Veseelégtelenség

2022. májusában járunk. Tavaly már több alkalommal kilátogattam olyan helyekre, ahol nyugodt és kvázi legális körülmények között lehetett élvezni a keresztben autózás műveletét. Következett az ősz, beharangozták a monori M Ring megnyitását, év elején induló amatőr gyorsasági versenyekkel. Valamikor a húszas éveim elején volt szerencsém nevezni a kocka Ladámmal a Kakucs Ringen megrendezésre került Komi Rally elnevezésű amatőr gyorsasági versenyre, ami óriási élmény volt. Tempós kanyarok, bukótér, versenyautók. Lehetett menni akár kilinccsel előre is, de mivel az időeredmény volt a lényeg, így végül a szitáló havas esőben a szarrá kopott gumikon igyekeztem gyors kanyartempót elérni, de a tapadás hiányának következtében végül keresztben sikerült :D 

Úgy éreztem, kezdenek együtt állni a dolgok: van egy félig-meddig játszós autóm (a Compact), amivel néhány helyre már elmentünk kicsi pályákra "driftelni", ami nagy nagy poén, azonban kicsit hiányzott a tempó és az egymásba fűzött hosszabb kanyarok. Félreértés ne essék, nem vagyok sebességfüggő, sőt kifejezetten kialakul bennem a diszkomfort érzés, ahogy az országunkban legális autópályatempótól felfele távolodunk (német autópályán persze), de vágytam kicsit az első és második sebességi fokozatban történő keresztbebaszatáshoz képest egy kicsit másra: vajon adott kanyarban mekkora tempóval lehet elfordulni, akár íven, akár a seggét úsztatva, vagy egyáltalán hogy érdemes beleesni. Lehet olvasni róla, videot nézni, meghallgatni tapasztalt emberek tapasztalatait a pályanapokról, de igazából csak egy mód van rá: át kell élni, ki kell próbálni és továbbra is azt vallom, hogy nem közúton és végképp nem forgalomban szeretném a határokat feszegetni.

Monor nincs messze, a nevezési díj is viselhető, uccu neki, nevezzünk. A szervezők segítőkészek voltak, elmondták az elvárásokat: legyen 2kg-os poroltó, ponyva a kocsi alá (ha valami csöppenne, folyna, akkor ne csesszük össze a környezetet), aztán lehet neki nyomni. 

Kocsi felkészít: új olaj, szűrők (amúgy is esedékes volt), 6 kerék a puttonyban, szerszámok, emelő, ami csak kellhet. Gondoltam megyek az E30ról leszedett 195/65/R15ös  nyári gumikon, kicsit már öregecskék, de még minta bőven van rajtuk, esetleg csak hátra teszem fel, hagy csússzon... Elöl maradt az utcai kerék (205/55/R16 Hankook Ventus Prime). 

A verseny napján ébredés hajnal 5kor, de legalább úgy izgultam éjjel, hogy 3 órát nem aludtam összesen. Megérkezvén az M Ringre szembesültem a ténnyel, hogy nagyjából még a trélereken is pályagumi van, de semmi baj, legalább az esélytelenek nyugalmával versenyezhetek (máskor is csináltam már hülyét magamból :D). Három kör szabadedzés, majd háromszor három mért kör. Edzés előtt gyalog bejártuk a pályát, próbáltam memorizálni, hogy hol merre kell menni, illetve hogy a 3. körön hol kell lejönni a pályáról. Izgulás hegyek, úgy éreztem magam, mint diákként, amikor felelni kéne, nagyjából tudom az anyagot, de csak darálom az információkat összevissza és egy összefüggő mondat sem hagyja el a számat. Bemondták a hangosbeszélőn, hogy versenyzői eligazítás kezdődik, beszéltek a pályáról, a fényjelzésekről, hogy mikor mit kell csinálni, hol kell rajtolni, hova kell érkezni, hol kell megállni, majd élvezetes és biztonságos versenyt kívántak és indult a szabadedzés. Rajtszám szerint indították az autókat, én voltam az 55ös. Figyeltük hogy merre is kéne menni, ki hol veszi az íveket, majd be a kocsiba, mindjárt rajtolhatok. Sosem rajtoltattak még zászlóval. Kukucskáltam ki az ablakon, igyekeztem megfigyelni, hogy az előttem rajtoló VFTS pilótája melyik zászlójelzésre éppen mit csinál. Rátették a zászlót a szélvédőjére, ekkor a Lada motorja felpörgött egy valószínűleg rajtoláshoz ideális fordulatszámra, majd ahogy felengedték a zászlót előtte, hirtelen nagy fordulat, a pályagumik beleharaptak az aszfaltba, majd ki-ki pörögve repítették előre a fülre nyolcezres fordulatba vidáman beleforgó motorú versenyautót. 

