Rég írtam a kis kék veszedelemről. Meg úgy általában is rég írtam bármit is. Mint ahogy az előző bejegyzések képein több helyen is látható volt, az autókat viszonylag mostoha körülmények között javítgattam, tákolgattam mindig, poros, vagy éppen saras kocsibejárón, dimbes dombos felületen emelve, bakolva, kitéve az időjárás összes elemének; ha úgy adta, akkor februárban nagykabátban, máskor meg júliusi kánikulában a verejték mögül kukucskálva, éppen ezért idén belevágtam egy "építkezésbe", hogy az autók és az én fejem felett is fedél legyen, a kerekek alatt pedig egyenes betonfelület, hogy amikor bármit javítani kell, akkor azt mostantól már-már elnöki kényelemben tudjam csinálni. Mindjárt novemberre kell fordítani a naptárat, az épület kész, a bejáró még készül, a tenyerem talán sosem markolt még annyi lapát, ásó, illetve csákánynyelet, mint idén; rengeteg segítséget kaptam a családtól, többször voltunk nap végén a végelgyengülés szélén, hogy másnap kialvatlanul, meggyötörten nézzünk szembe akár munkahelyi kihívásokkal, akár napi teendőkkel, de látszik a fény az alagút végén és én mocskosul hálás vagyok mindenkinek. Köszönöm.

Az élet az autókkal ettől még nem állt meg: sógorom M44B19-e egy szép nyári napon úgy döntött, hogy elpukkantja magát, amiből elég szép kálvária lett; erről majd talán lesz önálló bejegyzés is, hiszen ott lett tartalom bőven.
Házon belül nem volt semmi dráma, a kombi tds megy, működik; az E30at mág csak ritkán használjuk, tervben van rajta némi átfogóbb felújítás / karbantartás / szépítgetés.

A compact sem kért sokat, azt meg is kapta. Szivárgott az olaj a vezérlésfedelek környékén, kicsit félve álltam neki, nem tudtam, hogy mennyire lesz bonyolult a művelet, de végül leszámítva, hogy viszonylag sokat kell csavarozni, nem volt olyan nagy dilemma. A vezérlést takaró "dekli" kettő részből áll: egy a hengerfejen, egy a blokkon. Le kell bontani a fedelek elől kb mindent: termosztátot, csöveket, szíjakat, görgőket; vezérműtengely jeladót; a főtengely jeladó és a vízpumpa úgy emlékszem nincs útban. A vízpumpa tuti nincs. 

Le kell szerelni a szelepfedelet, gyújtást is a kábelekkel. Az egyik macerásabb rész a főtengely ékszíjtárcsa központi csavarja. Célszerű hozzá megreteszelni a motort. Az önindító alatt van egy kis műanyag dugó (ha még megvan), azt ki kell húzni, a motort felsőholtpontra tekerni, olyankor ahonnan kihúztuk a dugót, azon a nyíláson keresztül be lehet dugni a vezérlésrögzítő megfelelő elemét (ha nincs, akkor erre a célra egy erős csavarhúzó is jó lehet), ezzel "megakasztva" a motort. Innentől a motor elején lévő szíjtárcsa nagy csavarja egy komolyabb vascső segítségével (mint toldószár, nem mint pusztító eszköz :D) már meglazítható. A sebességben hagyom + kézifék módszer nem működik... próbáltam. A szíjtárcsa ékpályás, csak a megfelelő pozícióban lehet visszatenni (éket nem elhagyni!), ugyanis a főtengely jeladó a tárcsán lévő "fogaskerékről" veszi a jelet. Ezek után lehet bontani a fedeleket. Érdemes a csavarok pozícióját megjegyezni (alsó fedél, felső fedél; külső sík, belső sík - termosztátnál), mert úgy emlékszem nem egyforma hosszúak, illetve megjegyezni a jeladók rögzítéseinek a csavarjait, illetve azoknak a helyét a deklin, ezek a csavarok talán kicsivel hosszabbak is. Ja igen.... most nézem a képet.... a klíma kompresszor és a konzolja is útban volt.... :D azt is le kell szedni. Aztán lehet nagyokat takarítani.

Visszafele nagyjából adja magát minden, én a blokk - hengerfej, illetve hengerfej - szelepfedél találkozásánál hő és minden álló tömítőpasztával is megtámogattam kicsit a tömítések működését, a hengerfejen lévő fedél csavarjait talán a szelepfedél csavarjai meghúzása után kellett fixre húzni... ebben most már nem vagyok biztos. Ha már le volt szedve a klímakompresszor, illetve szétborítottam mindent, akkor már vettem szép új gumigyűrűket a klímacsatlakozásokba, illetve lecseréltem a nyúlnyomos klímahűtőt, majd nem kaptam időpontot klímatöltésre... Az élet néha kegyetlen :D.

Az összerakás óta eltelt több hónap, több ezer km és nem szivárog. Zsír. Közben az egyik felújított hátsó lengéscsillapítóm elkezdte engedni az olajat, kis utánajárás után rájöttem, hogy az E30 hátsó lengéscsillapítója lényegében ugyanaz, mint a compact E36-é, így az E30ból kikaptam a TA-Technix gátlókat (amik mellesleg kb 10 éve hibátlanul teljesítenek, csak az e30ban olyan rohadt kemények voltak, hogy csak na), átköltöztek a compactba, az úgysem a kényelemről szól. 

Hát igen... látszik rajta a 10 év, de működik. Jobban zavar, hogy a Hammerite-al gazdagon átmázolt futómű egy év után így néz ki... 

Nagy vonalakban ennyi volt a tennivaló az autóval, kicsit evezzünk könnyedebb vizekre. Marci barátomat meginvitáltam egy könnyed kis hevesi tanpályás veretésre. Természetesen itt is megelőzte a bevetést a karbantartás. Időszerű volt az olajcsere, illetve a sperr is kicsit gyengélkedett a legutóbbi csúszkáláskor, ezért abban is lecseréltem az olajat, Motulra. Tök állat: kék színű :D.

Az autó készen állt, egy garnitúra kerék a puttonyban (ami később igen kevésnek bizonyult), a sok sok munka után végre jöhet egy kis szórakozás. Mert ez a dolog, ez az "amatőr drift", ami tényleg amatőr, nem arról szól hogy "csak" 300 lóerős verdákkal megyünk "csak" 90-100al keresztben, semmi másról nem szól, mint hogy jól érzed magad. Forgalomtól elzárt helyen nem veszélyeztetsz senkit és autózol egy jót. Különösebben az autódban sem csinálsz óriási kárt, hiszen ezek az autók kicsit már "erre vannak". Az a jó bennük, hogy nincsenek olyan állapotban, hogy különösebben félteni kelljen őket, ezen már rég túl vannak. Félreértés ne essék, amint az előzőekből talán látható, nem hanyagolom el az autót műszakilag, nincs elengedve a keze, hogy megy ameddig megy; azonban tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy megvigyázott gyűjtői darab, sőt még csak nem is olyan típus, ami valaha komoly klasszikussá válna, de ha mégis, akkor olyan állapotba hozni, hogy az méltó legyen egy Oldtimernek nevezett valamihez, az szinte végtelen munka és pénz lenne. A padlólemez fele még eredeti, másik fele már általam belehajtogatott lemez. Mindent lehet restaurálni, de ezt nem hiszem, hogy érdemes lenne, illetve így nekem sokkal több örömet okoz.

Számomra ez egy élvezetes időtöltés, illetve kicsit egy menekülőút a mindennapok elől. Menekülőút a mindennapi közlekedésből, mert alapvetően szeretek vezetni, de a közlekedés időnként már kikészít. Nem akarok papolni a közlekedési morálról meg kultúráról, mert szerintem pont olyan mint az általános morál és kultúra. Futárként dolgozom, sokat közlekedek városban, ugyanakkor 30km-re ingázok a munkahelyemre, néha még kirándulni is megyünk messzebbre, akár autópályán, tudom miről beszélek. Taposunk egymáson, mert muszáj; sietünk, mert muszáj; magunkra figyelünk csak, mert más úgyse figyel ránk; a mának élünk, mert holnap majd megmagyarázzuk, hogy miért is vagyunk faszok, és ily módon kb. bármit meg is lehet magyarázni és onnantól az "valid"(-nak tűnik). Azért nem húzódom le a lassabb forgalmi sávba a gyorsabb autó elől, mert 130 a megengedett, a mögöttem haladó se menjen gyorsabban. Azért hajtok 180-al, mert oda kell érnem időben, vagy csak mert azt a kevés szabadidőmet nem utazással akarom tölteni, és így fél órával több marad. Azért nem nézek körbe a zebrán gyalogosként, mert úgyis nekem van elsőbbségem. Azért nem lassítok zebránál, mert neki fog fájni ha elémlép féktávon belül. Ha gyorsabban haladok a megengedetnél, pár percenként feltartanak, majd előzök, majd megint feltartanak. Ha lassabban haladok a megengedettnél, lesz olyan balfasz, aki még így se tud megelőzni és tol le az útról, villog, agresszív. Ha szabályosan közlekedem, egyszerre tolnak le az útról, villognak; miközben az előttem még lassabban haladó autó meg engem tart fel. Azt hiszem lehetne folytatni a sort nagyjából végtelenségig, adott aspektusból nyilván mindenkinek igaza van, és senkinek sincs. Kresz tudósok meg itt mondanák azt, hogy a szabályt kell követni, és kész. Csak a furgonsofőr főnökének nyilván nem szólt senki, hogy közúton 90, és úgy kéne összeírni a túrát, hogy az úgy is teljesíthető legyen, ha közben 10 sorompónál kell megállni. A profit a lényeg, aztán megszoksz, vagy megszöksz, ez a szép új világunk szlogenje. Ha te nem teljesíted az elvárást, van helyetted 10 másik ember, aki örömmel tapossa ki a belét a dízelnek, aztán az egyik "tábor" az öklét rázza és köpköd a gyorshajtóra, hogy veszélyezteti mindenki életét a gyorshajtással és az időnként egészen vakmerő előzésekkel, a másik "tábor" meg köpköd mindenre és mindenkire aki nem halad legalább 120al közúton és 90el lakott területen; közben csattan a trafi, megy a csekk (már ha van még állományban rendőr a környéken), ebből legalább még pénzt lehet "csinálni", közben a részegen, kivilágítatlanul kóválygó kerékpáros bácsit kikerüli jobbról egy elektromos roller 40-el, a bácsi azért részeg mert 40 év munka után is csak egy régi kivilágítatlan kerékpárra futotta és valahogy el kell viselnie az életet (és 35 éve alkoholista: "holnap megmagyarázza, hogy miért fasz" ugyebár). A rolleres meg nem érti hogy az a szemét környezetszennyező olajsaras ökolábnyom dízelautós köcsög miért dudál, meg villog rá, amikor ő csak lendületesen közlekedik kezében a mobiltelefont tartva. Hiszen az autósok is ezt csinálják. Szóval összetett dolog ez, és nem gondolom hogy a közlekedés bármely résztvevőjét ki kéne emelni mint "bűnöst", hiszen nem is feltétlenül a közlekedési rendszer a hibás, hanem a mögé épített fogyasztói világ sántít, és nem alkalmazható rá semmi olyan szabályszerűség, mint ami a közlekedésre meg igen. Persze ez is csak egy vélemény, egy tapasztalat alapján. Nem haragszom erre a "rendszerre", viszont semmi élvezeteset nem találok benne. Nem vágyom vásárlási élményre, nincs bennem birtoklási vágy semmilyen agyonreklámozott termékre, legyen az márkás cipő, luxusautó, 16 magos okostelefon, vagy bármi. Sajnálom. Benne élek, elviselem, használom; ha elkopik a cipőm, veszek másikat, és olyat ami tetszik, de nem várom azt a pillanatot, hogy kopjon már el a meglévő, mert már alig várom, hogy az újabbat a kezemben foghassam. 

Ebből a mókuskerékből az egyik menekülőút nekem ez az amatőr driftnek titulált bohóckodás, ahol van kihívás, van izgalom, de nincs óriási tét, hiszen ha odaér, majd megcsinálom; ha feltekeri a féltengely a leszakadó gumidarabokat, majd másnap levakarom róla; ha letolja a féltengely gumiharangot, majd rakok rá új bilincset; nem történik semmi tragikus, közben mindenki felhőtlenül jól érzi magát. A másik "drifterrel" nem faszméregetünk, hanem vigyorogva fűzzük egymás mögött a kanyart, majd nap végén pacsizunk és megköszönjük egymásnak az élményeket. Megvan az egészséges versengés élménye, hiszen mindenki meg akarja mutatni hogy "mit tud", de nem megy át a dolog idétlen erőszakos versengésbe. Ha valakinek műszaki baja van, a pár órával ezelőtt még ismeretlen arcok egy másik csapatból jönnek oda, adnak kölcsön nagy emelőt, akksis flex-et, vagy amit csak tudnak (köszönjük srácok!). Ha ilyen lenne az általános "morál" a nagy világ nagy kerek egészén, akkor talán jobb lenne... nem ragoznám túl. 

Ezzel nagyjából akkor ma én is megmagyaráztam, hogy tegnap miért is voltam fasz.

Köszi a részvételt Marci! :) 

#TūrhøWørks