2025 május végét írjuk és mostantól nem vagyok E30 tulajdonos. 15 év. Ennyi ideig volt feleségemmel az életünk része a piros dízel Bmw. Végig kísérte életünk eddigi összes fontos állomását, a huszonéves korunk kirándulásait, a házfelújítást, az örömteli pillanatokat és a nehéz helyzeteket egyaránt. Mindkettőnket fáradhatatlanul szállított munkába hosszú éveken át, becsülettel szolgált mindig. Majd egyszercsak elérte azt a kort, hogy nyugdíjba kellett vonulnia, helyét átadva fiatalabb utódjának. Képességeim szerinti legjobbat nyújtva igyekeztem úgy gatyába rázni, hogy méltósággal folytathassa életét, mint megbecsült hobbi/veterán autó. Ezzel idáig semmi baj nem is volt, de viszonylag hamar rá kellett döbbennem, hogy nekem a hobbiautó nem egészen az autós találkozóra járós, krúzolós életérzést jelenti. Persze, néhányszor elmentünk vele kirándulni, az autós találkozó valahogy nem az én műfajom: nagyon szívesen elmegyek ilyen rendezvényre bámészkodni, vizsgálgatni a mindenféle érdekes autócsodákat; de hogy úgymond "kiállítsam" a saját autómat, az tőlem valahogy nagyon messze áll. Kicsit olyan ez, mint amikor fülig szerelmes az ember az autóba: jó látni a srácokat, akik büszkén állnak az autójuk mellett, őszinte rajongással beszélgetnek imádott tárgyukról órákat, ellenben nálam nincs már szerelem. Tengermély őszinte szeretettel és tisztelettel fogok mindig visszagondolni az öreg hathengeresre, és örökké hálás leszek neki a sok szép emlékért, de azon kívül hogy imádom a formáját és őszinte elismeréssel viseltetek az után amit ez az autó az elmúlt 15 év alatt "lerakott az asztalra", de nincs rózsaszín köd és gyermeki lelkesedés. Márpedig ez az autó megérdemli, hogy valaki őszintén rajongjon érte és büszkén posztolgassa róla az autómosós vagy találkozós képeket a neki tetsző közösségi platformokra és hogy természetesen tisztességgel gondját viselje. Nálam pedig az év nagyobbik részében csak állt, porosodott, egy évben jó ha háromszor elővettük egy-egy kirándulásra, márpedig ennél egyrészt többet érdemel, másrészt rá kellett jönnöm, hogy kilóg az életemből, nem vagyok veterános. Röviden: eladtam.
Kedves új tulajdonos!
Kívánom, hogy legalább annyi örömöt okozzon Neked az öreg piros Bmw, amennyi nekem és a családomnak jutott általa; vigyázzatok egymásra és viseljétek egymás gondját; de ne feledd, egy öreg Bmw sosem hagy majd unatkozni. :)
Végül:
Kedves öreg autó!
Köszönök mindent, szolgálj továbbra is becsülettel; és széles, tükörsima utakat kívánok neked az új életedben, hogy még nagyon sokáig kerreghess a világ útjain!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