Beálltam a rajtba. Jelezték, hogy húzzam fel az ablakot, amin tátott szájjal bámultam és hallgattam a pályán akkor már nyélen autózó VFTS-t. Rátette a srác a zászlót a szélvédőre, majd végigfutott az agyamon: bár egyenes talajon állok, elvileg rohadtul nem kéne hátragurulnia a kocsinak tartott kézifék nélkül sem, és bár fog annyira a kézifék, hogy ne guruljak el, ha behúzom, de fel kéne pörgetni a motort, rajtolni kéne, de mi van, ha már annyira szar a kézifék, hogy hiába tartom meghúzva, visszagurulok a zászlótól... fuuderohadtkínoslenne.. és akkor a srác felemeli a zászlót... én meg ott állok a féken kiengedett kuplunggal, üresben. Akkor váltok egy egyest, és rutinból, mintha csak a zöld lámpára váltanék rá kissé lemaradva róla, közepes gázzal indulva, mintha csak nem akarnám hogy mögöttem ledudáljanak, hogy elbambultam a lámpaváltásnál. Ekkor villant be, hogy talán nem is nagy baj, mert először talán rá kéne jönni hogy merre is kéne menni, mielőtt nyélen felvágtázok a pályára. Szóval elindulok, semmiképp sem verseny tempóban: kicsi jobbosból kicsi balos, majd kicsi egyenes, végén fék, onnan bal kanyar, amiből egyből jobb, majd egy nagyon hosszú bal, ami ráfordít egy hosszú egyenesre. Az egyenes közepén elfogy a 2. fokozat, váltok egy ótvatos 3.at, majd érkezem egy bal kanyarba, amiből hirtelen visszakanyarodok jobbra, majd egy bal hosszú visszafordító és körbeértem. Észre sem veszem, de már vigyorgok, a visszafordítóban már váltok vissza 2.ba, kicsit megúszik a kocsi segge, nahátakkor hagycsússzon, koppan a gáz a padlón, hijjak*rvaanyját de csúszik... kicsit öblögetve a motort igyekszem végigrajzolni az utolsó kanyart, hogy mostmár tempóra gyorsíthassak a következő körre. Kanyarból kiérve teligáz, váltom a harmadikat, berakom a kicsi jobb, kicsi bal kanyarba, kóstolgatom a féktávot, visszaváltok másodikba, húderiszál a segge, majd a jobbos kanyarból a balosra terhelve már vidáman próbál is előzni az autó hátulja. Érzésre nagyjából úgy megyek mint egy eltévedt, megzavarodott kígyó, én nem akarok keresztbe menni, az autó meg nem nagyon akar egyenesen. A mutatvány valószínűleg nem túl elegáns. Miközben szedem össze a kóválygó hátsó fertályát az autónak, már keresem a valamennyire ideális ívet, hogy a hosszú bal kanyarból a lehető legnagyobb tempón érkezhessek ki a hosszú egyenesre. Többnyire sikerül, a motor elég hamar kéri a harmadik sebességi fokozatot, a sebességmérő helyzete teljesen irreleváns, de az egyenes végére érzésre már harmadikban is elég jelentős fordulaton érkezem. A nyakamat csiklandozza a fülemből kiömlő adrenalin, most jó lenne viszonylag nem kislányos féktávot venni a kanyarkombináció előtt. Egy pillanat alatt átfut az agyamon a fél perce a hátsó kerekeken történt tapadásvesztés majd kígyózás (érzésre is sokkal kisebb tempónál), így a féktávot óvatosan megtisztelve közelítem a balkanyart, amiből egyből jön a jobbos, majd a hosszú elnyújtott visszafordító az utolsó körre. Harmadszorra már egész magabiztosan indítom a végső kört, harmadikban szinte egy gázon veszem az első kis kanyarkombinációt, majd ezúttal óvatosabban teszem vissza kettőbe, kis korrigálás a kormánnyal az elúszó fenék miatt, amire ezúttal már számítottam. Az egyenesre forduló hosszú bal kanyart már egész magabiztosan széles íven veszem, végig próbálom megtartani és lehetőleg építeni a tempót, majd egyenes, ahol már jobbra tarts van az utolsó körön, egyenesen le a pályáról. Pedig azt a féktávot de jó lenne gyakorolni a végén, hogy ne fossak tőle... :D

