Veseelégtelenség

2021 nyarán történt egy motorfelújítás / javítás sógorom autóján, ami egy facelift utáni 318ti, M44B19 motorral. Erről lesz szó ebben a bejegyzésben. 

Forró nyári nap volt, munkahelyemen voltam, csörgött a telefonom. Öcsi sógorom a vonal túlsó végén: felforrt a víz, nem indul az autó, hülye hangja van, haza kéne vontatni. Szerencsére kollégám pont be tudott ugrani helyettem a nap hátralevő részére, elmentem feleségem munkahelyére a dízel kombiért, kértem vontatókötelet, irány az M4-es út, Cegléd környéke, Budapest felé. Leállósáv, gyorsan vontassuk le a gyorsforgalmiról, aztán majd valami félreeső helyen félreállunk, elszívunk egy cigit, pingvinezünk egyet a nyitott géptetőnél, hallgatózunk, stb. Első hallásra túl könnyedén teker az önindító, szinte ellenállás nélkül, valószínűleg Mr. Kompresszió emelte a kalapját és távozott. Autópályás menet közben egy alighanem szerelési hiba következtében (a vízcsőben benne volt egy előzőleg letört, majd bennefelejtett vízcsonk letört műanyagdarabja, ami miatt lefordult a cső a vízcsonkról; de ez csak sokkal később derült ki, hogy valószínűleg ez okozta a bajt) lejött az egyik vízcső a hengerfej hátulján (tűzfal felőli) lévő csatlakozóról, Öcsi meg már akkor vette észre a bajt, amikor a motor már gyengült, majd le is állt. Hazavontattuk az autót apósomékhoz, akkor már vagy négyen pingvineztünk a nyitott géptetőnél, gyertyakiszedés, kompressziómérés hüvelykujjal befogva a gyertyalukakat, de igazán mindenki tudta, hogy ez itt nem lesz egyszerű történet. 

Rosszkor jött a dolog. Tudom, az ilyesmi sosem jön "jókor", de ez most tényleg egy kifejezetten szar időzítés volt. Építettük a kocsiszínt (nem hívom garázsnak, mert nincs oldala, igazából csak egy nagyobbacska tető, ami alá be lehet állni két autóval, és így betonon állhatnak tetővel a fejük felett). Sajnos az ilyen építkezés jellegű dolgokhoz még az autószereléshez hasonlítva is rohadtul inkompetens vagyok, éppen azzal volt tele az agyam, hogy akkor milyen gerenda, szarufa, festék, csavarok, hullámlemez, csatorna, festék, miből mennyi kell; tudom valakinek ez csak egy szerda délelőtt, de nekem meg egy új terület volt, ahol rohadtul oda kell figyelni mindenre, anyaghiány volt fából, minden napról napra drágult, ergo felesleget sem akartam vásárolni, de azt sem akartam, hogy kevésnek bizonyuljon a rendelt mennyiség, továbbá az egész összeállítását is mi csináltuk családilag (ezúton is köszi a nagy nagy segítséget mindenkinek, különös tekintettel a lányoknak, akik helyettem is felmentek a magasba dolgozni, mert egy tériszonyos paragép vagyok :D). Szóval mindezek mellé jött egy motorfelújítás. Nem szeretek motorhoz nyúlni. Értem a működését, tisztában vagyok az alapokkal, de szerintem ez egy olyan terület, ahol nagyon könnyen lehet egy egy elhibázott művelettel több tízezres vagy százezres kárt okozni. Továbbá igazán még sosem csináltam. Anno az E34-et is többek között ezért adtam el, mert nem volt ambícióm a sok sok apróbb hibája mellett még a motorfelújításba is belefogni. Ergo fostam a dologtól. 

Ezúttal más volt a helyzet: ez az autó alapvetően jól felszerelt és megkímélt állapotú. Felhívtam a szerelő barátomat Dorogon, mondta hogy bármikor szívesen nyújt telefonos segítséget, szerez szerelési útmutatókat, csavarmeghúzási nyomatékra vonatkozó utasításokat, nem lesz semmi gáz, álljak neki, menni fog. Ezúton is köszönöm szépen, sokat csörgött a telefonja... :D 

Szóval végül elkezdtük szétszerelni a motort, a hengerfej lecsavarozásánál feltúnt, hogy a középső hengerfej csavarok olyan lazák, hogy szinte ujjal fogva is meg lehet őket lazítani. Ez már sejtetett valamit a hengerfej meggörbülését illetően. Nem is csalódtunk, síkvonalzóval nézve jól láthatóan meg volt görbülve a hengerfej, nem mértük meg, nem is volt lényeg, a szelepek kékes lilásra égve, némi telefonos egyeztetés, képküldözgetés, közös szemrevételezés után el is lett döntve: ez szar. Nem volt repedve, meg semmi, de azért óriási hőterhelést kapott, nem érdemes vele próbálkozni: érdemesebb másik hengerfejet szerezni. 

