadék visszafele beterítsen engem és a 3 köbméteres környezetemet, majd ugyebár kompresszorral belefújtam, amíg a dugattyú ki nem csattant a hengerből, egyenesen neki a tőle néhány cm-re lévő fékkonzolnak, és így nem a falnak, szekrénynek, macskának. 

Ezek után belekukkantva a hengerbe látszódik a valódi helyzet: koszos, vagy nem. Esetemben nem volt katasztrófa, de nem is volt tiszta. 

A dugattyú felületére vigyázni kell, ha a fényes réteg valagol sérült, akkor az álmoskönyv szerint az szar és cserélni kell. A koszt a dugattyúról ultraderm + dörzsiszivacs kombóval távolítottam el, majd kis polírpasztával fényesítettem a felületet. A hengerből kiszedtem a karmantyút és a porvédőt, szép tisztára mostam őket, majd szárazra töröltem. Maga a henger nem volt túlzottan szennyezett, elég volt alaposan kitörölgetni, illetve a karmantyú és a porvédő "pályáját" csavarhúzóval körbekapirgálni, körbetörölni. Súlyos helyzetben alkalmaztam már drótkorongot fékhenger tisztításnál :D.A drót nem tesz kárt a felületben, a tokmány igen... 

Összeszerelés: a féknyerget satuba fogtam, a karmantyút visszatettem a helyére, megkentem fékolajjal (lehet használni speciális fékolaj alapú kenőzsírt is, nekem olyanom nincs :D), a dugattyút is megkentem, ráhúztam a porvédőt a megfelelő irányba állítva, majd a dugattyút áttoltam a karmantyún, be a fékhengerbe, majd végül a porvédőt belsejét kicsi, tompa, laposfejű csavarhúzóval visszapiszkáltam a fékhengerben lévő pályájába, majd teljesen visszanyomtam a hengerbe a dugattyút, végül a dugattyún lévő pályára is ráhúztam a porvédőt. Kicsit pepecselős, káromkodós művelet, de ha ráérez az ember, akkor nem olyan vészes. Következhettek a "csúszkák". Ezek azok a kis henger alakú alkatrészek, amikkel a nyereg csatlakozik a tartókonzoljához, és (mint ahogy a neve is utal rá) amiken a nyereg a féktárcsára bezárt merőleges pályán úszik, így értelmet adva az úszónyerges elnevezésnek. Szerintem lehetne akár csúszónyereg is :D. Ezeket is szép fémtisztára pucoltam, kicsit fényesítettem polírpasztával, majd szilikonzsírral megkenve visszanyomtam az előtte kipucolt helyére.

(Egyébként lehet kapni féknyereg felújító készleteket, új porvédővel, karmanyúval, csúszkatokokkal, csúszkákkal, akár új dugattyúval. A dugattyú nélküli készletek általában párezer forintos tételek, ha szakadt porvédővel, megdagadt karmantyúval vagy bármi bajjal szembesülnénk)

A tárcsákat drótkoronggal megszabadítottam a rozsdától, maga a csere pedig már tényleg plug n' play működött. Lecsavaroz, felcsavaroz, légtelenít, utántölt; nem feltétlenül ebben a sorrendben :D. Kissé rámsötétedett, hideg volt, de ennyi áldozat belefér :D. Kellett neki pár emberesebb fékezés, mire minden bekopott, beigazodott kicsit, de minden működik.

Ezzel az autó műszakilag készenállt a bevetésre, persze átnéztem a futóművet, hogy ki akar e szakadni valami gömbfej, de rendben volt minden, összeszedtem néhány "játszós" kereket, szerszámot, olajakat, folyadékokat, csöveket vész esetére, bepakoltam és vártam a pályanapot.