Óvatosan gurulok a szervizparkban az emberek és versenyautók között. Az alapjáratom a lefulladás és a 2000-es fordulatszám között ugrál, a kettő fős "team" akikkel mentem a rendezvényre, sétálnak felém. Próbálok visszaállni a helyemre a ponyvára, közben kicsit olyan érzésem van, mintha most vezetnék autót életemben mondjuk harmadszor. Öcsi és Ádám odaérnek, kicsit félve érdeklődöm hogy "na kívülről mennyire volt borzalmas a műsor?" és hogy hány autót tartottam fel a 3 kör alatt... :D Megnyugtatnak hogy a szervezők ügyesebbek annál, minthogy túl közel indítsanak hozzám egy újabb versenyzőt, amúgy meg nem volt annyira szar mintha még egyszer ilyen szar lett volna. :D Persze nem így mondták, csak viccelek... höhö

Lányos zavaromban megpróbáltam még egy szabadedzést futni, majd közölték a rajtban, hogy kissé félreértelmeztem a dolgot, 3 kör a szabadedzés, nem 3 futam. Félreálltam, megvártam a szamárpadon az edzés végét. :D

Jöttek a futamok, nem részletezném az élményt: hasonló volt mint az edzés; nagyjából konstans időket tudtam menni, óriási élmény volt, a nagy tempóról féktávot nem tanultam meg venni és természetesen csodák nincsenek: tapadás és jó sofőr híján valahol a végén végeztem. Ellenben végig vigyorogtam és igen hasznos tapasztalatokat szereztem: ha nincs tapadás, nem lesz gyors a kör; illetve ez nem kifejezetten "küzdősport"... Nah ezt nehéz lesz így kifejteni de megpróbálom. A leggyorsabb kört úgy futottam, hogy próbáltam a lehető leg "okosabban" menni: ne csússzon meg az autó, inkább lassabban megyek bele a kanyarba, minthogy folyamatosan korrigálni kelljen, inkább kevesebb gázzal minthogy korrigálni kelljen, szóval mindent inkább úgy hogy ne kelljen korrigálni, ne kelljen ellenkormányozni, ne kelljen elvenni a gázt a kanyarból kifele, hogy az autó elkúszó orra újra tapadást találjon, stb. Rohadt nagy fegyelemjáték, miközben az adrenalinfüggő vigyorgó hülyegyerek a lelkem mélyén azt duruzsolja a fülembe hogy kend el neki, hagy ússzon a segge, kurvajó lesz :D. Mentségemre szóljon, ha végig a lehető legfegyelmezetebb módon a legjobb tudásom szerint próbálok jó időt futni, a siralmas helyezésen kb szart se változtatott volna :D. Nem is érdekelt, rohadt jó élmény volt, nagyon erős volt a mezőny igazán ügyes pilótákkal és nagyon komoly autókkal. Ennek ellenére bekerültem egy kis keresztbeúsztatós snitt idejére a versenyről készült video összeállításba, köszönöm szépen.

Ezután kicsi szünet következett, bár indulhattam volna a következő három fordulón is, de ez nekem inkább egy önmagam szórakoztatására irányuló hobby, mint komoly szándék arra hogy valaha versenyző legyek. Félreértés ne essék: bizton állíthatom, hogy nagyon élvezném, de röviden sem időm sem pénzem nincs rá. Szóval ez volt itt a rinyálás helye, lépjünk tovább... :D Szemet szúrt, hogy a Kakucsringen is rendeznek hasonló jellegű amatőr versenyt, szóval az lett a következő cél. 

