Veseelégtelenség

Augusztus eleje. Végre nem volt 40 fok árnyékban, megjött a kedvem egy kis csavarozgatáshoz. A motorteret valamikor nyár elején kicsit átmostam brigéciollal, benzinnel és a kerti slaggal (igen, ezeknél még lehet ilyet :D), ha hozzá kell nyúlni, akkor ne legyek már attól is retkes ha ránézek. Itt-ott kis olajszivárgás, leginkább a szelepfedél alól, a vákumszivattyú csöve is már igen durván el van érve (valami gázcső darab, mert a gyári már nagyon rég eltört), halott rovarok tetemei és jelentős mennyiségű por (lásd: előző bejegyzés). Semmi dráma, csak szarul nézett ki és szar volt bármihez hozzányúlni. Pedig valamikor szép fényesre políroztam a szelepfedelet és a vezérlés fedelét is. Mondjuk úgy, hogy kopott a fényéből, de legalább tiszta lett:

Az új vezérműszíj és a vízpumpa már több mint egy éve várt egy dobozban a beépítésre, nem véletlenül. Raktam már össze vezérlést, de mindig fostam tőle egy kicsit. Talán sógorom M44 összerakása óta kicsit kevésbé, de ott volt vezérlésrögzítő szerszám, ehhez viszont nincs. Marad az "ősi" összejelölgetem módszer. Leszereltem a hűtőventillátort (32-es villáskulcs, vízpumpa szíjtárcsacsavaroknál nagy fogóval ellentart, fordított menet ugyebár...), leengedtem a hűtőfolyadékot, kiszedtem minden hűtőcsövet, hűtőt, légszűrődobozt, meg ami csak kicsit is útban volt. Ideje volt mindent eltakarítani, kikompresszorozni, elmosni kívül, belül. De első a vezérlés, az igényli a legnagyobb odafigyelést. Megpróbálom leírni valamennyire a folyamatot, hátha valakinek hasznos lehet, bár így utólag már tényleg nem tűnik nagy tudománynak, de azért nah... :D

Miután lent van minden ami útban lehet (vezérlésfedél, vízpumpa ékszí tárcsa, a főtengely szíjtárcsája még maradjon a helyén), a motort felső holtpontra tekerjük: a főtengely szíjtárcsa szélén van egy OT felirat, annak kell kb felfele néznie:

Én (zöld filccel) össze is jelöltem egy nekem szimpatikus hellyel, de nem is ez a lényeg, hanem hogy felső holtponton lehet rögzíteni a főtengelyt a következő módon: az önindító (és jelen esetben a fordulatszám jeladó) alatt (tehát a váltó felől) van egy kis zöld dugó. Azt ki kell húzni, majd a helyére be kell dugni a vezérlés rögzítő szerszámot. Kicsit tekergetni kell a motort, mire megvan a "luk", de ott van az :D. A szerszám hegye 8mm a teste pedig kb 10,5 mm, és az egész kb 10 cm hosszú, és a lendkerékben van a megfelelő ellendarab, amibe valójában beledugjuk a szerszámot és így kerül rögzítésre a főtengely. Ez nagyjából az összes korabeli Bmw-nél így működik. A stift a vezérlésrögzítő szerszámkészletemből való, amit még az M44-hez vettünk, de a készlet a leírása szerint az összes E36 kétvezérműtengelyes modellhez alkalmazható (M42, M44, M50, M52, M54, stb), maga a stift pedig a többihez is.

Amikor megvan a felső holtpont, rögzítő stift a helyén van a lendkerékben, össze lehet jelölni a vezéműtengely kerekét mondjuk a szelepfedélhez, az adagoló szíjtárcsáját pedig megint valamihez. Legalábbis én így csináltam, plusz egy pontozóval megjelöltem a megfelelő fogat mindkét szíjtárcsán, a főtengelyen ugyebár nem kellett, mert az fixen maradt.

Azért is érdemes egy pontozóval megütni és így megjelölni a megfelelő fogakat, mert a festékfilcet a szíj felhelyezésekor, majd a motor körbeforgatásakor simán letörli a szíj.