Eljött a szombat, irány az M-Ring. Nyitás után egy órával érkeztünk két autóval, Öcsi (sógorom) 318ti-je, és az én kis dögevő 318ti-m. Előtte találka egy dohányboltnál, kávé, cigi, nem sietünk, nem versenyre megyünk, most csak az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Pár haver, barát, barátnő, versenypálya, kissé hideg, esős, havasesős időjárás, melós kantárosnadrág alatt egy melegítőnadrág, két pulcsi, koszos kockás kabát, bukósisakok. Nem egy báli setup, de ez most nem is arról szól, hogy jól nézzünk ki. Sógorom persze most is fess: szövetkabát meg minden :D.Szóval megérkezvén a helyszínre egy csukott kapu fogad minket, egy srác a kerítés felett valami lemezbódén csavaroz éppen. Mondja, hogy mindjárt nyitja a kaput, mi vagyunk az elsők, akik odaértek. Beállunk, leparkolunk, becsekkolunk az irodába, kifizetjük a napidíjat, aláírjuk a szükséges papírokat, majd a szervező srác jó szórakozást kíván és mondja, hogy ha bármire szükség van, szóljunk, ha ellenkező irányba akarunk menni a pályán, szóljunk, átkapcsolja a lámpákat, ha éhesek - szomjasak vagyunk, kopogjunk a büfénél, nyitva van, csak hideg van kinnt, ezért be van csukva az ablak. Átparkolunk a depók elé, kipakoljuk a szerszámokat, kerekeket, hátra már csavarozom is a játszósokat, még egy cigi, aztán indulunk.

A pálya ugyanolyan tükörsima aszfalt, mint egy éve a megnyitó versenyen, remek ívek, tempós váltások, egyszóval nyilván nem Hungaroring méretű, de kiváló élményt ad. Vizes. Csúszik. Az egyik oldalról nézve kurva jó, mivel ugye mintha nem 140, hanem 240 lóerős lenne a kocsi, gázadásra már megyünk is kereszbe, viszont a komolyabb tempó elérése a sajátoménál komolyabb vezetési tudást igényelne :D. Mindenesetre minden körben próbálok kicsit gyorsabb lenni, vagy csak hosszabbakat keresztbemenni, éppen milyen kedvem van, hiszen gyakorlatilag mi vagyunk ketten a pályán, senki más. Ez az egyik oldalról rohadt nagy fun, hiszen nem kell senkire figyelni, kicsit lehet akár többet vállalni a kelleténél, legfeljebb beforgunk, nem veszélyeztetünk senkit. Továbbá valljuk be, nem mindennapi lehetőség, hogy egy ilyen helyen reszelgetheted a vezetési tudásodat, keresheted az saját és az autód határait, gyorsan mehetsz, keresheted a leggyorsabb íveket, próbálgathatod a legrövidebb féktávokat, driftelhetsz kedved szerint, a vizes út miatt még a gumi sem kopik szinte semmit. 

További videok a youtube csatornámon, ha valakit esetleg érdekelnének a kis snittek. 

