Veseelégtelenség

Szokták mondani, hogy ember tervez, Isten végez. A terv az volt, hogy a compact elkészül, amikor a sors majd úgy akarja, illetve, ahogy azt a pénzügyi keret és az időm engedi. Istennek más tervei voltak. Miután a fehér e34 már lassan teljesen követhetővé vált, hála az egyre intenzívebb olajszivárgásnak, úgy döntöttem itt az ideje a végére járni. Levettem az olajteknőt, a tömítésnél is szivárgott az olaj, meg a turbó olajcsövénél is.Tettem új tömítést a deklinek, új gumigyűrűt a turbó olajcsőhöz, akkor már természetesen olajcsere, a szükséges szűrőkkel, indítás, szépen jár, nem könnyezik sehol. Elindultam utamra, kb 5 km múlva egy NYIKK!!, majd a motor hirtelen mintha szívódízellé vált volna. Visszafordulás, óvatosan 1500as fordulattal, valami nem klappol. Előtte félreállás, alánézés, nézegetés, fejvakarós továbbindulás. WTF? Újabb kb 5 km múlva már nem NYIKK, hanem RECCS. Motor megállt. Indítózok, recsegő rettenetes hangok, elakadásjelző, sógort tárcsázom, hogy húzzon haza. Ilyenkor az ember már a zsigereiben érzi, hogy a baj nem megoldható némi csavarozással. Amíg vártam a megmentőmet, lekaptam a szívócsövet (vagyis itt turbócsövet), azt már konstatáltam, hogy a turbó tengelye ha el nem is tört de a lógása meghatványozódott, ergo kuka. Talán elszállt a turbó és beszívta a motor a darabokat? Hazaérve jött a következő ötlet, nézzünk bele az olajszűrőbe, hátha kiderül bármi. Kiderült. A porszáraz olajszűrő sejtetni engedi a problémát. A szelepfedél eltávolítása után feltűnő kettétört vezérműtengely lehetett a végső döfés az öreg igáslovacskám szívébe. A teljes diagnózis még kérdéses, mint ahogy a hiba oka is. Az olajpumpa szívútányérja gyönyörű volt, mint ahogy a motorban sem volt gyakorlatilag olajsár, vagy bármi egyéb ocsmányság. 

Az autó azóta ott áll az udvarban, ahova betoltuk, még nem volt lelki erőm nekiállni kideríteni, hogy mi lehetett a baj. Nyilván óriási hibát vétettem: Nem vettem észre hogy a kis Dzsinnlámpa a műszerfalon, vagyis az pirosan világító olajoskanna gyújtás ráadásakor sosem világított. Nem is kerestem, elkönyveltem, hogy hát az e60ban nincs vízhőmérséklet óra, ebben meg nincs olajhiba lámpa. Hát van. Ha egy kicsit kevésbé vagyok slendrián f*szfej, akkor valószínűleg még mindig szépen ketyeg a 400ezret futott öreg td. 

Erről ennyit, majd valamerre indulni fog ez a történet is.

Nyilván azonnal jelentkezett a probléma: nincs mivel eljutni a 30km-re lévő munkahelyemre. A compact akkor talán úgy állt, hogy már fent voltak a küszöbök, javítóelemek; már elkezdve a gittelés,de a fényezés még fényévekre; első futómű még benne a maga romos állapotában, a hátsó futómű szétszórva a műhelyben, pajtában, lecsiszolva, csapágyazásra meg szilentezésre várva, összes létező fékvezeték sarokcsiszolóval elvágva, szóval viszonylag messze a kulcsra kész állapottól. 

Nyilván ilyenkor az első felmerülő ötlet: gyorsan venni valamit 4 kerékkel, ami gurul, aztán majd lesz valami. Nyilván ilyen projekt mellett, meg egy elég zűrös majdnem egy év után financiálisan viszonylag váratlanul ért a dolog, és bár nyilván kaptunk segítséget hogy kimásszunk vagyis kimásszak a szar helyzetből, igazán nem láttam a fényt az alagút végén, már ami a lehetséges gyorsan olcsón megvehető (értsd: 2-300ezer Ft környéki) autókat illeti. Nem az igényeim túl magasak, nem érdekel hogy milyen emblémát tolok, sosem volt még csak közepesen felszerelt autóm se, egyszerűen a hirdetett autókban azt láttam, hogy veszek magamnak megint egy jó nagy adag elvégzendő munkát, ráfordítandó pénzt (a stabilan minden nap szolgáló autó nekem kb létszükség), és a végén jó eséllyel még csak el se tudom adni (4. autó a portán... csábító). Szerencsére drága feleségem drága nagypapája kölcsön tudta adni a kis ezerkettes Renault Clio 1-ét, Úgy volt hogy 1-2 hétre, amíg apósnak elkészül az egyhatdé kettes Golfja, aztán majd azt használom amíg el nem készül a Compact, aztán valahogy 2 hónap lett belőle. Igazi hero a kis francia, munkába járás mellett kb az összes alkatrész szállítást a Compacthoz vele intéztem, mindig befért minden. 

