Veseelégtelenség

Figyelmeztetés! 

Ez most nem egy szerelős bejegyzés. Nem lesz szó csavarokról, rozsdáról, olajról és rézről. A mostani írás témája a közlekedés. Nettó saját vélemény és tapasztalat, valamennyivel kevésbé balkáni formába öntve, mint ahogy hirtelen haragomban szóban fogalmaznék és semmi több.

Érdemes kicsit visszatekinteni a múltba, hogy megértsük az autókhoz való szerintem egész szoros kötődésemet. illetve azt, hogy hogyan is váltam csillogó szemmel a vezetőülésbe vágyódó kölyökből, onnan menekülő kissé megkeseredett sofőrré. A jogosítványomat 2005ben szereztem, szülői hozzájárulással, mivel 17 éves voltam akkor. Élmény volt a "tanfolyam" is, szerencsére kiváló oktatóim voltak, illetve akkor még a forgalmi órák sem arról szóltak, hogy mindenáron 20-30al cammogjunk végig a városon (oktatóm akkor így mondta: "vegyük fel a forgalom ritmusát"). A kresz és a forgalmi vizsga másodikra sikerült, a többi elsőre. Az a kurva vizsgadrukk ugye... :D Nem mondom, hogy onnantól kitárultak a lehetőségek kapui, de azért édesapám oda oda adta a melós kombi Wartburgot (bocs, Tourist asszem), néha a Transitot is, de fiatal voltam és felelőtlen, nem vigyáztam semmire,  továbbá teljesen technikai analfabéta voltam. Szégyellem, de a történet így kerek és így igaz. Küzdelem volt az élet a Wartburggal: keverék benzin, karburátor, szivató, kormányváltó, szabadonfutó.... Mivaan?? Nagy volt, kényelmes volt, de nem volt jó vezetni és nem igazán értettem a működését ("megszívja magát, túldúsul, elszegényedik, beköpi"), ezért a beindítása sem mindig jött össze. Néha forralta a hűtővizet, ezért mindig volt a nagy puttonyban jelentős mennyiségű H2O a biztonság kedvéért. Utáltam hogy ilyen körülményes az autó, de imádtam vele menni. Tök mindegy hova, csak minél messzebb, hogy onnan majd vissza is kelljen jönni. Nem számított hogy küzdök a szétgyalázott kormányváltóval, hogy a jobb combom a fékezésektől már sajog, és lehet hogy oda se érek vele, nem hogy haza, mert szabadság volt a javából, amíg tartott a kétezer forintból tankolt 95ös és amíg volt bele 2T olaj, mert ugyebár akkor már nem nagyon lehetett kapni a benzinkúton készen keverék benzint. Nyilván a keveréket is mérnöki pontossággal kevertem ki hozzá... Szegény apám szegény autója... Eltelt a nyár, majd az ősz is, majd pedig némi sofőri megfontolatlanságból (kijön az onnan :D) az autó a telet egy vasúti töltésen várta ki. 2006 tavaszán kivontattuk, a kétségbeesett hóból kikapartatás és a nem éppen mérnöki precizitással alkotott keverék üzemanyag hatására kicsit megszorult a motor, édesapám gratulált a mutatványhoz, majd elvette a kulcsokat és közölte, hogy majd akkor használjak autót, ha nem vagyok teljesen hülye. Szerintem elég jól megúsztam, biztos nem kéne sokáig keresgélnem olyan apát, aki ezt a mondandót simán alátámasztotta volna néhány komolyabb pofonnal is, mintegy érvényt és nyomatékot adva a mondandónak; és annak is helye lett volna... bőven. Szóval közeledett az érettségi, apám megcsináltatta a Wartburgot, meg is mutatta... :D Nekem meg nem volt autóm, elveszett a szabadság és a boldogság és a remény, majd édesanyám meglebegtette, hogy ha jó lesz az érettségi, akkor kapok egy autót. Majd meg is mutatta, mert hogy már megvette. Ha jól érettségizek, az enyém, ha szarul, akkor úgyis kell neki is autó.

