Veseelégtelenség

Akkor ahol az előző bejegyzés véget ért, ott folytatnám, illetve egy kicsit talán még a luk képzés előtt.

Az e30asról érdemes tudni, hogy szerény véleményem szerint a korrózióvédelme nem különösebben rossz. Persze rohadnak az ívek, itt-ott megjelennek rozsdafoltok, de alapvetően nem teljesen értem, hogy néhány példányt milyen módon sikerül olyan rettenetesen elrohasztani. Tegyünk egy próbát, nézzünk be a szőnyegek, kárpitok alá; láthatjuk, hogy a nem látható helyeken is fényezve vannak a felületek, nem csak rá van ködölve, az autó aljáról pedig a gyári védőréteget elég jelentős mennyiségű drótkorong felhasználásával lehet csak elválasztani a lemeztől. 


Mi lehet akkor a baj? Hogy nem örök élet plusz még egy kicsi az élettartam? Saját tapasztalatomból csak annyit tudnék mondani, hogy az elmúlt harminc év rajtam is hagyott nyomokat, pedig én még gyógyulni is tudok, anélkül, hogy különösebben arra kéne koncentrálnom, megtörténik magától, de szegény gép errre nem képes, márpedig sérüléseket ez a szerencsétlen is szenved rendesen. Nem kell arra gondoloni, hogy egy "nem adta ki" szituációban kitépjük a hátsó hidat a helyéről, pont elég neki, hogy az úton a kavicsok felverődnek, az eső, a hó évtizedekig gyötri, majd amikor a kínzó folyadékok elkezdenek beszivárogni az utastérbe, akkor a gazdinak is éppen sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, mint a lábtérben tocsogó víz.

Jelen esetben a baj forrása egy nagyjából kettő éve felfedezett kis rohadás volt a bal első kerékjáratban, amit akkor be is foltoztam, de sajnos azt már nem vettem észre, hogy a rozsda nem állt meg a kerékjárati lemeznél, hanem tovább kúszott a tűzfal felé is. A biztosítéktábla alatt elkezdett dolgozni, majd ahol a víz folydogált lefele, végig kikezdte a fékrásegítő alatt is, ahol sokáig szivárgott be a víz.


A képen a kis sunyi "látható"

Úgy gondoltam, hogy a padlólemez kijavításához én is elég vagyok, viszont a biztosítéktábla alatti kissé hozzáférhetetlen nehezen hozzáférhető rész javításához inkább olyan embertől kérek segítséget, aki nálam sokkal gyakorlottabb, hiszen első sorban nem az a lényeg, hogy "ezt is meg tudtam oldani", hanem hogy a javítás vállalható legyen, illetve a beázás megszűnjön. A javításról kép nem készült, de dióhéjban legyen elég annyi, hogy a fékpedál és a rásegítő, meg pesze a fő fékhenger útból való eltávolításával, majd a biztosíték tábla önkezem által végrehajtott néhány 10 percig tartó folyamatos levegőben tartásával és egy remek szakember baráti segítségével megszűnt a beázás.

A padlólemez javítását én hajtottam végre. Nem vagyok sem profi, sem semmilyen karosszéria lakatos, de még autószerelő sem, használtam már védőgázas (céjó) gépet, úgyhogy belevágtam. Először nem a lemezbe, csak a munkába, azzal kezdtem, hogy drótkoronggal elkezdtem megtakarítani a felületeket, a gyári kis bitumen lapokat csavarhúzót, hidegvágót kalapálva eltávolítottam, majd megint drótkorong, amíg nem lett nagyjából egyértelmű, hogy mégis meddig terjed a barna átok. Ahol gyárilag egy kis műanyag kupak van, amit talán arra találtak ki, hogy az oda nem való vizet leengedhessük rajta, ott hosszába el volt rohadva / repedve a lemez, illetve tőle kicsit balra egy hosszú, vékony csíkban tésztaszűrősödött. A felületet addig tisztítottam, amíg ép lemezfelületet nem találtam, majd igyekeztem szabályos (téglalap) alakban kivágni a halálra ítélt részeket. Megmértem a kivágott lukakat, annál nagyjából 1-2 cm-el nagyobb lemezeket vágtam. Azért nagyobbakat, mert ahogy a gyári lemez amúgy nem túl jelentős hajlításait próbáltam leutánozni. Elég kínos, ha pont akkora lemezt vágok, majd a végén kezdem elölről, mert a hajlítgatások "felvették" azt az 1-2 cm-t. Amikor nagyjából követte az új lemez legtöbb vonala a luknak a vonalait, és sehol sem lógott már túl a lukon túlságosan, jöhetett a hegesztés. Először odafogattam a téglalap 4 sarkát (vagy környékét) egy - egy határozottabb ponthegesztéssel, majd a sarkok között az élek közepén is így tettem, majd a két lemezt folyamatosan minél jobban egymáshoz "síkba" kalapálva (kalapács, gátlószár, még egy kalapács, és minden ami bevethető segítségével) "körbepöttyözgettem". Valaki tud ilyen vékony, de nem csak vékony, hanem néha kissé változó vastagságú, akarom mondani vékonyságú lemezt folyamatos varrattal stabilan hegeszteni,de ez az én képességeimet valószínűleg meghaladja, ezért az sok sok átégést megelőzve választottam az egymás utáni "pontozást".  


Mire a lemezekkel végeztem, sötétedni kezdett, a szemem káprázott a néhány "nacsakeztazegyetpajzsnélkülhogyszéplegyen" mutatványtól, úgyhogy szóltam kedves páromnak, hogy jöjjön és világítson alulról lámpával, hogy ha valahol van még pici luk, akkor ott még "adok neki". Másfél óra beszűrődő fény vadászat után barátnőm úgy látta hogy az utolsó mikrométernyi kis rés is bezáródott, én már jó ideje csak foltokat láttam, néha zöldet, néha lilát, úgyhogy bízva az ítéletében, aznapra zártuk a projektet.

Az eredmény a képen látható, minősített hegesztőktől elnézést a minősíthetetlen látványért, de mindenkit biztosíthatok: legalább stabil.

Néhány nap múlva alulról is végigpontozgattam, majd a korrózióvédelem jegyében: alapozó, karosszériatömítő, alvázvédő. Pontosan ebben a sorrendben. A küszöböket és az ajtókat kifújtam üregvédő sprayvel, majd a bal első ajtón felhúztam az ablakoz és leultradermesdörzsisszivacsoztam az üregvédőt, hálát adtam akinek és aminek csak lehetett, hogy legalább lejött.

Gyanítom, hogy a profi módszer az lenne, hogy az ajtókat vázra bontva teríteni be mindent a cuccal, de szerintem így is jó lesz. A küszöbbel sem volt gond, belülről végig vannak kis lukak ahol a méteres csövet bevezetve végig lehet permetezni, amíg meg nem jelenik az alsó éleken a jóságos trutymó.

Nagyjából ennyi volt a lukak tömködése (szerintem lassan többször van itt ez leírva, mint pornhábon), következő projekt: a váltó és a kuplung.