Még az M Ringes bevetés előtt segítséget kértem egy aknával és nálam lényegesen komolyabb szerelési tapasztalattal rendelkező autószerelőtől, hogy ugyan berheljük már ki a gyári lambdaszondát a kipufogóból, mert én akna híján nem is férek hozzá, illetve amennyire hozzáfértem és próbáltam kitekerni, meg sem akar mozdulni az átkozott. Amíg a szonda kitekerési módszerei felett tanakodtunk az aknában az autó alatt, kicsit átrángattuk a futóművet, majd megállapításra került, hogy a kb másfél éve cserélt kitámasztó gömbfejeim igencsak lógnak. A monori versenyt kibírták, de nem akartam így használni az autót, vettem a kikopott Febik helyett Meyle HD-kat, bízom benne hogy jobban bírják majd. (Lábjegyzet: a lambdaszondát teljesen felesleges volt kicserélni.) Ezen kívül nagy felkészítést akkor nem igényelt az autó, a szokásos kelekótya alapjáraton kívül semmi hibajelenség nem volt. 

Kakucsringre az utolsó, április végén megrendezett versenyre sikerült nevezni. Kicsit mások voltak a feltételek: négy egyforma méretű kerékkel kellett menni, illetve volt külön utcai kategória. Az egyik nagyon fontos M Ringes tanulság ugyebár az volt, hogy jó lenne valami értelmes gumival menni, illetve ott nagyjából semmit sem koptak a gumik. Megszületett az irány: megyek az utcai 16os Hankook gumikkal. Ez sem pályagumi, de a kissé kikeményedett Laufenneknél biztosan többet tapad. Ezeken kívül bepakoltam azért a "játszós" garnitúrát (a négy Laufennt), olajat, fagyállót, szerszámokat, szendvicset, vizet, aztán reggel 5kor megintcsak ébredés, majd sógorommal a jobb egyben irány versenyezni. 

Korán érkeztünk, volt idő a helyi dohányboltban meginni egy kávét, a pályára érve még épphogy csak néhány versenyautót pakoltak ki a szervizparkban. "Szokásos" pingvinezés: hova állhatunk, hol nem leszünk útban a "nagyoknak"? Szervező javasolja, hogy nyugodtan álljunk meg a betonon az egyik "garázs" előtt, így is tettünk, kipakoltunk, kaja, vakaródzás, be kéne járni a pályát, de valaki már megy is rajta. Így is jó, felmentünk a célegyenes mellett elhelyezett lelátóra, onnan elég jól belátni az egész nyomvonalat, onnan figyeltük, hogy merre is lesz az arra. Memorizáltuk nagy vonalakban hogy melyik út vezet Rómába, majd mivel itt lehetett vinni "utast", megkértem Öcsit, hogy szálljon be mellém, aztán szóljon hogy a harmadik körön ne felejtsek el lejönni a pályáról, meg akkor is ha úgy látja hogy eltévedtem a pályán :D. A verseny előtti napokban kihaltabb utacskákon kicsit gyakoroltam a rajtolást, így legalább azt már kicsivel magabiztosabban csináltam. Mentünk egy szabadedzést, örömmel konstatáltam, hogy a mostani gumikkal lényegesen komolyabbat tapadunk, mint a legutóbb Monoron, így ezzel a lendülettel mentünk gyorsan még három kört (itt most annyit lehetett edzeni, amennyi csak jól esett, legalábbis az első futamig). Az utolsó körön azonban kissé szomorúan állapítottam meg, hogy bár nem kell sokat fékezni, de azzal a néhánnyal is sikerült úgy elmelegíteni a féket, hogy teli combból taposva tudtam csak lassulásra kényszeríteni az autót. Mindezt fokozva a szervizparkban az autóból kiszállva a lilára szineződött féktárcsa látványa mellett a szarrá használt 120as Skodákat megszégyenítő módon csattogó motor hangja is kissé elrettentett. Géptető fel, hallgatjuk. Az ablakmosó tartályának a kupakja fejest ugrott valahova a motortérbe, kihalásztuk, némi ragasztószalaggal rögzítettük a rendeltetés szerinti helyére, de az a rohadt csattogó motor igencsak aggasztott. Leállítottam. Kicsit hagyjuk hűlni, 6 kör úgy tűnik sok neki, elmelegedhetett az olaj. Kezdődött az első futam, autó beindít, úgy tűnik igazam volt, van még némi szelephangja, de sokkal halkabb. Telefonáltam egy kedves szerelő barátomnak (aki tényleg szerelő, nem csak ilyen lelkes kontár, mint én), nyilván így látatlanban nem tudott sokat mondani, de megegyeztünk benne, hogy próbálom a körülményekhez képest kímélni, elvileg bírni kéne neki. Mindenesetre semmiképp sem voltam nyugodt. Úgy álltam rajthoz , hogy lehetőleg minél kevesebbet járattam a motort, tudjon legalább a normális üzemi hőfokra lehűlni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy hat kör alatt csúnyán elmelegszenek a dolgok, viszont a három körös futamot talán bírja. 