Lent volt a hengerfej, a hengerek jól néztek ki, kifűztük a dugattyúkat, a csapágyak alapvetően nem voltak szétkopva (akkor volt 250.000km körül a motorban), de ha már ott voltunk, 10 ezer forint körül volt egy szett csapágy, cseréljünk hajtókarcsapágyakat, meg akkor már a gyűrűket is, az sem horror összeg. Igazán ilyenkor nem egyenként szoktak sokba kerülni az alkatrészek, hanem a sok kicsi megy sokra, ahogy mondani szokás... :D Tatabánya környékén egy szép kis faluban vettünk rá egy bontott jobb állapotú hengerfejet egy sráctól, aki M42 strokert épített egy E46 versenyautóba, de voltak neki M44 cuccai is. Nem tudok pontos összegeket, nem én voltam a pénzesember, csak segítettem összerakni, de ha jól rémlik, akkor 50ezer volt a hengerfej, majd másik 50 a gépműhelyes felújítása. Ezeken kívül szükség volt tömítésekre, új gyertyák, olaj, hűtővíz, egy hűtővenillátort kapcsoló érzékelőre (az már előtte is szar volt) és szerszámokra: vezérlésrögzítő, nyomatékkulcs, dugattyúgyűrű szorító a dugattyú blokkba való visszahelyezéséhez, szögmérő a hengerfejcsavarok szögrehúzásához (amit végülis nem használtam, mert egy használhatatlan pontatlan fosnak bizonyult). Ismétlem, nem tudok pontos összeget, de olyan 200-300ezer magyar forint között állt meg a dolog (szerelői kedvezményes árakkal), munkadíj nyilván nem volt.

Nem térnék ki a szerelés részleteire, nem is volt időm részletesebben dokumentálni, továbbá ez több mint fél éve volt, illetve a blokk összeszerelését apósom csinálta, sógorom takarította az alkatrészeket, csavarozta a sallangokat: klíma, generátor, szervó; én pedig feltettem a hengerfejet, összeraktam a vezérlést, csöveket, üzemanyagellátást, elektromos biszbaszokat. Nem szeretnék rosszul emlékezés okán marhaságokat írni, igazából nem volt semmi különösebb fennakadás, mondhatni szálán mentek a dolgok. Mindannyian odafigyeltünk, sokat ellenőriztünk, akár a magunk, akár egymás munkáját is. A vezérlés összerakása volt talán a legodafigyelősebb, de volt célszerszám és volt fotó a fokolható lánckerék leszerelés előtti helyzetéről is. Az érzékelők csatlakozóival és a kartergáz visszavezető szelep vízcsöveivel volt egy fél napos fejvakarásom mire összeállt, de végül összeállt, összerakás utáni próbaindításkor csak egy injektorhídra vezető üzemanyagvezeték eresztett, majd miután meghúztam rendesen a hollandert, pár másodperc indítózás után életre is kelt a technika. Azóta kb 20ezer km belement az autóba, nem füstöl, nem eszi az olajat, minden rendben van a motorral. A végére így nézett ki a dolog: új gyűrűk, új hajtókarcsapágyak, új kartertömítés, új hengerfejtömítés és csavarok, a bontott hengerfej síkolva, szelepek becsiszolva, gépműhelyben ellenőrizve minden, a régi hengerfejből lettek átrakva a vezérműtengelyek, mert azok szebbek voltak, hidrotőkék maradtak az eredetiek, a blokk egyenes maradt, nem volt szükség síkolásra,. Hengerfejtől felfelé is természetesen új tömítések, vezérlés rendben volt, vezérlésdekliken is új tömítések, friss olaj, szűrők, gyertyák, fagyálló, csőcsatlakozók meg még amit talán kihagytam a felsorolásból. Gatyába lett rázva, történet vége. :D

