Veseelégtelenség

Közös történetünk a kocsival 2018 telén (kb januárban) kezdődött, amikor egy barátommal való telefonbeszélgetés alkalmával cimborám megemlítette, hogy megválna a kis compact Bmw-től. Még facelift előtti, 1995ös, műszaki éppen lejárt, M42B18 motor, gyári M individual felszereltség, sperr, némi foglalkozást igényel. Mindig is vágytam egy ilyen hajtóművel szerelt Bmw-re, bár inkább E30 318is-re, mentem is olyannal, nagyon tetszett, de amikor még egyszerű földi halandó pénztárcájának is elérhető árban mozogtak, akkor nem vettem, most meg már gyakorlatilag elérhetetlenné vált. Mentem E36 318is-el is, igaz az M44-es már alu blokkossal, de az is nagyon bejött, van már ereje, de még nem az a fajta amitől már félek, szóval örültem is a felmerülő lehetőségnek, meg nem is. A nem is része leginkább azért, mert pont frissen vásároltuk meg az első házunkat párommal, a tinta még talán meg sem száradt a közjegyzői okiraton, de már benne voltunk a felújításban, szóval nagyjából se pénzünk, se két falvésés és három vakolás közötti felesleges energiánk nem volt egy erősen foglalkozást igénylő vizsga nélküli valaminek a pátyolgatására, de ahogy Picard kapitány mondta a Star Trek First Contactban (és most nem tudok teljesen pontosan idézni), túl sokszor alkudtunk meg, úgyhogy gondoltam a vételár tényleg nagyon alacsony, megvesszük, ledepózzuk édesanyáméknál, aztán ha kész a ház, majd meglátjuk.

Láttam, hogy a küszöbtakaró alól már vészjóslóan kacsingat ki a rozsda barna szeme, illetve nyilván a hátsó íveket is rágcsálja, kopog a futómű elöl, meg már hangja van a motoron a szíjhajtásnak.
Jött az első pofon. Hogy a másik oldalt is idézhessem, éreztetve a csillaggal kezdődő című filmekkel kapcsolatos elfogulatlanságomat: "Tudtam hogy büdös lesz , de azt nem, hogy ennyire" (Han Solo, Star Wars, The Empire Strikes Back). Szerelő barátom megnézte, majd hívott, hogy figyi ez nagyon szét van dőlve. Szépen megkért, hogy ezt ne akarjam vele lakatoltatni, mert fogalma sincs hogy hol és mennyi lesz a vége. Rögtön érkezett az az érzés, amikor az ember szarba kanalazik. Nem kis kávéskanállal, hogy csak úgy megízlelhesse a fekália változatos ízeit és textúráit, hanem nagy békebeli nagymamás merőkanállal, hogy a paraszttányért megtölti. Jöttek az ötletek: csináljuk vissza az egészet, lehet hogy lesz egy kis visszás hangvétele a dolognak, de majdcsak nem lesz belőle sértődés. Telefonbeszélgetés, visszacsinálhatjuk ha nagyon kell, de gondoljam már át még egyszer, hátha meg tudom oldani. A következő kiváló ötlet: legyen belőle libakergető szántásbaugrató "versenyautó", szétesni nem fog, kihajtom belőle a motort, aztán... aztán mi is lesz? Lesz egy roncsom, meg rendszámom, meg forgalmim, meg egy nagy nyűgöm. Nem, ez se igazán tetszik. Szétbontani nem akarom, nem azért vettem. Kezdett körvonalazódni, hogy van nekem egy védőgázos hegesztőm, meg végülis sarokcsiszolóm is, meg hát az E30ra is tettem már fel foltot, meg az E34 küszöbét is pótoltam már lemezből, de azért a karosszéria lakatostól rohadt messze vagyok, a mestertől meg egyenesen egy Csendes óceán választ el. ÁÁH mindegy, a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, meg kell csinálni, úgy tűnik ez az ára, hogy ilyen autóm legyen.