Lámpára kellett indulni, ahogy áthaladtam a fotocellán, a fotocella indította a "stoppert". Próbáltam lerázni magamról az aggályokat, a vezetésre koncentrálni. Intett a srác, hogy készülhetek a zöld jelzésre, betettem a váltót egyesbe, felpörgettem a motort 4000 környékére, igyekeztem most egy normálisabb kört menni és ehhez mérten rajtolni. Hosszú egyenessel kezdődött a pálya. Rajt után szépen fel lehetett váltani harmadikig az egyenes végéig, majd onnan fék, egy kicsi jobb, majd gyorsan visszagangolni másodikba, onnan egy hosszú bal, amiből egy szűk jobb, onnan pedig egy hosszú bal, ami ráfordít egy hosszú egyenesre. A balból kifele már padlógáz, az egyenesbe érve kéri is a harmadikat, ami az egyenes végére érve leforog kb 5500ig, fék, majd kicsi bal, kicsit nagyobb jobb, vissza a váltót kettőbe, onnan hosszú bal, hosszú jobb, majd ismét egy hosszú bal fordít rá a következő körre, az egyenesre. Az utolsó körben pedig már nincs a végén hosszú balkanyar, hanem a jobbos után egyenesen át kell esni a fotocellán és elhagyni a pályát. Az első futamot érzésre jól sikerült letudni, nem volt hiba, persze bőven volt mit finomítani féktáv, meg kanyarív meg minden tekintetében, de alapvetően rendben volt. A szervizparkban hagytam járni az autót, levettem a sisakot és hát... jah... csattogott megint a motor. Néztünk időt, meg helyezést: kategória negyedik. Szóval igazából lenne is értelme versenyezni. Ilyenkor nehéz dönteni: húz az élmény meg a versenydrukk, de ott van az autó, amivel holnap ismét munkába kéne menni, csattog a motorja, az összes gumija úgy megmelegedett, hogy a mintát össze tudnám kuszálni egy vajazókéssel (ez a pálya nem olyan kíméletes mint az M Ring), szóval igen fájdalmas költségekbe verhetem magam, ha nem bírok magammal, még ha csak négy gumit is kell venni, mert lerúgom az utcai nyári gumijaimat így április végén, de ha a motor meghasal akkor meg végképp igen nagy a baj. Lehet mondani hogy elbuziztam a dolgot, de úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor végigcsinálom, viszont átmegyek óvatosba és kímélőbe, mert az autóra szükség van holnap is, nem tehetem tönkre. 

A videon már az óvatos második futam: (sorry, nem vágtam meg, amúgy sem látni rajta szart se, de 5:00tól van rajt)

A következő futamon már 6000nél váltottam, pedig tudom hogy ott húz még egy nagyot 7000ig, illetve a kanyarok felében hagytam 3.ban, inkább próbáltam lendületet tartva autózni, mint használni a motor erejét. Így szarabb időt futottam vagy kettő másodperccel, de a futam végén nem volt olyan hangja a motornak mintha mindjárt kiköpne az olajsapkán néhány szelepet (értsd: csattogott, de nem annyira :D) A harmadik futamra pedig eleredt az eső. Feltettem a 15ös Laufenn gumikat, mondván: akkor basszuk neki keresztbe :D. Bár mire sorra kerültem a rajtban, addigra elállt az eső és a pálya is szinte felszáradt, de úgy voltam vele, hogy akkor most van három köröm "megtanulni" a pályát, majd a negyedik futamon meg megpróbálok ahol csak tudok keresztbemenni. A szarabb kerekek hozták is a tőlük elvártakat: csúsztak mint a takony. Érdekes tanulság volt, hogy így, csúszkálva, nem melegedett meg jobban a motor, mint az óvatos gyorskörön. 

Műszaki tanulságokba nagyon nem akarok mélyen belemenni, csak nagy vonalakban: pályagumi kell, az utcai vagy nem bírja, vagy nem tapad; a két első kerékcsapágyat sikerült tönkretenni a belső kormányösszekötőkkel együtt (ezeket nem cseréltem felújításkor); a gyári tömör féktárcsa szart se ér; a motor csattogására meg valószínűleg kipróbálok valami 10W60as versenyolajat, mert szerintem az 5W40 (Motul) elhígul és a hidrotőkék nem tudnak rendesen működni, Amennyiben ez sem segít, akkor jöhet a hengerfej felújítás. Futóműben pedig elöl talán elviselne keményebb lengéscsillapítókat. Majd meglátjuk

A nehézségektől eltekintve egészen kivételes élmény volt mindkét verseny. Sokan és sokszor elmondták, hogy aki csak szeret gyorsan autózni, annak mindenképp érdemes kipróbálni magát ilyen körülmények között, akár versenyen, akár pályanapon. Teljesen egyetértek ezekkel a véleményekkel. Ilyen határhelyzetekbe közúton nem szeretnék kerülni, illetve senkinek sem javaslom. Teljesen más, mint hogy "elrúgom a körforgóban", higyjétek el. Eddig sem vágytam igazán a közúti randalírozásra, de miután versenypályán volt lehetőségem gyorsan menni; úgy, hogy közben nem azon kell aggódnom hogy a következő sarkon elém fordul e valaki, kiszalad e a kisgyerek, vagy a rendőr fog análisan inzultálni a gumibottal (valahol kurvára jogosan), hanem 100%-ban a vezetésre koncentrálhatok, közúton igazából csak oda szeretnék érni a célomhoz, közben pedig belül visszavágyom a pályára, ahol a vegytiszta vezetési élmény vár, mindenféle zavaró táblák, lámpák, élőlények és egyéb felesleges tereptárgyak nélkül. Nem szeretnék felelősségről papolni, aki nem érzi át a közúton ész nélkül  (és hangsúlyoznám: ÉSZ NÉLKÜL) "baszatásnak", száguldozásnak, forgalomban cikázásnak, előzésnek és úgy egyáltalán mások veszélyeztetésének a lehetséges következményeit (és itt elsősorban nem a "megbasz a rendőr"-re gondolok, hanem a másik ember esetleges megnyomorítására, életének kioltására), annak úgyis hiába mondanám, hogy légy oly drága és ne csináld már; legyen elég annyi, hogy a versenypályán "baszatás" olyan élményt ad, amilyet a közúton történő sosem (igen, én is rúgtam már el körforgalomban, meg itt ott amott :D). Kicsit megmutatja, hogy valójában nem is olyan penge az autód, valójában nem vernél rá Schumacherre másfél másodpercet, de valószínűleg még az előtted rajtoló Yarisos csajra sem. Ellenben alázatra tanít a vezetéssel és más versenyzőkkel szemben, és rávilágít, hogy rohadtul van; és lesz is még hova fejlődni. Mert mi lenne jobb és őszintébb motiváció, mint akkor és ott élesben látni, hogy a másik pilóta egy dőlöngélő, mindenhol horpadt Swifttel akkor is rádver pár másodpercet, ha fejreállsz; illetve mi lenne jobb és őszintébb sikerélmény, mint gyakorolni, jobbá válni, és megtapasztalni, hogy másodpercről másodpercre gyorsabb vagy az előző eredményedhez képest? Csak rajtad múlik, te fogod a kormányt, nincs kifogás, nincs mellébeszélés. Csak te vagy, az autód, és a pálya amin végig kell érni a lehető leggyorsabban. És a stopper nem hazudik senkinek: sem a gyorsnak, sem a lassúnak. Őszinte élmény egy képmutató pózer világban. Imádom.