M44 / M42 motor.
Alapvetően a két motor nagyon nagyon hasonló. Alulról indulva mindkettő vasblokkos, a legnagyobb különbség, hogy az M42-nek kovácsolt acél a főtengelye, az M44nek pedig öntött acél. A kovácsolt acél főtengely elvileg kevésbé hajlamos a törésre. Az M42 főtengely jeladó tárcsája (és jeladója) a blokk elején van, a főtengely elejére csavarozva, az M44-é pedig a főtengellyel gyakorlatilag egy egységet képez a motorblokkon belül, így a jeladó a blokk oldalán található a szívósor felőli oldalon. A vezérlése mindkettőnek dupla láncos, gyakorlatilag ugyanolyan. A hengerfejeket tekintve az M42 vezérműtengelyei közvetlenül nyomkodják a hidrotőkéket, az M44 tengelyei pedig himbákon keresztül, de az is hidrotőkés. Az interneten sok infot lehet róluk találni, tuningtippekkel, stroker építésekkel, típustörténettel (M42 fejlődése az E30 szériától kezdve, a végső 318ti-ben szereplő verzióig), típushibákkal, javításokkal, szóval egész gazdag irodalommal. Sokkal jobban megfogalmazva, mint itt. :D

M42:

M44:

Végezetül néhány jótanácsot osztanék annak, aki hozzám hasonlóan hobbyszerelő és ilyen projektbe fog bele.

Fényképezz, jelölj. Általában a szétszedés és az összerakás közben simán eltelnek hónapok is, nem fogsz emlékezni rá, hogy melyik csatlakozó pontosan hova való, hol kell a vezetéknek menni, átbújni, megérkezni. Sokat segít ha valahogy összejelölöd őket, én ezt nem csináltam, mondván, hogy majd a pin-ek meg a kábeleik hossza alapján tudni fogom én azt... Nem tudtam. Egy napot csak azzal szerencsétlenkedtem, hogy legozgattam az elektromos csatlakozókat, vízcsöveket, kartergázcsöveket, vákumcsöveket. A motor már össze volt rakva, a munka érdemi része el volt végezve, én meg ott fűzögettem a vezetékeket, rakosgattam a szívósort fel-le, kerestem a megoldást, pedig ha szétszedéskor összejelölöm a dolgokat, ezt a szívást megspóroltam volna. Rá lehet jönni, igazából nagyjából adja magát, de amikor van a kezedben 6 csatlakozó, amik különböző irányokba mennek, nem látszanak a szívósortól, ha felteszed, de ha nem teszed fel, akkor meg nincs hova mennie a vezetéknek... szóval na, érted... jelölj, fényképezz... :D

Ne akarj spórolni. Se az idődön, se a pénzeden. Vedd tudomásul: egy ilyen projekt sokáig fog tartani, és nem lesz olcsó. Nem biztos hogy minden szükséges alkatrészt azonnal be tudsz szerezni, a gépműhely sem lesz kész a felújítással másnapra, illetve itt és most egy hosszú távú felújítást végzel, amivel nem a következő műszaki vizsgáig tervezel, hanem normális használat és karbantartás mellett jó eséllyel az autó életének a végéig. Óriási szívás és költség, amikor valamit elspórolsz, és utána azért kell újra szétszedni akár az egész motort. Látni fogod, hogy hol vannak olyan alkatrészek, amiket már csak a nehezen hozzáférhetősége okán is érdemes lenne újra cserélni. Ne gagyit vegyél. Érdeklődj szerelőknél, boltosoknál, hogy melyik márka vált be, mit ajánlanak, hallgass a tapasztaltabb emberekre. Vegyél, vagy bérelj célszerszámot. Ismerek én is olyan szerelőt, aki össze tudja rakni célszerszám nélkül, de ő nap mint nap szerel, "kezében van a szakma", ebből keresi a kenyerét, Neked meg ez egy hobby. A nyomatékra és szögre húzást nem poénból találták ki, kövesd a szerelési utasításokat, amiket általában interneten is megtalálsz néha kisebb néha nagyobb keresgéléssel.