https://www.youtube.com/channel/UCkWM71hRd50vAJBXNadVGWA

A lényeg, hogy nem bántam meg, nagyon jól éreztük magunkat, és most jön egy nagy-nagy de. Egész nap mi voltunk csak kint a kettő autónkkal. Gyanítom, hogy a szervezőknek ez így nem olyan nagy üzlet, hogy odamegy öt ember, két autó, fizetnek összesen 30 ezer forintot, esetleg a büfében isznak pár kávét, és ott vannak egész nap. Ilyenek után bár nagyon sajnálnám, de egyáltalán nem csodálkoznék, ha azt mondanák, hogy ok, nincs több nyílt nap, mert nincs rá kereslet. Nem szeretnék semmilyen prófétai vagy megmondóemberi minőségben tetszelegni, kioktatni bárkit, hogy milyen hasznos lehet vezetéstechnikailag egy ilyen lehetőség, inkább csak értetlenül állok a dologgal szemben. Rengeteg az autós ember az országban: utcai tunerek, illegál gyorsulgatók, parkolókban bandázgató, kézifékkel farolgató emberkék, körforgalomban driftelők, street racse gyorshajtók, akik mind jó eséllyel szeretik a benzinszagot, a tempót, az adrenalint, akkor is ha full kezdők és akkor is ha azt hiszik, tudnak vezetni, vagy esetleg tényleg kurva ügyesek. A lényeg, hogy szeretik az autós "szubkultúra" valamelyest kompetitív műfaját, és nem értem hol vannak ilyenkor. Egy ilyen rendezvény remek lehetőség kicsit tanulni, tapasztalni a saját és autónk határait, kiengedni a gőzt, padlóig taposni a gázpedált, vigyorogva fűzni egymásba a kanyarokat, és mindezt nem utolsó sorban olyan körülmények között, ahol legfeljebb csak a hozzánk hasonló petrolhead hülyéket veszélyeztetjük, nem a gyalogost, biciklist, marutist, kisgyereket, nagymamát, kiscicát, nagykutyát. Azt gondolod, hogy "égő" lenne egy ilyen helyen bénázni, megforogni? Ne gondold. Mindenkinél van ügyesebb és van kevésbé ügyes, befizetted a belépőt, ez jogosít fel a pályahasználatra, nem a vezetési tudásod szintje. Azt gondolod, hogy semmi értelme ilyen helyekre menned, mert mi kihívás van abban, hogy kettesben meg hármasban kanyarogsz 100as tempó alatt? Próbáld ki, ha nem voltál még ilyen helyen, és ha szeretsz sportosan vezetni, jó eséllyel élvezni fogod. Félted az autódat? A körforgalomban driftelve nem félted? A parkolóban racsnizgatva nem félted? 160al közúton száguldva a kátyús aszfalton nem félted? Bólyák vannak és bukótér. Megkarcolni sem könnyű egy ilyen helyen az autót, nem hogy összetörni. Félsz, hogy elkopik a gumi? Menj be pár gumishoz, jó eséllyel a kezedbe nyom egy garnitúra átlagosabb méretű gumit, amik félig le vannak kopva, 8 évesek, játszani tökéletesek, és a gumis is jó eséllyel örül, hogy megszabadul a szeméttől. Ha elhasználtad, ne dobd ki az út szélén, ne szennyezd a környezetet, kb egy doboz cigi áráért átveszi a gumis a maradékot. Félsz hogy tönkremegy az autód a nagy igénybevételben? Ha rendben van műszakilag, semmi baja nem lesz, figyeld a vízhőfokot, 3-4 gyors kör után menj pár hűtőkört. Nem történik itt semmi olyan, amit egy autónak nem kéne tudni elviselni. Ha pedig van "játszós" autód, na azt meg pont az ilyen alkalmak miatt tartod, valószínűleg. Szóval a lényeg, hogy ha már vannak ilyen lehetőségek, talán élni kéne velük, mert utólag lehet majd siránkozni a dolgok hiányán, de akkor már késő lesz. Ja és nem, nem lettem egyik pályának sem a marketingese, ez csak egy magánvélemény. 

Sajnos az ilyen típusú élményt, amit egy ilyen autózás ad, nem igazán mutat meg hitelesen egy video, nem nagyon lehet úgy megfogalmazni, hogy azt az olvasó tényleg átélje, átérezze, de annyit mondhatok, hogy nap végén kissé átázva, meghűlve, fáradtan, koszosan értem haza, eltelt négy nap, és szívem szerint hétvégén mennék megint. Ki kell próbálni, át kell élni. Addiktív. Kurva jó. Ha az autózásnak azon része érdekel, hogy hány mázsa tüzifát tudsz elhúzni a vonóhoroggal, vagy hogy hány légzsák védi a benne utazót a becsapódó üstököstől, esetleg hogy mennyire kevés pénzből tudsz a leghatékonyabban eljutni a célodig, és egyáltalán kiráz a hideg az autós huligánokra gondolva, hogy milyen veszélyes amit művelnek, akkor ez nem a te műfajod; viszont ha éreztél már késztetést a vigyorgásra egy gyorsan bevett kanyar, egy alattad megnyikkanó gumi, egy tiltásig kiforgatott motor, vagy bármi kicsit is deviáns autós használat hatására, akkor hidd el, a pályanap neked való. 

Köszönjük szépen M-Ring, élmény volt, megyünk máskor is, ha lehet.

Béke! 

Ja és közben készülget az E30. Videosorozat itt:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLRMn2CpEzKerJ5Bx0EVn519qkZXtDDtck