Ott állt: sötétkék, 3 ajtós F Astra, 1.6 benzin, NÉGY ÜTEM... érted... nem Wartburg, nem karburátor, nem szivató és kormányváltó, hanem egy rendes, igazi, használható autó. Igazából ezt is mindig el kellett kérnem, de nem számított, imádtam, a Wareszhoz képest egy rakéta volt, volt benne cd-s fejegység, szólt a zene és mindig beindult. Esztergom Kertvárosban volt egy Ostrihom nevű irodaház, és előtte valami építkezés, ahol király kanyarok voltak kavicsos úttal, ahol Tomi megmutatta, hogy lehet ám úgy is kanyarodni, hogy közben kézifékezel és csúsztatod a seggét a kocsinak. Illetve mág korábban megmutatta a Wartburggal, de azzal rohadt nehéz volt az ilyen manőver, mert rohadt mélyen volt a kézifék kar. Nah mindegy onnantól kijártunk az Ostrihomhoz, amíg a biztonsági őrök el nem kergettek. Kocsikáztunk mindenfelé barátokkal, de igazából azt is élveztem, ha csak éjjel egyedül beültem a volán mögé és csak úgy céltalanul elmentem autózni. Nem száguldoztam, volt hogy tényleg 50-60al az erdei utakon, leengedett ablakkal hallgatva a csendet (bármilyen hülyén hangzik), a természet zümmögő ciripelő hangját, vagy csak gurulgatni az alvó város fényeiben; nagyon szerettem. Közben ugye lett munkahely, lett pénz tankolni, imádtam azt a 15 percet, amíg eljutok a munkahelyig az AUTÓVAL, benne ülhetek, válthatok, tekerhetem a kormányt, hallgathatom a zenét. Majd röpke 8-9 órával később ismét jöhet a negyed óra Kánaán. Sajnos az Astra is a tipikus hülyegyerek "tulajdonos" áldozatává vált. Csak egy példa. Indultunk koncertezni Szolnokra, Tomi rákérdezett:

-Olaj van benne? 
-Hülye vagy?? Ez négy ütemű, ebbe már nem kell olaj... :D

Ugye érzitek, hogy a műszaki sötétség legmélyebb bugyraiban jártam éppen... :D De volt addigra dircsiszürcsi, meg sport hátsódob feldrótozva. 

Nem részletezném, még működőképesen adtuk el, de nagyon leéltem szegényt.

Szóval megváltunk az Astrától, jött egy kis szünet az autós életben. Gyűjtöttem a pénzt, készültem, hogy legyen végre tényleg saját autóm. Ahogyan az lenni szokott, valami erősebbre vágytam, de alapvetően bejött az Astra, nézegettem az 1.6 SI-ket, a rendes GSI nyilván szinte elérhetetlen volt, közben Tomival vettünk egy papír nélküli ezerkettes Zsigulit hegesztett diffivel, ahol először találkoztam a hátsókerék hajtással. Tudatlanságom okán nem is igazán értettem, hogy most akkor ez miért is más, de mentünk vele, és megvilágosodtam. Félreértés ne essék, pörögtem forogtam vele, mint kurva a lavorban és nem volt nagyon olyan "kanyar" ami akár egy kicsit is kiadta volna (pedig akkor azt hittem, hogy én aztán kurvára tudok vezetni), de marha vicces volt az egész, nagyon élveztem. Mondták, hogy a Bmw is hátsókerekes, csak hát az azért drága, meg hát csak prémium meg minden... Igazán a bajor márkáról annyit tudtam, hogy gyerekként nagyon tetszett a négy kerek lámpa elöl, meg a lépcsőshátú felépítés. Mindig volt bennem "némi" csakazértis szembemegyek mindenki véleményével érzés, így aztán el is kezdtem mindenki tiltakozása és lebeszélése ellenére kiböngészni életem első autóját. Egy kibaszott Bmw-t csakazért is. Tatabányán találtam meg az áldozatot, egy fehér nagylámpás 316i-t, egy kereskedés hátsó részébe száműzve, hogy senki ne is lássa. Szakadt ülések mindenhol, és kb minden oldalról kicsit behorpadva. De ugye még mindig műszaki gyökér vagyok, így aztán: kulcs elfordít, beindul, próbakörön 2.ban elindul a segge (persze, mert üveggé merevedett gumik vannak rajta), és amúgy is szegény hogy el van már hagyva, nem kell senkinek, majd én szeretni fogom, szóval meg is vettem. 