Szóval ezután meg lehet lazítani a feszítőgörgőt, le lehet venni, majd a szíjat lehúzva nem túl kitörő örömmel tapasztaltam, hogy az adagoló odébb is ugrott kb kettő foggal. Semmi baj, jelölés a helyén, először cseréljünk vízpumpát. Négy csavar ki, az újhoz járt a tömítés is, kicsit játékos visszajátszani az újat, de teljesen adja magát, szerencsére csak egyféle képpen lehet felrakni és ez nem a "beledugós" gumigyűrűs tömítésű típus, hanem ami a blokk felületén tömít, szóval sokkal kisebb szívás mint az M42-n volt. Négy csavar vissza, haladhatunk tovább. A vezérlés feszítőgörgőjéből nem tudtam újat venni, egyszerűen egyik itthoni alkatrész bolt sem árul. Igazából nincs benne "automatika", önfeszítő mechanizmus, rugó ami elfáradhat vagy kilágyulhat, egyszerűen csak egy csapágyazott görgő egy fém konzolon, amivel "kézzel" be kell állítani a feszességet és jónapot. A csapágy nem kotyogott, nem szorult, csupán száraz volt benne a zsír, így kitakarítottam, majd telenyomkodtam jó minőségű hőálló zsírral. Szükség törvényt bont ugyebár. Tudom, külföldről biztosan be lehet szerezni az alkatrészt, de ez most elmaradt, nem fog szétesni don't panic :D. Kicsit kitörölgettem a koszt a vezérlés házból, majd jöhetett vissza az új vezérműszíj. Nah ez egy kicsit trükkös volt, ugyanis az történt, hogy szépen helyére feszítettem az adagolókereket, feltettem a szíjat, majd amikor a feszítőgörgővel megfeszítettem a szíjat, akkor a vezérműtengely és az adagoló is odébb mászott egy foggal. Vissza az egész, biztos nem jól tettem fel, le a szíj, szíjtárcsák vissza jelre, fel a szíj, megfeszít, megint elmegy. A megoldás végül az volt, hogy egy-egy foggal "odébb" tettem fel a szíjat és így megfeszítéskor minden a helyére került :D.Főtengely rögzítő stift ki, motort kézzel átforgat néhányszor - kompresszió érezhetően rendben van, edzésprogramnak is elmenne az M21 átforgatása -, majd főtengely visszarögzítés után minden jelre érkezett vissza, elvileg minden oké. Rögzítő stift ismét ki, jöhet a próbaindítás. Beindul, szépen jár, veszi a lapot, pipa. Itt azért nagyon megnyugodtam, mindig rémképeim vannak a vezérlés cserével kapcsolatban, hogy valamit rossz helyre teszek, benézek, ráindítok és belül túl közeli viszonyt létesítek a szelepek és a dugattyúk között :D. Jah majd elfelejtettem, volt egy kis anomália és izgalom: a feszítőgörgő anyacsavarjának meghúzásakor éreztem, ahogy "elforog". Ilyenkor mindenki fejében végigfut a gondolat, így az enyémben is: bazdmeg ezt megszakítottam. Ugyebár egy csavar rögzíti magát a görgős "egységet", egy anya pedig rögzíti az egység "pozícióját". Első felindulásra menetrögízítőztem a kiálló menetet, rátekertem az anyát, meghúztam érzéssel, feszegettem a görgőt, hogy adébb tudom e pajszerral nyomni, de nem, elvileg ez így stabil. Mindenesetre nem hagyott nyugodni, megkerestem a kiálló menet túlsó végét. A hűtővíz hőmérséklet jeladó tömb (ami a hűtő tetejét és a hengerfej elejét köti össze egy nagy vízcsővel) mögött van, le kell hozzá venni a szívósort. A csavar túlsó vége pedig láss csodát, egy másik kiálló menet volt. Nemnem, nem csavarfej. MENET. Nem tudom, hogy az így jó volt e, vagy mi volt ott az eredeti elképzelés mindenesetre tekertem rá onnan is egy anyát, meghúztam, mostmár tutira stabil. Aztán arra a napra befejeztem, elég volt ennyi izgalom :D.