Rendszerezz! Bontáskor nagyon fontos, hogy sok alkatrészed lesz, amiket jó eséllyel még fel fogsz használni. Találd ki előre, hogy hol fogod tárolni, akár hónapokig, ahol nem lesz útban, nem kell szétpakolni, átrendezni. Ha leszerelsz egy alkatrészt, tedd külön a csavarjaival együtt, vagy akár ragasztószalaggal ragaszd a csavarjait az alkatrészen a helyeikre, hogy visszaszereléskor ne kelljen sakkozni, hogy melyik csavar hova való. Néha egy alkatrészt különböző hosszúságú csavarok tartják a helyén, érdemes megfelelően eltenni őket, nem összeszereléskor tolómérőzgetni a furatba, hogy akkor mekkora is az odavaló csavar. Talán mondanom sem kell, hogy ne szórj szét magad körül semmit, mondván hogy majd összeszedem, mert biztos, hogy valamit el fogsz hagyni, utána pedig hiába mész be a boltba, hogy mondjuk szívósor összefogató csavart szeretnél venni a 318IS-hez (ez pl tényleg egy speckó méretű csavar :D), pontos méret híján nem fogsz kapni. Hidd el: ha szépen rendszerezve bontod szét a javítandó motort, az összeszerelés sokkal könnyebb lesz.

Takaríts! Ilyenkor van alkalmad a hozzá nem férhető alkatrészekről is lepucolni az évek során rárakódott olajsarat, port, begyűrődött verebet. Sokkal jobb érzés tiszta alkatrészekkel dolgozni, a tömítés is felfekszik, összeszereléskor nem kened össze magad felismerhetetlenségig, illetve a végeredmény ilyenkor nem csak jó, hanem esztétikus is lehet. Továbbá ha valahol valami nem jól sikerült és mondjuk szivárog az olaj egy tömítésnél, akkor azt azonnal észreveszed egy tiszta alkatrészen, de ha úgy olajsárral berakódva csupa dzsuvásan teszed vissza, akkor sosem tűnik majd fel, ha valami szivárog.

Ne kapkodj, ne idegeskedj, figyelj oda. Tudom, általában akkor vagyunk kénytelenek ilyen dologba fogni, amikor tényleg beüt a krakk, de minden nem nyugodtan, oda nem figyelve elvégzett művelet simán többszörösen bosszulhatja meg magát később. Ha sietned kell, mert nincs időd vele foglalkozni, ne kezdj bele, mert ez időrabló tevékenység. Ha ideges vagy, legszívesebben felgyújtanád, ne kezdj bele, mert ha teljesen nyugodtan állsz neki egy ilyennek, akkor is jó eséllyel lesznek igencsak bosszantó helyzetek, amit nyugodtan nekiállva tudsz kezelni, de az idegességből csak villáskulcsfalnakbaszkodás lesz. Végül ha fáradt vagy, nem tudsz koncentrálni, akkor szintén hagyd későbbre, amikor oda tudsz figyelni, mert ez teljes embert kíván. Hidd el, többet tudsz haladni fitten, odafigyelve, nyugodtan dolgozva pár óra alatt, mint amikor idegbeteg módon fél órát ordibálsz egy-egy beragadt csavarral, de a munka meg semmit sem halad órákig. Nyugodtan végiggondolva meg lehet hogy 5 perc alatt megoldod. Ha elakadsz, inkább hagyd ott, pihenj rá egyet, gondolkozz rajta, kérj segítséget, majd próbáld meg újra, egyszercsak meg fogod oldani.

Ne hagyd, hogy az ego-d irányítson. Tedd fel magadnak a kérdést, mi a fontosabb: elmondhatom, hogy ezt bizony én oldottam meg, saját erőből, tudásból; vagy hogy a végeredmény a lehető legjobb. Nyilván a második. Nem szégyen, ha valamit nem tudsz, esetleg ha valaki más jobban tudja. Fogadd el a segítséget, mindenkinél van tapasztaltabb, ügyesebb, erősebb. Egy ilyen projekt remek alkalom, hogy az ember megismerje a saját fizikai és szellemi és szakmai képességeit, illetve korlátait. 

Legvégül: bízz magadban és törekedj a lehető legjobb végeredményre. Amikor ott állsz egy bedöglött technikával szemben és legfeljebb csak elképzeléseid vannak a baj forrásáról, nehéz elhinni, hogy meg tudod oldani, de hidd el nekem, tapasztalatból beszélek: rá kell szánni az időt, a munkát; nagyon sok segítséget kell kérni, sokat kell kérdezni, gondolkodni, meg kell érteni, hogy mi hogyan is működik, de a végére össze fog állni a dolog és működni fog, csupán rengeteg türelem, nagyon sok munka, temérdek utánajárás, olvasás, kérdezősködés és tanulás, meg persze néhány tanulópénznek felfogandó melléfogás szükséges hozzá.