Adott volt a feladat: a compactból a lehető legrövidebb időn belül műszakis forgalomban lévő, nem tökéletes, de stabilan használható autót faragni. Szerencsére a karosszéria már nagyjából kész volt, hátsó fútómű bekötési pontjai megerősítve 2mm-es lemezzel.

A lista kb. a következő volt:
- karosszéria gittelése, festése
- hátsó futómű festése, két nagy szilentjének a cseréje, illetve kerékcsapágyak cseréje,
- összes fékvezeték cseréje, hátsó féknyergek beszerzése felújítása, elsők felújítása
- első futómű szétszedése, festése, gömbfejek cseréje (kormányösszekötők. axiálok, stabpálcák jók voltak)
- lengéscsillapítók felújíttatása
- rugók szintereztetése
- első sárvédők, bajuszléc beszerzése, festése
- ehhez kapcsolódóan nyilván festék beszerzése
- hátsó lökhárító festése
- motoron az olajszűrőház tömítésének a cseréje
- olajcserék, alap "szervizek"
- összerakás
- szélvédő cseréltetés
- műszaki vizsga

A gittelés rettenetes időrabló tevékenység, főleg olyan gyakorlatlan és avatatlan kezeknek mint az enyém. Lukból púp, púpból luk, majd ha a sors úgy akarja akkor egyszercsak egy valamennyire homogén felület, ami egy jelölőfestékkel ráködölve azonnal mutatja, hogy az igazán csak a képzeletemben volt még csak homogén. Türelemjáték, na. Nagyjábóli alakformálásra üvegszálas filler, felületképzésre meg ugye a finom (fine) gitt. 

Közben amikor az időjárás nem volt partner a szabad ég alatt végzett szobrászkodáshoz, akor jöhetett a műhelymunka: hátsó lengőkarok csapágyazása, hídtokszilentek cseréje, féknyergek felújítása. A csapágycsere igazából egyszerű, kifele nagykalapács + valami vas amivel lehet ütni a külsejét, úgyis széthullik, befele meg jól megzsírozva a házat, meg az új csapágy külsejét szépen vissza lehet kocogtatni. Lényeges, hogy a csapágynak a szélét kocogtassuk, ha már nem férünk, lehet használni a régi csapágyat "dórniként".

A hídtokszilent cseréje már kicsit nagyobb kihívás, én próbáltam volna keresni rá céget, aki elvégzi helyettem, felhívtam egy szervizt, hogy odavinném a kiszerelt üres hidat, cseréljék ki a két nagy szilentet, de nem vállalták, úgyhogy nekiálltam. szétfúrkáltam a gumit a szilentben, majd egy fűrészlapot átfúzve a lukon két helyen elgyengítettem a szilent fém házát, majd egy hidegvágóval meg kalapáccsal kikalapáltam a tokból. Befele volt kicsit érdekesebb a feladat, mert bár úgy 90%-ig belement a szilent, majd onnantól már a satut sem akartam eltörni, meg úgy egyáltalán nagyon nem akart tovább menni. A megoldást apósom szolgáltatta, valami bitang 10.9es csavarból, vascsődarabból, meg még ilyen olyan nagy teherbírású vasakból rögtönzött préssel. Így is egy ilyen csavar eltört, mire mindkét szilent a helyére került. Itt jegyezném meg, hogy mivel igen szívás művelet (nem is beszélve arról, hogy a cseréhez szükséges az egész hátsó hidat levenni), érdemes a lehető legjobb minőségű szilentet vásárolni, én Lemfördert vettem, abban még nem csalódtam. Lengőkarszilentek jók voltak, azokat nem cseréltem. A végén lecseréltem a differenciálműben az olajat (Castrol 75W140), majd mindent lefestettem Hammerite-al.
A gyári előírás szerint elvileg 30ezer kilométerenként kéne olajat cserélni a hajtóművekben (váltó, differenciálmű). Ez kifejezetten ajánlott lehet az önzáró diffiknél, és bár az enyém működni tűnik, de az alapján ami olaj néven kifolyt belőle, nem tudom hogy mikor lehetett benne utoljára cserélve.