Május környékén a tüdőm már kezdte kidolgozni magából a sok beszívott port, zsákos vakolót és glettet, illetve a ház is kezdett már formát ölteni, gondoltam ideje hogy végre a kis E36 is nálam legyen. Egy barátom elhozta tréleren a paripát, szépen letámasztottam az utcán, majd egyszercsak beálltam az udvarba, majd következhetett a felderítés. Beltér kipakol, küszöbtakaró le, sárvédők szintén és a szar íze egészen új dimenzókat öltött a számban. Már gyanús volt ahogy beléptem a vezetőülés mögé, hogy nagyon süppedős a padlószőnyeg, Gyakorlatilag a hosszgerendáktól kifele nem volt olyan pontja az karosszéria aljának, ahol ne rohadt volna. Nem felületi rozsdáról van szó, hanem anyagfolytonossági hiányról.

Sajnos augusztusban sok képem elveszett, amikor a telefonom összetört velem együtt egy balesetben, így nem tudom időrendben dokumentálni, ahogy szépen sorban fény derült a problémákra, de azt hiszem így is szemléletes. 

Ez a legutóbbi kép a kocsi alatt fekve készült, persze itt már kezdtem kivágni a rozsdás/elpusztult részeket. Lényegében amit javítani kell a bódén, az a két küszöb, összes taposó, néhány üléstartó bak alatti lemez, két hátsó javító ív, néhány random folt a kerékjáratokban, meg persze a két első sárvédőt is cserélni kell, mert nincs aljuk. Tudni érdemes, hogy a compacthoz nincs küszöb javítóelem, így azt majd egy sedanéból kell kilegózni, hátsó ívet lehet venni, első sárvédőt is természetesen, a többit meg lehet csinálni sima tábla lemezből. 

A további csenevész kis hibalista eddig: egyik oldali alsó kitámasztó vagy egy centit lóg, fékek is cserések, a motoron a szíjnak a feszítője minden bizonnyal kiszolgálta az idejét, szélvédő el van repedve, klíma meg valahol elengedi a gázt, bal első lámpa el van repedve, viszont mindkettő párásodik, és amikor próbáltam kiszedni, még a gázpedált is eltörtem. A terv pedig nagyjából az, hogy ha már belekezdek, akkor nagyjából minden kopó, fogyó alkatrészt cserélek újra, összes gömbfej, kormány összekötők, ha kell stabilizátorok, fékek. Az első futóműben piros színű teli szilentek vannak mindenhol, ezek jók is, hátul viszont gyanúsan cserélni fogom az összeset. Ez így leírva is sok, de szerencsére az E36 azért nem egy megfizethetetlen dolog, ha Lemfördert veszek mindenből, még úgy is ki lehet hozni 100.000 ungarishe forint környékén a futómű és a fékek kopó elemeinek megvételét, ügyesen webshopolgatva, vagy bárdis unixos kedvezménnyel persze. Szélvédőhöz nem nyúlok, majd csináltatom, a motorja az szépen indul, szépen jár, szerintem egy szokásos olajcsere, vezérlésfeszítő, 4 gyertya, vízpumpa a biztonság kedvéért (+új fagyálló); szelepfedél plusz vezérműház tömítés készlet, meg persze a szíj + feszítőpatron, ha már ott vagyok talán egy főtengely szimering, meg hogy el ne felejtsem, az olajszűrőház alatti tömítést is illene, új olaj a váltóba meg a sperrbe, fékfolyadék, egy szervócső, hogy az is szép legyen, akkor már oda is új olaj, a klímára idén valószínűleg nem lesz már "kedv", végén majd egy black classic wunderbaum és boldog szivacs leszek. 

Ezek a dolgok még mind a jövő homályába vesznek, mos még ott tart a dolog, hogy...