Másnap jöhetett a könnyedebb része a dolgoknak, ahol már kevesebb a felelősség, viszont több a tennivaló: csinosítsunk, takarítsunk. A vízhőmérséklet üzemmeleg motornál már nem mindig volt teljesen "stabil". Sosem forralta a vizet, de nagyobb terhelésen előfordult, hogy elkúszott a mutató a középső pozíciótól felfelé. Nem hengerfejes, nem vizes az olaj, nem olajos a víz, nem dolgozik bele a motor a víztérbe, sem az olajtérbe, inkább az alábbiakra gyanakodtam: a vízpumpát rohadt rég cseréltem (kb 10 éve), egyszerűen elmaradt, szégyellem; illetve a hűtő még gyári, jó eséllyel ráférne egy takarítás. Mint ahogy nagyjából mindenre. Előkerült a kompresszor, a kerti slag, hadd szóljon. Nagyjából tízszer töltöttem fel a hűtőt csapvízzel, átlötyköltem, kiöntöttem, mire kezdett viszonylag tiszta víz kijönni belőle. Belülről tiszta, jó lenne kívülről a lamellákat is kitakarítani. Kedves kis lakóhelyemen nagyon finom és emberi fogyasztásra abszolút alkalmas tiszta csapvíz áll rendelkezésre, viszont tudom, hogy igen kemény, vízköves. Ha lemosom a kocsit, mindig mikroszálas ronggyal törlöm szárazra, különben rettenet vízkőfoltos marad. Ennek tudatában inkább mellőztem a "slaggal lecsapatom" módszert, inkább feltekertem a kompresszort 10 bar-ra és elkezdtem levegővel kifújkálni a lamellákat. Nagyjából fél óráig fújtam a koszt a lamellák közül, mire már kezdett nem porfelhő jönni a hűtő túloldalán, majd amikor már nem porzott, és szemre is tiszta volt minden lamella, akkor megfelelőnek ítéltem a hűtőt kívül is, belül is. Nagynyomású mosót szintén nem nagyon ajánlanám, el tudja hajlítani a lamellákat, onnantól pedig nem engedi át a levegőt a hűtőn, ergo nem fog működni. Kifújkáltam a ventillátor kuplung részét is, eltörölgettem a lapátokat, vízcsöveket, generátort, blokk és a hengerfej oldaláról az olajat, szóval amit csak tudtam. 

Következhettek a láthatóbb részek. Szelepfedél, vezérlés fedél, szívósor. Mindenféle dizájn tud tetszeni, imádom a fényesen csillogó polírozott felületeket a motortérben, de igazából ezek talán az amerikai klasszikus V8-as motorterekben mutatnak a legjobban, plusz nagyon kényes rá, hogy mindig tisztán legyen tartva. A gyári Oldtimer jelleg, avagy minden pont olyan színű és textúrájú, és ott is van, ahogy az autó 35 éve elhagyta a gyártelepet szintén nagyon vonzó, igazi időutazás, azonban egyszer már fényesre políroztam a szelepfedelet és a vezérlés fedelét, így a textúrája már elköszönt, továbbá a gyárias halványsárgás kadmiumozott jelleget visszaállítatni nem is tudom hogyan lehetne, és nem is szeretnék ennyire mélyen belemenni, továbbá azért be kell vallanom, vannak egyéb hiányosságok a motortérben: az ablakmosó motorjának a csatlakozója évekkel ezelőtt széttört, talán egy E34 üzemanyagszivattyú csatlakozójával és kábeleivel toldottam, az üzemanyagszűrő fűtésének a kábelei már időtlen idők óta csak fekszenek a motortérben, mivel a szűrőházról le vannak törve a csatlakozók, a már említett vákumszivattyú csöve sem gyári már; és őszintén szólva nem szeretnék ilyen nagyon nehezen beszerezhető apróságok pótlására embertelen időt, jelentős pénzt és energiát fektetni úgy, hogy amúgy az autó hibátlanul üzemel így is. Lehet, hogy igénytelenség, de szerintem valahol racionális igénytelenség :D. Természetesen amiket csak lehetséges szeretnék majd normálisabban helyrehozni, de a cél nem a tökéletesség, hanem a funkcionalitás és hogy azért nézzen is ki valahogy. Szóval a teljesen gyári állapot keresése sem igazán a kiszemelt irány. Továbbá ne hagyjuk ki a "tuning" irányt sem. Sokan lenézik, de szerintem nagyon impozáns tud lenni a tuning autók motortere: harsány színre fényezett szelepfedél, színes csövek, átlátszó vezérműfedél, mögötte fényezett vezérműkerekekkel. Nyilván itt is van ami már talán túlzás, mint a bőrbe varrt alkatrészek, amik funkcionálisan már a faszság határát súrolják és inkább felülről, mint alulról, de elismerem: rohadt jól tud kinézni (inkább a színes fényezett csillogó dolgok mint a bőrbe varrt :D). Ezekkel esetemben egy probléma van: normális esetben itt komoly versenytechnikákról van szó nagy turbóval, vagy sokat forgó  szívómotorokról komoly vezérműtengelyekkel, tehát legalábbis jelentős mögöttes tartalommal, minden más esetben kicsit nekem visszás: ez rohadt jól áll akár egy tüzet köpködő nagyturbós Suprának, akár egy torokból üvöltő 8000-et forgó verseny Ladának, vagy akár még egy gyári VTI Hondának is, de semmiképp sem illik az én öreg szívódízelemhez.