A hátsó féknyergek beszerzése ha nem is kihívás, de legalábbis kicsit zsebbenyúlós, mivel az e30akat is ezekkel szokás "tárcsásítani". Az enyémeket szükséges volt cserélni, mivel mindkettőbe bele voltak szakadva a légtelenítő csavarok. Bontottan 20ezer Ft-ért jutottam hozzá a cseredarabokhoz. Mind a négy féknyerget szétszedtem, kitakarítottam (a dugattyúk ha nincsenek sérülve, akkor szerintem elég egy kis mosószeres vízzel szép tisztára pucolni), tettem új karmantyúkat, porvédőket, légtelenítőket, majd hőálló ezüsttel lefestettem.

A hátsó futómű gyakorlatilag kész volt, sógorommal, feleségemmel és az emelővel némi izzadás mellett vissza is tettük a helyére, csavarok elpucolva, ahol csak kell, zsírozva. 

Az első futómű szétszedése is tartogatott természetesen izgalmakat. A legjobb az első féknyeregtartónak az egyik csavarja volt. Kézzel egyszerűen nem volt bennem elég erő a meglazításukhoz, jött a 220V-os hálózatról működtethető elektromos ütőkulcs. Remek szerszám, a hátsó kerékagycsavart is gyönyörűen oldotta. Itt sem vallott kudarcot, csupán ahogy ahogy lennie kellett - hiszen nehogymár szívás nélkül teljen el egy munkafolyamat, az utolsó csavaron körbeforgott. De rendesen kerekre nyalta a gyárilag hatlapfejú csavart. Pedig előtte csavarlazítóztam, megpüföltem nagykalapáccsal, átkot szórtam rá, meg minden. Maradt a flex, meg az új csavarok beszerzése.
Az egyik oldalon az alsó kitámasztó gömbfej frankón 1 cm-t mozgott a csészéjében. Azért így használni egy autót igen csak veszélyes, ha kopog a futómű azt javítani kell, na.
Miután mindent szétszereltem, a lengéscsillapítókat elvittem Dunakeszire a Lindorhoz felújíttatni, a rugókat helyben tudtam szintereztetni. Az autófestéket a budapesti Carcolornál vettem, 7dl bázis, 7dl hígító, 1l lakk + edző. Vittem magammal a tankajtót színmintának, meg fényképet a színplakettről (alaskablau), 
Amíg a lengéscsillapítók készültek, kicserélgettük a gömbfejeket a lengőkarbam (Febi - kezdett szükséges lenni a költséghatékonyság), lassan elkészült a gittelés (nem lett tökéletes, de egyszerűen már haladni akartam), gyártattam fékcsöveket, amikhez a méretet a realoem.com oldalról vettem, és mindegyikre ráhagytam kb 5 cm-t, ha nem tudnám pontosan úgy behajtogatni a helyére, ahogy volt, akkor is elérjen a célig. Természetesen új gumifékcsövek, kis lakatolás még az első kerékjáratokban az abs és fékkopásjelző csatlakozóit tartó műanyagdoboz mögött, és a fékcsövezés kész is volt.

Lassan eljött a "fényezés" ideje. Leszögezném, hogy nem lett szép. A bódé nem volt mozdítható, ott kellett fújni az udvaron, a porban a legyek között. Ez még nem lett volna nagy baj, de sajnos először fújtam, és azt a tanácsot kaptam a festékboltban, hogy a lakkot nem kell hígítani. Lehet, hogy ez igaz mondjuk egy fényezőkamrában, állandó 22 Celsius fokban, de így a tűző napon nem bizonyult helytállónak. Nem mondom, lesz miből vissza vízpapírozni meg polírozni, mert négy réteg lakkot fújtam rá, várva, hogy hátha majd most már nem lesz olyan, hogy a bőrkeményedésemet le tudom rajta reszelni, de négy réteg után is le tudom. Tanulva a hibából, a sárvédőket, bajuszléceket, meg a hátsó lökhárítót már hígított lakkal fújtam, az viszont a néhány megfolyástól eltekintve egész szép lett :D.

A gömbfejek cseréjét szintén apósommal csináltuk, hiába, ő a legerősebb a családban :). Utólag tanulva a saját hibámból, megjegyezném, hogy az alsóból érdemes olyat venni, aminek az alján nincs az a keresztben merevítő lemez (asszem talán a Meyle HD olyan), mert megfelelő spécibb szerszám híján kb lehetetlenné teszi a belepréselést a lemez deformálása nélkül. Végülis sok zsírral satuban megoldottuk. A lengőkar szilent maradt az előző tulaj által beletett eltolt piros Powerflex.

Következett a kézifék összerakása. Na az egy kis árubeszerzési szívás volt. A kézifék pofáknak a tartólemeze ugyanis kb felismerhetetlenségig elrohadt, én meg ugye megrendeltem autodoc-ról azt az alkatrészt, amit a kereső feldobott a compacthoz. Illetve egyet a több féle közül. Természetesen kapufa lett, mert a sima e36-ét válaszottam ki. Nah most ugye ezzel nem lenne semmi baj, ha nem lenne hiánycikk a Compact és az e30 tárcsás hátsó fékhez való tartólemez. Amikor ott van az autó már lefényezve, igazából csak rakni kéne össze, már több mint egy hónapja minden egyes szabadnap azzal telik, hogy reggeltől estik dolgozom rajta, alatta fekszem, csiszolom, csavarozom, hegesztem, hogy végre elkészüljön, és ilyen jön szembe, az kicsit csökkenti a komfortérzetet. Bárdinál mondja a srác, hogy csak gyárit tud rendelni csilliárdokért (már egy szaros darab préselt lemezhez mérve), majd 2 hét múlva tud érkezni. Nyilván nem az volt a baj hogy nem lehet beszerezni, hanem hogy már tegnapra kellett volna. Végülis találtam a kovácsautón meg a fékmesteren is, egy hét alatt kb meg is jött. Lényeg hogy Compactra olyan való, amin rajta van az a kiálló lemezke ahol a fém és a gumifékcső csatlakozik. Közben elkészültek a rugók (10ezer volt a szinterezés), meg a gyári felújított M packet lengéscsillapítók (32ezer volt a felújítás festéssel), toronycsapágyakat újrazsíroztam, gyorsan rendeltem az elsőkhöz új porvédőket meg ütközőket - itt már eléggé kezdtem besokallni, elfelejtettem, lehetett összerakni.

Ebből:

Ez

Sógoromra rábíztam a motornak a rendbeszedését, szépen kicserélte az olajszűrőház tömítését, a generátorszíjat, a klímáét nem tettük vissza, mert a gáz valahol elszökik, az még egy későbbi feladat lesz, lecserélte az olajat. Közben összeraktam a hátsó fékeket, majd utána összeraktuk az első futóművet, fékeket (hátul új tárcsák, betétek; elöl szabályzott tárcsák, új betétek). Jöhetett a fékrendszer feltöltése fékfolyadékkal (Textar Dot4), légtelenítés, szépen a főfékhengertől legtávolabbi keréktől indulva majd közelítve, majd mégegyszer ellenőrizve, kerék rá és ahhh.... kész.

Ja egy kis egyéb nüansz: mivel védtem az esőtől az ajtó nélküli kabint, szépen leragasztgattam meg lefóliáztam és úgy is hagytam röpke két hónapra. Nos... NE! A Tesa olyan szépen ráégett a fényezésre, hogy Évi (feleségem) napokig dörzsölgette róla WD40el. 

Felkerültek a sárvédők, az új bajuszléc (ami rajta volt el volt nyomorgatva), nagyjából sehogy sem illeszkedeik egyik se semmivel, de mindegy, kék. Utángyártott na... miért is várná el az ember hogy tizenezrekért bármi is illeszkedjen, meg hogy a bajuszléc ne lógjon 2 centivel bentebb a kerékjáratba mint a lökhárító...Így legalább már nem csak a csúnya fényezés rontja az összképet de legalább az is. Illetve lehet hogy pont így áll össze az összkép. Általánosan szarul néz ki, nem csak részleteiben.

Nem baj, így is öröm volt meg próbakör, gyorsít, lassít, fordul, minden rendben. Ha ronda is, legalább műszakilag jó. 

Kicseréltettem a repedt szélvédőt is (mindig öröm új szélvédővel menni, annyira HD lesz a világ), majd egy hét múlva sikeres műszaki vizsgát tett az autó. Jelenleg kicsit méltatlan külsővel, vasfelniken, ajtókárpitok nélkül, lógó tetőkárpittal, szakadt kormánnyal, szétmálló emblémával, de használom. Visszakerültek az első kerékjáratokba a műanyag dobbetétek, a sárvédők belső alvázvédőzése még hátravan, ahogy a vízpumpa és a hűtőfolyadék cseréje is. Az egyik külső díszlécből kirohadt a sín, így azt majd valószínűleg vissza kell ragasztanom, a vezető oldali ablakemelő csak segítséggel húzza a helyére az ablakot, a hátsó gyári hangszórók elpusztultak, a klíma állapotáról azon túl hogy szar, semmit sem tudok, ki van szakadva a vezetőülés, viszont vidáman forog és húz az M42B18, a fék remekül fog és adagolható, a gyári felújított M packet futómű gyönyörűen fog, és teljes csendben működik, minden világít aminek világítania kell, szóval messze még a vége, ugyanakkor nagy utat tettünk meg.