Taposók, üléstartók, meg úgy általában a beltér ki van javítgatva, 1mm-es lemezzel, lekenve Hammerite-al, Frédi és Béni már nem tudna fékezni. A küszöböket persze ehhez végig le kellett fejteni a padlólemezről (ami maradt belőle) mindkét oldalon, meg a gyári rezgéscsillapító bitumenes kátrányos istenverését fel kellett kapirgálni (szerencsére még gyári volt, én lehetek az első tákoló), drótkorongozni, vésőzni, igazából ez a része lényegében sokkal több időbe került, mint a tényleges kivág - behegeszt művelet. Itt jegyezném meg, hogy ezek után értettem meg igazán, hogy a karosszéria lakatosok miért is nem vállalnak ilyen rozsdás autókat és ha mégis, miért kérnek érte egy laikusnak teljesen irreálisnak tűnő összegeket. Egyszerűen ha kiszámolgatnám hogy hány órát fetrengtem benne, alatta, vakargattam a rákövült saras, rozsdás, meghatározhatatlan anyagú és alakú valamit szerencsétlen autóról, anélkül, hogy harcra kész CO hegesztőről akár csak lepakoltam volna, nem hogy használjam, már ott azt mondanám, hogy mondjuk 5000Ft-os órabérrel számolva is százezrekben mérhető (persze kényelmes ráérős tempóban :D). Nem, az ilyennek csak így van értelme, hogy magamnak megcsinálom.

Miután az új anyag kezdett formát ölteni a taposókon, az összepöttyözgetés már összetartott mindent mindennel, akkor szépen végig hegesztettem mindent, nem tudom ki miben hisz, nekem így szimpi, ha végül egy anyaggá válik az új lemez a régivel.

Az első kerékjáratoknál is volt mit csinálni, az egyik oldalon a rozsda még a gerendába is belenyalt egy kicsit és a lentebb látható kis merevítő "dobozka" gyakorlatilag mindkét oldalon megszűnt létezni. 

Nem mondanám, hogy ez a javítás úgy sikerült, hogy azt kitenném az "erre büszkék vagyunk" vitrinbe, de újra szilárd anyagból van, illetve igekeztem a gyári felépítést is követni. Szerencsére a lengőkarszilentet tartó rész (vagyis amibe a csavarja megy), az erős, stabil volt, csak az oldalsó lemez fáradt el.

Végül néhány napi alatta fetrengés és néha már fejfájdító gondolkodás és vakaródzás után sikerült kitalálni, hogy nagyjából hogy nézhetett ki ez eredetileg, szerencsére a másik oldalon kevésbé volt szétrohadva, onnan egy kicsit még "puskázni" is lehetett. 

Következhetett az utastértől hátrafelé elhelyezkedő "belső" küszöb. Túl sok minden ott sem maradt, ráadásul a hátsó híd is hozzá volt csavarozva, így az már nem ment egyszerű foltozgatással. Igyekeztem a megmaradt doblemeznek az ívét követve, meg feltételezve, hogy a küszöb javítóelem alulról szintén ponthegesztve van gyárilag innentől már nem a padlólemezhez, hanem a "belső" küszöbhöz kialakítani valami javítóelemet.

A futómű csavarozási pontjait is sikerült kitaklálni, majd amikor minden kis darab összeállt, műhelyben nyugodtabb körülmények között összehegesztettem, szerencsére így egyben is passzolt.

Itt tart most a projekt, le van kenve minden, a másik oldalon hátra van még egy ugyanilyen küszöbtoldás, meg egy két kisebb folt, aztán jöhetnek a javítóelemek és talán elkezd végre formát is ölteni a kocsi. Most február közepe van, indokolatlan 10 Celsius fok, talán jobb lenne az öreg benzines hatchback reszelgetése helyett egy elektromos autó vásárlására gyűjteni, de sajnos az számomra elérhetetlen. 

Nem várom, hogy a végeredmény egy szép "villantós" autó lesz (legalább nem fogom annyira félteni), hiszen ahhoz azért valljuk be, egy profi szakemberre kellett volna bízni a dolgot, de bízom benne, hogy legalább jó lesz, és nem átrugdosni kell majd a műszaki vizsgán, hanem élvezhetem még jó pár évig azt, amit egy ilyen öreg, sperrdifis kisautó tud nyújtani. Addig  azért hosszú még az út...