Bevallom őszintén és férfiasan: nem nagyon tetszenek az újabb BMW-k. Nagyjából az E46-E39-E38 az a korszak, amíg még őszintén tudok lelkesülni értük, talán még az E90 Coupe az, ami tényleg tetszik. Persze, az utánuk következő szériák között is vannak szépek, de kicsit nekem ott már egy kaptafa kezd lenni (nem csak a BMW). Motortérben viszont nagyon tetszenek a későbbi szériákban az ilyen egyszerűbb letisztult fekete-szürke "dolgok". Lásd mondjuk E36-E46, ahol volt már némi motortér burkolat, de azért nem egy nagy műanyag fedelet találtál a géptető felpattintása után. Egyszerű, elegáns, szép. Nem olyan gépszerű, mint egy e30, ami kicsit kár, de alapvetően jól néznek ki. 

Ugyemilyenszép? Nincs nagy csicsa, de minden a helyén, rendezett, elegáns és kitölti a teret :D. Úgy gondoltam, hogy ezt a fajtát lemásolni nem is annyira típusidegen, nem is annyira karakteridegen, illetve ad majd az egésznek egy kis egységes kinézetet. De hogyan is álljunk neki ennek, hogy ilyen szép fekete alapon ilyen szép szürke csíkjaink legyenek? A maszkolás ilyen kis csíkok esetében igazi nagy pöcsölés lenne, felejtős. A módszer a következő volt: mindent szépen eltakarítottam, majd letettem egy kartonra, majd telibe lefújtam egy réteg alapozóval, majd matt feketével. Miután megszáradt, szépen ölbevettem, fogtam egy darab 100-as durvaságó csiszolópapírt (kb 1 négyzetcentiméternyit), majd nekiálltam vele nagy nagy pepecselve visszacsiszolni fémig a csíkokat, feliratot mindent. Először a szelepfedelet, majd a vezérlés fedelet, majd a szívósort. A szívósor textúrája sokkal durvább, rapcsosabb, igazán szép akkor lett volna az eredmény, ha szépen simára csiszolgatom a felületét festés előtt, de bevallom őszintén, ehhez nem volt türelmem :D. Miután minden kis csíkot, feliratot, emblémát visszacsiszolgattam óvatosan fémig, nagyon vigyázva, hogy nehogy belecsiszoljak ott, ahol nem kéne, az egészet lefújtam két réteg matt lakkal. A vízpumpa szíjtárcsáját és a termosztát házat (ami nagyon csúnya vízköves meg mindenféle dzsuva volt rajta) megcsiszolgattam, letakarítottam, ezután lefújtam matt feketére, majd szintén lakkoztam. A főtengely nagy ékszíjtárcsáját csak kicsit megpucoltam, nem akartam lefesteni feketére, mivel ott van rajta a felső holtpont jelölés, meg amúgy is lentebb van, alig látszik, azt hagytam csak úgy tisztán.