A dologban a legnagyobb poén az volt, hogy igazából bevált. Elmaradt a mindenki által emlegetett tizenakárhány literes fogyasztás, a folyamatos lerohadások, és az "úgyis fejreállsz vele" sem következett be. Valahol én is tisztában voltam vele, hogy azért nem egy megkímélt bácsiautót sikerült szárnyaim alá vennem, de ennek ellenére nem volt megbízhatatlanabb mint az Astra, ellenben lényegesen jobban ment. Ennél már alapvető dolgokat legalább megtanultam, hogy igényel némi karbantartást: cseréltettem rajta olajat, kormányösszekötőket, meg még ki is lakatoltattam. Néha hozzányúltam, szétszedtem ezt-azt, majd telefonáltam Tominak, hogy nem tudom hogy kell összerakni, ő jött és összeszerelte nekem; szóval nagyon nehezen de elkezdtem növeszteni azt a műszaki vénát. Végül egy bányautas hegyi csapatáson levertem az olajteknőt, megszorult a motor, elcseréltem a pár hónapja kilakatolt autót egy 2107es Ladára. 

Igazi harci szekér volt: emelt kompressziós motor, hosszított váltókar, a végén már hegesztett diffi, kemény futómű, voltam vele egyszer Komi Rally-n, és rengeteg ilyen jellegű élményt adott a Lada. Illetve ezen már sok mindent szerelgettem, nyilván még mindig nagyon változó sikerrel és sok Tominak telefonálással :D. Ezután jött a Sierra, majd a piros dízel E30, amik lényegében a blog első bejegyzéseiben már szerepelnek.

A viszonylag hosszúra nyúlt bevezetőt azért írtam, hogy nagyjából körvonalazódjon az autózás és köztem létrejött "kapcsolat", amihez még hozzátartozik, hogy jelenleg 2021 végét tapossuk, kicsit több mint 7 éve ételfutárként dolgozom, és néhány rövid kitérőt leszámítva mindig is valamilyen sofőr melóban találtam meg a helyem a munka világában. Nincs kamionos sem nemzetközi tapasztalatom, de kis hazánk elég sok részén jártam már, akár magán jellegű volt az utazás, akár munkáról volt szó. Azért választottam ezt a "hivatást", mert szeretek vezetni, tudom kezelni a forgalmi helyzeteket, nem félek az utazástól. Nem vezetek agresszívan, tisztában vagyok az autóm képességeivel és valamennyire a saját képességeimmel is és nem feszegetem ezeknek a határait, kiváltképp nem közúton, forgalomban. Egyszer okoztam balesetet robogóval (autóval egyszer sem), aminek igazából a szenvedő alanya is én lettem, egyszer megbüntettek közúton "driftelésért". Gyorshajtási bírságot sosem kaptam. Nem állítom, hogy feltétlenül betűre pontosan betartom a KRESZ minden pontját, de igyekszem figyelmesen közlekedni, nézem a tükröt, és tekintettel vagyok a másik közlekedőre, legyen az nyergesvontató, vagy gördeszkás, vagy akármi. Az utóbbi pár évben kezdett el bennem növekedni az érzés, hogy nem érzem jól magam az úton, és idén tapasztaltam olyan helyzeteket, amik miatt rendesen kezdem megutálni a közledést. A lista teljesen szubjektív, nem is próbálnám meg amolyan általános igazságként beállítani, csupán késztetést érzek, hogy kiadhassam magamból valamilyen rendezettebb formában, mint a pillanat hevében rámtörő szitkozódás és káromkodás. Szóval:

- Világítás használat

Ez most is, mint minden év teléhez közeledve aktuális, és évről évre nem javul a helyzet, inkább romlik. Városon belül sötétedés után rendszeresen találkozom autókkal mindenféle világítás nélkül. Nem bonyolult a dolog: sötétben az 50-el közlekedő kivilágítatlan autót nehezebb észrevenni mint a kivilágítottat. 
Parkoló autók tompított fényszóróval: araszolva hajtok el mellette, bízom benne, hogy közben nem ütök el senkit, mert a két lámpa fényétől a parkoló autó mellett illetve mögött semmi nem látszik... úgy sem, hogy általában rábaszom a távolságit, ha nem jönnek szembe. Kevés odafigyelés kéne csupán, hogy ha sötét van, elindulok, akkor bekapcsolom a világítást, ha várom a gyereket / barátnőt / havert, vagy akárkit az út szélén várakozva, vagy a pizzát adom át, vagy tökmindegy, lekapcsolom legalább helyzetjelzőre. Egy nyavalyás mozdulat, és nem teremtek potenciálisan kurvaveszélyes helyzeteket a vakításomból, vagy a láthatatlanságomból adódóan.

- Elsőbbségadás, illetve kanyarodás szabályainak ignorálása, avagy vanazonfék

Imádnivaló az a "gumiszabály", hogy a kereszteződést megfelelő óvatossággal és sebességgel közelítsük meg. Nincs is ezzel semmi baj, sosem vágtam oldalba senkit autóval (csak robogóval), mert kifordult elém, rá tudok lépni a fékre, tudok lassítani, de basszamegazabauxitporosbelsőzseb!!! Néz a paraszt a szemembe, érkezek a védett útvonalon, majd kifordul elém az autó. Oké, elveszem a gázt, átlépek a fékre, biztos siet... de nem... onnantól megy előttem 30al (ahol 50el lehetne), ergo még fel is tart... kurvára indokolatlanul. Mögöttem nem jött senki. Ha vár kb 3 tetves másodpercet, kifordul mögöttem az üres útra, és szüttyög 30-al, akkor boldog vagyok. De nem, elémvág, feltart, majd egyszercsak odaér egy utcához, felvillan az index (ha egyáltalán használja), abban a pillanatban már fordul is le. Ez akkor is rendkívül örvendetes, amikor kifordulnék a kereszteződésből, várom a balról érkező járművet, hogy végre elhaladjon előttem a biztonságos 30as tempójával, majd kb 2 méterrel a kereszteződés előtt megvillan az irányjelző, már fordul is le, én meg nyilván nem vágok ki a mögötte érkező autósor elé. Az irányjelző szintén nem azért van az autóban, hogy bekapcsoljuk, hogy ne büntessen meg a rendőr, hanem hogy a közlekedés többi résztvevőjének ELŐRE jelezzük hogy mit is kívánunk tenni. Kiváltképp ha balra kanyarodunk, jelezve a mögöttünk érkező autósnak, hogy ne előzz meg, mert be fogok kanyarodni. BALRA.

- Agresszió, önérzetesség

Ez az a pont, ahol nem szeretnék belemenni, hogy a tyúk vagy a tojás volt e előbb; vagyis hogy a bénázó bóbita kúrta e fel permanensen az agresszív önérzetes tahó agyát, vagy alapból ilyen. Engem is van hogy felidegesít a lassan haladó, a nyugdíjas, a frissjogsis, a SUV-os, vagy a kisautós. DE! A büdös életbe nem nyomom ész nélkül a dudát ha nincs balesetveszély, nem villogok, vagy mászok a seggébe. Ha pillanatnyilag el is önti a szar az agyamat, nem kezdem el veszélyeztetni a többi közlekedőt a frusztrációim kinyilatkoztatásával, mert: 

-  Nem feltétlenül akar kibaszni velem, küzdelem szerencsétlennek minden km, pont nem hiányzik neki a villogó baromarcú fél méterre a hátsó lökhárítójától

-  Lehet, hogy nem helyi lakos: ami nekem napi rutin, az neki lehet hogy egy teljesen ismeretlen környék, vagy keres valamit, vagy azistentudja

- Lehet hogy hibázott, lehet hogy 10 mp múlva öröm lesz mögötte menni mert tízszer gyakorlottabb és ügyesebb sofőr mint én valaha leszek... tudod mindenki hibázik... fontos dolog az önkritika, ha azt hiszed, hogy te sosem hibázol, vagy bénázol, vagy nézel be valamit, akkor legfeljebb csak nem veszed észre, hogy hibázol, és talán ez még veszélyesebb. 

- Az égvilágon semmi értelme... ha olyan az illető, akkor szétstresszelem még én is, ergo még kevésbé sem fog tudni odafigyelni a vezetésre, hibázhat valami komolyabbat, a nyomásom hatására, esetleg ha a másik véglet, akkor meg jó eséllyel még nálam is nagyobb seggfej, aztán lehet ordibálni meg veszekedni; de semmiképp sem attól fog jobban vezetni, hogy én tapló vagyok vele

Nagyjából ide tartozik a városon kívüli / autópályás mostanában nagy népszerűségnek örvendő faszméregető viselkedés is. Pedig nem bonyolult a dolog: gyorsabb az autód, jobban vezetsz nálam? Előzz meg nyugodtan, ha tudok, még jobbra indexeléssel segítem is az előzést. Tényleg. De bazdmeg! Addig próbálj már meg nem letolni az útról, nem én tehetek róla, hogy jönnek szembe. Ha előttem mennek közúton 60al, kivárom a lehetőséget és megelőzöm. Lehet hogy közben szidom azt a rokonát is akiről még nem is hallott, de NEM VESZÉLYEZTETEM és nem zavarom. 

A legújabb agyrém, a büntetőfékezés és önkéntes rendőrködés intézményével szerencsére még nem találkoztam, de baszódjon meg mindenki aki ilyet csinál. Meg akarod "leckéztetni", aki nem engedett el a belső sávban? Akkor most nem úgy volt, hogy sietsz? Büntifékezni meg van időd? Akkorhogyisvanez? Igen, figyelmetlen volt, esetleg még tahó is, de haladj tovább, gyújts rá egy cigire, és nyugodj meg, ennek a viselkedésnek nincs helye az utakon.
Ugyanakkor ott a másik oldal, az "önkéntes rendőrök". 130 a megengedett sebesség? ÉS? Engedd el a gyorshajtót, és kész. Kevésbé veszélyes talán, mint befékezni előtte, hátha még balfasz is és picsánvág... meg majd a következő 10 autó is. Igazi sikerrecept autópályás tömegbalesethez. Majd letraffizzák a gyorshajtót. Vagy nem. Nem az én dolgom és nem is a tied.  Figyeld a tükröt sávváltás előtt, meg úgy általában folyamatosan, ha autópályán mész, ahogy teszem én, meg bárki, aki fel tudja mérni, hogy ott ha baj van, akkor nem 20-al koccolod le a teszkós kosarat. Mérd fel a helyzetet, ha szabad a pálya, menj ki balra, előzd meg akit meg akarsz, majd index vissza jobbra. Rohadtul nem bonyolult. Aki meg 200al dönget, nyilván készülnie kell rá, hogy nagy a sebességkülönbség a megengedett 130hoz képest, extrán fokozott figyelemmel kell közlekedni, ő a rendszerből "kilépett" tényező, akire nem féltétlenül kell vagy lehet számítani, hogy 5 mp alatt megérkezik a seggbe. Nyilván ha jól megy a kocsi, akkor nem gond újból elérni a 200at...  és bármennyire villogsz, senki sem fogja behúzni az autóját a kamion alá, sőt, nem lesz hirtelen az 1.4 szívóbenzin Focusból 300 lovas RS és lódul meg előled 1 mp töredéke alatt, hogy te tovább száguldhass... ergo kurvára felesleges feszültségkeltés.

- Telefonnyomkodás, általános beleszarás mindenbe, szöszmötölés

A munkaeszközöm, avagy a céges futárautó, amit használok, egy Suzuki Swift 1.0, 3 henger. A "futárswift". Nem erős, nem tudom mennyi idő kell neki, hogy álló helyzetből felgyorsítson 100ra, gyanítom hogy nem kevés; egyébként a városi közlekedésre kifejezetten ügyes kis autó, jól fordul, jól belátható és a gázadásra sem majd 1-2 mp múlva reagál, mint a kegtöbb modern autó, azonban elmondható róla, hogy a forgalomban résztvevő járművel között nem ő a robbanékony sprintelő... Ehhez képest a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon:

A. Úgy lépem le a kis Suzukival a kocsisort félgázon, 3000-nél elváltogatva, mintha minimum 5.0 V8 lenne alattam
B. Az előttem haladó autósért kezdek aggódni, hogy rosszul van, mert léthezhetetlen, hogy ennyire ne legyen képes valaki elérni azt a mágikus 50-es tempót. 

30al meg 40el kell szarakodni fényes nappal, száraz aszfalton. A lámpák úgy vannak hangolva, hogy normálisan felgyorsítasz 50re, aztán zöldet kapsz végig, de a sorban mindenki fél percig gyorsít, nagyon lassan, a 2. sebességi fokozat mintha be lenne ragadva az istenverte közlekedőedényben és a motor percenkénti fordulata sem lépheti át a 2500at, mert hujjujj ottaztán már sokat fogyaszt ám az autó Jancsikám!!! Bizonyára mindenkinek megvan a maga magyarázata, hogy miért szarakodik és miért szarik rá hogy feltartja a forgalmat: szar az út, spórol az üzemanyagon, bizonytalan, vagy éppen 50 éve vezet balesetmentesen és nemondjammegneki... OK DEAL. Kurva idegesítő mind, de nem különösebben balesetveszélyes. Nem úgy mint a telefonozó (direkt nem telefonálót írtam) idióta. 

Amikor először találkoztam a jelenséggel, nem tudtam elképzelni azt, ami történik. Főút két település között, csillogó napsütés, 22 Celsius, egyenes út, előttem pedig egy 7.5 tonnás teherautó. 40el, néha 60-al, és imbolyog a sávban, néha át-át téved a szembesávba is. Amikor úgy éreztem, hogy most talán fél perc is eltelt és még mindig képes egyenesen menni, nekilódultam, megelőztem, melléérve felpillantottam a fülkébe, és akkor esett le.... telefont nyomkod... nem telefonál, hanem rendesen könyököl a kormányon, a két kezében pedig ott van a telefon és simogatja a kijelzőt... a 7.5 tonnás teherautóban... de legalább csak 40-60 km/h-val megy. Nice. Nem szeretném nagyon minősíteni,, szerintem felesleges. A szomorú az, hogy ez egyre népszerűbb tevékenység minden közlekedésben résztvevő körében, legyen az biciklis, autós, gyalogos, teherautós, akármi. De a lényeg, hogy közben tetű lassan megy és rohadtul nem oda figyel, ahova kéne. Majd figyelek helyette is.

- Öngyilkos hajlamú puhatestűek

Ide sorolom a bicikliseket, gyalogosokat, illetve a közlekedés azon résztvevőit, akik mindenféle jogosítvány nélkül vesznek részt a forgalomban. Nagyjából ők védtelenek, mivel nincs körülöttük egy tonna (vagy több) vas. Úgy vettem észre a 7 és fél év futárkodás során, hogy a védtelenség és a felelőtlen viselkedés egyenesen arányos. Kerékpárosok zsebre tett kézzel, elengedett kormánnyal, esetleg telefont simogatva, egymás mellett tekerve a fél sávot elfogalalva, közben beszélgetve, ugyanez a minta csak szerelmes párocskával, akik kézenfogva bicikliznek... ("Magammal rántalak a kamion alá is drágám... :D) A gyalogos baszik körülnézni a zebrán, mert elsőbbsége van, a bringás baszik körülnézni a kereszteződésben, mert csak kifordul jobbra kis ívben, vagy mert tegnap se jött semmi. Ha esetleg finom reggeli harmatos dudaszóval jelzed a kedves közlekedőtársnak a felelőtlen döntései sorozatának lehetségesen tragikus következményeinek a közeledtét, az esetek igen csekély százalékában fordul elő ez a reakció: "Bocsánat, elnéztem, köszönöm, hogy legalább te figyelsz". Tisztázzuk: figyelek a gyalogosra, a bringásra, az autósra, meg mindenkire. Nem akarok senkit sem elgázolni, belehajtani, bármilyen módon kárt okozni sem személyben, sem vagyontárgyban, de meg lehetne érteni a kedves puhatestűeknek, hogy az autókban sem szupererőkkel rendelkező, minden pillanatban 100%osan legalább 30 felé koncentrálni képes emberek irányítanak és ha a puhatestű nem vigyáz magára, az autós pedig térben és időben ugyanott hibázik / figyelmetlen, ott az autón horpadás lesz, a puhatestű testében meg folytonossági hiány. Valahogy ez az alapvető dolog mintha nem jutna el az emberek tudatáig, hogy hiába van zebra, attól még érdemes körülnézni, illetve ha az autós bamba, vagy bunkó, vagy balfasz, vagy akármi, nem érdemes lelépni elé. Ha a biciklivel csak jobbra fordulsz, csak az út szélére, akkor is nézzél körül és ha nem tiszta a terep, állj meg. Hidd el, egy autós se fog azért a szembejövő autónak csattanni, hogy téged ne üssön el, amikor eléfordulsz féktávon. Segítek: én se fogok. Illetve előfordult már, hogy az ilyen "csak jobbra a szélére kifordulok" bringást a kamion megpróbálta kikerülni... a vontató kikerülte, a pótkocsi meg nem. A biciklis nem élte túl. Szóval kedves biciklisek, gyalogosok, rolleresek, deszkások, görkorisok stb.! Ne legyetek hülyék, higyjétek el - sokat közlekedek városban (nagyon nagyon sokat), látom a helyzetet nap mint nap: az autósok, motorosok, kamionosok, buszosok, meg mindenki vigyáz rátok, én is figyelek, ha látlak a zebránál állni (ergo van időm észrevenni és nem a sötétben, esőben kivilágítatlan gyalogátkelőn vetődsz ki elém, vagy nem épp én vagyok a balfasz és pont elbambultam), elengedlek, de ha ti nem vagytok hajlandóak vigyázni magatokra, körülnézni, odafigyelni, megadni az elsőbbséget ahol az a miénk, gépekkel közlekedőké, és esetleg mi is hibát vétünk ilyenkor és bekövetkezik a baj, lehet, hogy a felelősség a miénk, jogosítvánnyal rendelkezőké, de ti sérültök, és a kórházban fekve, rosszabb esetben maradandó sérüléssel együtt élve, esetleg holtan már nem vigasztal senkit az, hogy neki volt igaza, vagy elsőbbsége.

- Közlekedés szervezés, utak állapota, KRESZ

Tegye fel a kezét aki nem látott még "kintfelejtett" sebességkorlátozó táblát, nem nézett be jobbkezes kereszteződést, mert azt a világon semmilyen módon nem volt jelezve, hogy az következik (tudjátok: háromszög tábla rajta fekete X); vagy próbált értelmezni kissé tanácstalanul egy-egy kacifántos belvárosi forgalmi szituációt, amin a kihelyezett tábla az égvilágon semmit sem segített (honnan hogyan és hova is kanyarodhatok a fel nem festett sávok között kutakodva nyilacskás táblákat értelmezni próbálva). A feltett kezű emberkékhez szólnék: most álljatok fel és húzzatok a picsába mert hazudtok bazdmeg! :D Elvileg a Kresz és a közlededés szervezés, hogy melyik lámpa mikor és hogy kapcsoljon, melyik út, sáv, kerékpársáv, kerékpárút, járda hova tartson, kinek kivel szemben legyen elsőbbsége, és ez kinek milyen módon legyen jelezve, illetve a résztvevők mozgása hogyan legyen szabályozva, ez mind azt a célt szolgálná, hogy mi, közlekedők, egy használható és a leggyengébb képességű résztvevő számára is könnyen értelmezhető szabály és jelrendszer szabályszerűségeit használva, illetve alkalmazva a lehető legbiztonságosabban, egymást a legkevésbé veszélyeztetbe juthassunk el az úticélunkhoz. Legalábbis ez lenne a logikus... :D Rohadtul szeretnék ilyen rendszerben közlekedni. Biztosan nehéz, néha talán megoldhatatlan csak részben megoldható feladatokkal kell szembenézni azoknak az embereknek, akik kitalálják az útvonalakat és a hozzá tartozó szabályzásokat. Azonban azért ahhoz, hogy bicikliutakat belevezetni olyan kereszteződésekbe ahol konkrétan a sarki épülettől csak akkor látom, hogy jön e bringás, ha már a kerékpárúton állok, és még elsőbbséget is kell adnom a kerékpárosnak, az szerintem nettó faszság, továbbá rohadtul balesetveszélyes. Egy úton haladva végig elsőbbségem van, majd 4 keresztutca után, ahol végig elsőbbségem volt, az 5. utca jobbról egyenrangú kereszteződésnek számít, de ezt az égvilágon semmilyen módon nem jelzi se tábla, se felfestés, sem pedig semmi, egyszerűen csak nincs a jobb oldali utcában elsőbbségadás kötelezettségére felszólító tábla mert... mert nincs, az sem valami fasza. Bizonyára minden árnyas bokros kis utcába kukucskálnom kéne befele, hogy na van e tábla, vagy nincs e tábla.... tök életszerű. Ráadásul tök random :D. A szóban forgó városban igen sok az ilyen kereszteződés. Az, hogy csak a lakóhelyem mondjuk 30 km-es körzetében több olyan utat tudnék mutatni, ahol évek óta épphogy csak nem járhatatlan állapotú az útburkolat, és a megoldást a kihelyezett 40es meg 60as sebességkorlátozó táblák, illetve az olyan méretű lukak betömködése jelenti, amikben elakadna a terepes IFA, megintcsak nem olyan fényességes. A tábla olcsóbb, meg 10 év alatt se ment tönkre.... ugyeugye.... nem hülyék ezek a fiúk. Bizonyára az sem balesetveszélyes, hogy egy-egy olyan helyen korlátozzák a sebességet, ahol az azt indokló körülmény már hónapok óta nem létezik. A tipikus kintfelejtett tábla. Aki ismerős a környéken tudja, hogy fél éve javították az útpadkát, a tábla ottmaradt, legyintenek a magárahagyott 40es táblán (tökéletesen érthető módon), nyomják tovább 90-100al. A kintfelejtett tábla tipikus analógia a fiúra, aki farkast kiáltott... már annyiszor játszotta el, hogy senki sem hisz neki, még akkor sem, amikor tényleg baj van. De persze az autós a hibás, mert nem megy 40-el teljesen kurvára indokolatlanul, csak mert ott a tábla. Az útépítő munkás meg meghal az éjszakai műszakban, mert elgázolja az autós, aki megszokta már, hogy az ilyen 40es táblák az országúton csak kintfelejtett marhaságok. Ja és aki szereti az adrenalint, annak javaslom kipróbálni az ilyen országúti sebességhatárok betartását az ilyen indokolatlan helyeken, mondjuk éjjel 2kor, forgalomban. Izgi lesz :D. A legjobb, hogy nem lehet róluk eldönteni, hogy tényleg csak kintmaradt, vagy 5 perc cammogás után tényleg lesz egy útépítés, munkásokkal, úthengerrel, ahogy kell. Tudom, minderre megoldás, ha mindenki betart minden szabályt, de nem ártana olyan szabályokat és közlekedési rendszert alkotni, ami tényleg életszerűen betartható, következetes, indokolható és követhető. Nem vagyok notórius szabályszegő, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi szabályokat nagyjából a tanulóvezetők meg a rendőrök tartják csak be. Mert betarthatatlanok. Ahol fel van festve a STOP vonal, semmit sem látni a kereszteződésből. Ha mindenhol betartom a feltüntetett sebességhatárokat, előbb utóbb belém hajt valaki hátulról, vagy csak szimplán meglincsel a többi közlekedő.

Összegezzünk.

A figyelmem véges. Igyekszem odafigyelni arra, hogy a táblák jelzései alapján közlekedjek, közben ne szakítsam ki a futóművet az általánosan szarnak mondható utakon; észrevegyem időben a kivilágítatlan biciklist két település között, vagy a kivilágítatlan autóst a városban; vigyázok a gyalogosokra, a részegekre, a részegen biciklizőkre, a szarvasokra és a nyuszikra, mindezt általában munkaidőben, 10-12 órán keresztül, majd hazaúton hullafáradtan; és ezzel nem vagyok egyedül, mivel rengetegen vagyunk az utakon. Jó lenne, ha tekintettel lennénk egymásra és odafigyelnénk a közlekedés minden pillanatára, amikor részt veszünk benne. Autósként, biciklisként, gyalogosként, kamionosként, mindenhogy. Ne a másiktól várjuk hogy majd odafigyelnek ránk, amikor mi nem figyelünk oda másokra. Legyünk kicsit előzékenyebbek, figyelmesebbek, esetleg udvariasabbak: segítsük a kapaszkodósávból a besorolást (ha kell, lassítással), engedjük el a gyorsabbat, segítsük az előzést, legyünk türelmesebbek a gyengébb képességű, esetleg friss jogsis társainkkal, de ha mi vagyunk a gyengébb képességűek, próbáljuk meg "felvenni a forgalom ritmusát", meg úgy általában közlekedjünk (és parkoljunk) úgy, hogy azzal ne zavarunk és végképp ne veszélyeztessünk másokat és magunkat (puhatestűek ugye...) és ha mindenki így tesz, akkor mindenki előzékeny és jó fej lesz mindenkivel. Igen, veled is, meg velem is. Nem bonyolult. Így is lesz baleset, de így talán biztonságosabb és kellemesebb hely lehetne a közút, mert rajtunk, közlekedőkön múlik. Kár hogy ez csak egy kicseszett utópia marad.

Na peace!