Ezennel nagyjából készen állt minden, hogy visszakerüljön a helyére. Minden eltakarítva, ami kell, lefestve. A szívósor visszahelyezése előtt még kicseréltem a résolajcsövet az adagoló és az első henger porlasztója között, mert kicsit rövidkére volt méretezve és feszült, a többinél még csak gázolajpára sem volt. Ennek a szép nagy szívósornak a visszahelyezése kicsit trükkös, illetve a csavarokhoz hozzáférni sem lehet ilyen luxus dolgokkal, mint egy racsniskulcs. Itt bizony használni kell a villáskulcsot, csillagkulcsot. Valamelyik csavarhoz ezzel férsz hozzá, valamelyikhez azzal. Szöszmötölős, na :D. Tiszta szerencse, hogy csak 12 db van belőle :D. A szelepfedélhez találtam egy új tömítést a műhelyben, azonban a csavarjaihoz valamilyen fibertömítés volt - talán gyárilag - a gumi és az alátét között. Három még egész jó volt , a negyedik meg el volt szakadva. Nem találtam hozzá újat egyik alkatrész forgalmazónál sem, így maradt a vékonyan pasztázás. Elring Dirko-t szoktam használni, eddig bevált. A szelepfedél tömítését is belepasztáztam vékonyan a szelepfedélbe, mivel hosszú, nem tapad bele a vájatba, paszta nélkül rohadt nehéz úgy feltenni, hogy ne forduljon ki sehol, plusz négy csavar fogja az egész hosszú szelepfedelet, őszintén szólva biztosabbnak érzem így. A szívósornál viszont nem szoktam pasztázni, a papírtömítést is csak be szoktam vékonyan zsírozni, ha nincs meggyűrődve, vagy elszakadva, ha igen, akkor újat teszek (szintén vékonyan bezsírozva). A szelepfedél és a vezérlés fedél csavarjaira is igaz, hogy érdemes vigyázni a csavaokra és a rajtuk lévő gumikra is, ugyebár nem biztos hogy könnyedén beszerezhetőek. A motor összeállt, a generátor feszítőcsavarja megszivatott. Egész pontosan eltört. Ez egy olyan szerkezet, hogy lényegében egy kapupánt fejű csavar, a tövén egy éles négyszöggel, amire rámegy egy kis fogaskerék, azzal lehet állítani a feszítő sínben a szíj feszességét, és a végén egy anyával lehet rögzíteni. Nah ezen már szakítottam meg menetet többször, és nem lehet ám helyettesíteni egy sima kapupánt fejű csavarral, mert egyrészt annak a tövén a "négyszög" általában nem olyan éles (ergo nem illeszkedik rá feszesen a kis fogaskerék), másrészt 5.8-as szakítószilárdságú rajta a menet: magyarul elszaggatod, mint rottweiler a selyemkendőt. Ezért már vágtam le róla a megszakadt menetet, hegesztettem rá 10.9-es csavarról menetet, méghozzá többször, és ilyenkor ugye akármilyen pontosan próbálok dolgozni, nem feltétlenül lesz tökéletesen egyenes. Márpedig ez a csavar egy (mostmár) poliuretán perselyen megy keresztül kb 3 cm hosszan és természetesen viszonylag feszesen. Ezúttal eltört a csavar, kb középen. Ismét ráhegesztettem egy erősebb csavar menetét, de most kicsit csálé lett, nah semmi baj, visszavág, újrahegeszt. Egyenes lett. Legalábbis látszólag :D. Természetesen nem akart átmenni a perselyen, enyhe kalapálásra inkább kinyomta a perselyt, minthogy átmenjen rajta. Csavar vissza, köszörűvel a közepét kicsit elvékonyítottam, átment, király. Nem tudom, hányszor hívhatom még vissza az életbe, de egyelőre meg lehetett húzni; nem tört, nem szakadt. Képet nem készítettem, akkor ez egy kicsit felidegesített :D. Ezután visszatettem a hűtőt, csöveket, bilincseket meghúzogattam (nagyja még eredeti gyári Bmw!), áttörölgettem mindent, kikevertem a fagyállót, felltöltöttem vele a hűtőrendszert (szellőztetőcsavar a termosztátházon!), beindítottam, megmelegítettem, amíg kinyitott a termosztát és körbejárt mindenhol a hűtőközeg, kettő bilincset kellett még utánahúzni, mert cseppent, és kész. Itt tartunk most. A leömlők tömítését kell még kicserélni, mert az gyárilag egyben egy hővédő is, de azt én sok sok éve eltörtem és így csúnya. A fordulatszám jeladót újra pozicionáltam, de még mindig néha működik néha nem. Apósomat majd megpróbálom ráuszítani a vezetékekre, mert nem csak ért hozzá, de még szépen is dolgozik, jobban fog kinézni a motortér a toldozgatott kábelek helyett normálisan javított, elvezetett, zsugorcsövezett és kötegelt kábelekkel. Na meg stabilan működő világítással :D.

Ja és ilyen lett: