Veseelégtelenség

Amikor kedves párom a jogosítványát szerezte, jött a következő lépés: autó kell. Ma már nem luxus az autó, főleg vidéken. El kell jutni munkába, nagybevásárlás, meg egyébként is nincs annál rosszabb, mint amikor az ember friss jogsisként kiesik abból a kevéske gyakorlatból is, amit addig megszerzett. Jöttek a direktívák illetve tanácsok minden oldalról: legyen kicsi, legyen olcsó, legyen dízel, fogyasszon keveset, legyen megbízható, stb. Nagyrészt egyet is értettünk (leszámítva hogy legyen kicsi), aztán párom be is dobta az ötletet, hogy neki amúgy a piros e30  nagyon tetszik, jó is lenne akár. Végiggondoltam, végülis ismerem, tudom, hogy nem rohad le, nem eszik sokat, bele merem ültetni barátnőmet. 

Eldőlt, magamnak kell autót néznem. Az én elvárásaim alapvetően egyszerűek: hajtson hátul és ne legyen anyagi csőd semmilyen szempontból se. Ez nyilván magában foglalja a megbízhatóságot. Senki félre ne értsen, nem vagyok márkafanatikus. Nagyon tetszenek bizonyos Mercedesek, a maga módján szerettem a Sierrát is, a Lada óriási nagy fun volt, de valahogy mindig a Bmw jön szembe. Meg is tudom magyarázni. Jó Mercire nincs igazán pénzem, akkor se volt és valószínűleg sose lesz (most hagyjuk a hátizsák A Classét). A Sierra meg a Lada már nyilván történelem volt akkor is. Meg hogy őszinte legyen, bevált a Bmw. Sokan szidják, de engem még mindig kiszolgált. Rendben kell tartani, és nem kell kitaposni a belét. 

Az elsődleges célpont egy normális állapotú, klímás E36 volt. Motor igazából nem nagyon érdekelt hogy milyen, volt a mutatványra durván 600e Ft, ebből nyilván nem kellett már akkor se nagyon sor6 benzinben gondolkozni. 316i, 318i, lényeg hogy már M43 motoros legyen, és jó. A sors végül úgy hozta, hogy épp akkor pörgött nagyon az E36 a piacon, de ami legalább hirdetés alapján tetszett, mire szabadnapos lettem, felhívtam, és a válasz mindig ugyanaz: már elvitték. A fővárosban voltam egy hétvégét, nagyjából nem értem utol egy autót se, aminek tetszett a hirdetése, így kicsikét kezdtem türelmetlen lenni. A hirdetéseket kibővítettem az E34 szériára is. Mindig is tetszett, gyerekként volt is Matchboxom, de még sosem volt 5ösöm, akkor az 5ös egy teljesen más világnak tűnt. Kicsit elérhetetlennek, vagyis inkább félelmetesnek, hogy azt azért már biztos nem lehet olyan egyszerűen és olcsón fenntartani mint egy 3ast. Ez így igaz is, de erről később. Szóval Angyalföldön pont hirdetett egy kereskedés egy 524td-t, 350000ért, 300000km-el az órájában. Klíma nincs, meg igazából az alap 5ös extrákon és a sibedán kívül semmi sincs. Még egy árva első motoros ablak se. Természetesen elmentem megnézni, Telefonálgatás, mit nézzek rajta, megvegyem, ne vegyem, aláfetrengés, föléhajolgatás, szegény kereskedő nagyon türelmes volt, vagy egy órán keresztül vizsgálgattam a kocsit. Feltűnt, hogy az egyik küszöb eleje lukas alul, futómű több helyen lóg, mint ahány helyen nem, illetve próbaúton éreztem, hogy oké hogy csak 115 paripa, de nem erős. Nagyon nem. Cserébe a motor nagyon szépen jár, az ülések tök szépek, nincs kiülve, kiszakadva egyik se, Ja és kék. Mármint a beltér. Az autó fehér. Alpinweiss II. Nem igazán tetszik a kék beltér, de legalább nincs lelakva. Természetesen még egy kis gondolkodás és alkudozás után 290e Ft-ért cserébe el is hoztam. 

Hazafele írtam fejben a hibalistát. Nagyon nem megy. Ehhez képest a 324d egy dragster. Tankoltam bele 5ezerért (ha útközben valami nagyon nagy baj lesz és vissza kell vinni akkor nehogymár telitankkal :D), az üzemanyagszint jelző meg se mozdult a pirosból (tankszintjelzőben a wolfram szál el volt szakadva, meg apósom újraforrasztgatta az óracsoportot, utána jó lett). Nem ráz, nagyon finoman rugózik, kanyarodik, de mindenhonnan kopogást nyöszörgést, dübögést lehet hallani. Persze nem csak a hibák tűntek fel, hanem a jó dolgok is. Csend van. Dízel ugyan, de szép a hangja, alig van szélzaj és rohadt kényelmes vezetni. Másfél óra vezetés után úgy szálltam ki mintha elmentem volna a sarokra kenyérért. Ja és iszonyat pontos a váltó, nem lötyög, nem akad, élmény használni.

Hát kéremszépen ez van, 290ezer hazai pénzért nyilván nincs hibátlan de még csak jó 5ös Bmw se, viszont tisztában voltam vele, hogy nem is az, lesz vele munka, de valahogy jó érzésem volt vele kapcsolatban. Nem akarom túl ragozni, A futóműben elöl nagyjából ki kellett cserélni minden lengőkart (ez nem a klasszikus trapézlengőkaros, hanem külön van alsó és felső lengőkarja, nem cserélhető gömbcsuklókkal), kormányösszekötőt kompletten, nyomtávrúddal (nem fogasléces a kormánymű hanem asszem golyópályásnak hívják), stabrudat, hátul két hídtokszilentet, kijavíttattam a küszöböt, ezzel nagyjából megszűnt minden kopogás. A hiányzó teljesítményt először a turbó hibájának gondoltam, kicsit nyomta az olajat, lógott hosszában is kicsit a tengelye, így vettem egy felújítottnak mondott turbót (100000 km-el később járonk most és már ez is lóg), de ettől nem lett igazán jobb, majd az elektromos adagoló szállított üzemanyag alapmennyiségének a beállítása oldotta meg a problémát. Ja és indul is hidegen melegen. Szóval visszatértek a lóerők, nyilván így se lett egy muscle car, de legalább a kispolszkis se villog le két település között mire elérem az utazótempót. Ez így nagyjából belefért a 600ezres keretbe, a végeredmény pedig egy jól működő de nagyon nem túlextrázott kényelmes autó. 

Ez így röviden leírva persze rém egyszerűen hangzik, de azért ez nyilván sok idő és még több munka volt, de végülis úgy gondolom hogy megérte. 

A címből sejthető, hogy szegénynek nem a dédelgetett hobbiautó szerep jutott. Egyszerűen szükség van olyan autóra amit nem féltek, nem azon gondolkozom hogy melyik karcolást, horpadást, mikor és hogy fogom kijavítani, hanem egyszerűen csak megbízható, elfordítom a kulcsot és megyek. 

Kicsit belemélyedve a részletekbe: a motor lényegében ugyanaz az M20 motorcsaládból fejlesztett 6 hengeres 12 szelepes M21D24, mint a 324d-ben, csak turbós és elektromos adagolós. A vezérlés szíjas, egy vezérműtengely, hengerenként két szelep, indirekt befecskendezés (kamrás dízel). Karakterre mondjuk egy 1.9 TDI-ből átülve (ami ugye direkt befecskendezős), igazán tetű gyengének tűnhet, pedig valójában csak annyi, hogy ezt forgatni kell. Azt meg nem igazán bírja. Nálam ami bevált, hogy amíg hideg, addig kis gáz, max 2000-es fordulatszám, ha már jól bemelegedett, akkor meg ha nyugis a tempó akkor 2000-2500 között váltogatok el, ha sietős, kihúzatom 3000-3500ig. Az felett meg már rendesen szépen tud szólni :). Nálam a fogyasztás olyan 6-7 liter / 100 km. Érdemes nem széttaposni, a hengerefejtömítés átégése illetve a hengerfej repedése állítólag nem ritka a típusnál (nálam kb 5 év és 100.000 km alatt semmi probléma), kettős tömegű lendkerékkel szerelt gyárilag, Bosch elektromos rendszerű forgóelosztós adagolója van, ammi szintén szokott problémázni (szerencsére ezzel se volt soha semmi bajom), ha baja van, nehezen indul üzemmelegen. Kis különbség még a korai E28as turbódízelekhez, illetve a szívódízelekhez képest, hogy a dugattyúkat alulról hűtik üzem közben olajjal, kis spricnik segítségével, ezek a szívódízelben meg a régi turbósokban nincsenek. Érdekesség, hogy egyszer szétbontottam egy ilyen motort, a blokkból pedig dohányzóasztalt csináltam és a hengerekben semmi kopás nem látszott, pedig tuti kapott az a motor rendesen, a hengerfeje több helyen el volt repedve. Ja és a csapágyak is tök sértetlenek voltak.

A futóműve elöl 1 alsó és 1 felső lengőkarból áll, meg ugye a kormányzáshoz tartozik egy duplagömbfejes kormányösszekötő, egy "tolórúd", vagy minek hívják, amit a kormánymű mozgat, meg ugye a kanyarstabilizátor pálcák. Hátul csatolt lengőkar, kanyarstabilizátorral. Nem különösebben bonyolult szerelni, viszont kell is. Mármint az elejét. Az e30hoz képest legalábbis sokkal sűrűbben hagyja el magát. Bár az is tény, hogy a 3asba megvettem mindenből a Lemfördert, és az vagy 6 éve tartja magát. Szóval az 5ösbe meg vettem valamilyen közepes árú utángyártott alkatrészeket. Hozzátenném, hogy amikor megvettem az autót (300.000km volt az órában), a gyári Bmw felirattal ellátott lengőkarokat cseréltem ki. Szóval végülis ha a gyári kibírna megint háromszázat, akkor azt mondanám, hogy megéri. Helyettük tettem felső lengőkarból Birth-öt, alsóból talán Febi-t, akkor a kormányösszekötőkkel asszem nem volt gond, meg vettem még stabpálcákat (azt már tippelni sem merem hogy milyen márkájút). A felső lengőkarok azóta is tartanak, az alsókat kell kb műszaki vizsgákra cserélgetni kell (2 év). Kormányösszekötőkből most van benne együttélésünk óta a második cseregarnitúra. Először Starline-t tettem bele, 4ből 1 kb fél év alatt feladta, a porvédője nem volt kiszakadva, viszont a zsír benne kb porrá és kővé vált. A többit újrazsíroztam, most cseréltem ki őket, de igazából csak 1 lógott, gondoltam a futóműállítós embernek is jobb, ha új alkatrészekkel dolgozhat. Mostanra fáradtak el a vásárlás után kicserélt stabpálcák is (kb 5 év). Újra tök jó vezetni, kisebbnek tűnik a kormánymű holtjátéka is. Előre vettem bele 1 pár Lowtec márkájú 2cm-t ültető rugót, a csonkállványban lévő Sachs Supertouring lengéscsillapítók jók voltak, hátra vettem gyári méretű új rugókat (egy el volt törve), meg új gátlókat (Bárdi autó márkájút - hibátlan). Így egy kicsit feszesebb lett, nem "hömpölyög" annyira, viszont még mindig nagyon kényelmes.

A fékekkel túl sok minden nem történt, tavaly kicseréltem az összes betétet, meg hátul a tárcsákat, igazából sosem volt vele semmi bajom. Illetve egyszer beletörtem az egyik hátsó nyeregbe a légtelenítőt, vettem rá 2ezerért egy bontottat, azóta sermmi baj.

Most jöjjenek a fájóbb részek. Az elektromossággal túl sok és nagy bajom nem volt, a generátorja egyszer elfosta magát, kicseréltem, majd a generátor tartószilentjeit legyártattam poliuretánból, mert már szarul állt, hátsó lámpákat kellett cserélni, mert az előző tulaj nagyon szerette ha jó fényesen világítanak, a helyzetjelzőbe is 21W-os izzókat rakott, amitől a foglalatok szépen elolvadtak. Télen a jobb hátsó ajtó úgy döntött, hogy nem akar nyílni. Még nem győztem meg magam, hogy nekem az úgy nem jó. Az első lámpák projektortölcsér része műanyagból van (Hella, mosolygós). A nem mosolygós Bosch, az fém, újra lehet krómoztatni, a műanyag meg idővel még ki is lyukad a halogén izzó hőjétől. Ja és mindezzel én simán együtt tudnék élni, csak sajnos a kopott, lukas hulladék olyan szarul világít, hogy az párját ritkítja. Ha lehetne Xenont használni, azzal nyilván örökélet +1 nap lenne, mert annak nincs igazán hőkibocsátása (megfogod a tenyeredben és nem éget meg), de szép hazánkban ezt nem lehet. Mondjuk aki kitalálta hogy egy ilyen pici műanyag helyre betesz egy 55W-os fényforrást, annak is lehetett valami baja a tartós felhasználás fogalmával. Na mindegy, először vettem bele egy pár angel eyes-os Depo márkájú lámpát, bontottan, Isten lássa lelkem nem az angel eyes miatt, tudom, hogy gáz, de lámpa kellett. Nagyjából 2 évig egész jól világított, aztán egy esős napon tűnt fel, hogy ismét vakvezetés in progress. Rendeltem zsír új talán TRW márkájú gyári kinézetű lámpákat, kb 40.000 HUF-ért, és komolyan, mintha egy másik autóban ülnék éjszaka. Nem kell nájtbréker, meg Mega +120% istenverte semmitsemérő marketing izzó, sima hagyományos h1-el simán látok.

A nem látást még súlyosbította, hogy a szélvédőm valószínűleg még gyári, így koránál fogva is tele van apró kis karcokkal, amik esőben, a szembejövő lámpák fényénél csodálatosan teríti szét a fotonokat. Ki kéne már cserélni, az új szélvédő komolyan kb olyan élmény, mint amikor az ember először megy el látásvizsgálatra és megtalálja a neki való szemüveget. Nem is tudod, hogy mennyire szarul látsz, amíg nem látsz jól. Viszont szépen bújkál ki a rozsda a szélvédő alól több helyen és nem tudom ,hogy mit találnék ott, ha egyszer ki lenne szedve az üveg. Mindenesetre nem 1-2 nap még a szélvédőragasztó kötési ideje se és ha még a keretet is lakatolgatni kell, az végképp sok idő. Márpedig a kocsit most legjobb esetben is csak 2-3 napra tudom letenni.

A karosszéria amúgy egész tartósnak mondható, persze van sok-sok esztétikai hiba, karc, horpadás, kis rozsdafolt, viszont a szerkezete lényegében tökéletes. Alul sehol nem lukas, miután a küszöb kb 5 éve ki lett javíttatva, lényegében az alja hibátlan, a küszöb oldalán már van felületi rozsda. Meg az egyiknek a vége már fárad, de ha rászánom magam, egy délután alatt megcsinálom.

Lényegében az egész autóra ez a furcsa kettősség jellemző. Rengeteg kicsi hibája van. Néha szétugrik az ablaktörlő szerkezet, benyúlok, visszapattintom; a szervószivattyú fogasléces feszítője már szét van kopva, pajszerral kell "beállítani"; a jeladós porlasztó már valószínűleg kicsit sok résolajat nyom, ezért a résolajcsőnél szivárog az üzemanyag (új a cső) és a műszerfalon is néha felvillan a hibajelzője (sajnos ebben a pillanatban sehol nem lehet kapni hozzá porlasztócsúcsot, legalábbis itthon); a turbó már kicsit nyomja az olajat, és az említett jobb hátsó ajtó nem akar kinyílni. Ellenben még mindig jó használni. Pöccre indul. A vezetőülés már kezd elfáradni, de még mindig kényelmes, csend van benne, szépen szólnak a gyári hangszórók. A megjelenése a megfelelő távolságból nézve még mindig tetszetős. Pár éve vettem rá gyári style 5 alufelniket, gyári méretű 225/60 R15-ös gumikkal, szerintem illike hozzá, nem hivalkodó, mégis dob rajta. Sikerült szerezni viszonylag szép állapotú 3 ágú gyári bőr kormányt az egyre jobban nyúlómálló karimájú gyári gumi helyett, viszont az ajtódíszlécekkel való harcot lassan feladom, vagy veszek rá egy garnitúra újat. A bennük lévő vas egyszerűen szétrohad, jön belőle a barna lé mosáskor, majd egyszercsak leesik. Továbbá ami a legfájdalmasabb: a klíma. Illetve annak hiánya. Lehet schiebedach meg minden, de amikor tüzesen süt le a nyári nap sugára, te meg fészkelődsz a dugóban állva, akkor bizony mindennél jobban tud hiányozni az a fránya légkondícionáló berendezés. A többi extra nem hiányzik, szívesen tekerem az ablakot, meg állítom kézzel az ülést, de a klíma az nagyon hiányzik. Érdekesség, hogy a fűtése viszont alapból két zónás (jobb-bal oldal), és van benne valahol egy hőmérséklet érzékelő, tehát ahova állítod a tekerőt, nagyjából próbálja tartani azt a hőfokot, néha meleg levegőt fűjva néha meg a kinti levegőt beengedve. Ha esik az eső és bekapcsolom az ablaktörlőt, amikor megállok, a folyamatos törlésből magától átáll szakaszos törlésre, a belső világítás felkapcsol, amikor a kulcsot visszafordítom kivételi pozícióba, illetve ajtócsukást követően késleltetve alszik el. Látszik és érződik rajta, hogy 1991-ben is már odafigyeltek bizonyos nem nélkülözhetetlen, de tök jópofa részletekre, elvégre ez már akkor se egy alsó középkategóriás autó volt. Még ez a fapados sem. 

Együtt élni vele nem különösebben rossz, nem kell rá havi több százezret költeni, nem rohad le, nem esik szét, de nem is egy olyan autó, ami nem igényelne rendszeres odafigyelést és törődést. Kár összehasonlítani bármilyen Suzuki Swift-el vagy Opel Astrával, egyszerűen nem egy kategória. Nem leszólni akarom azokat az autókat, volt 1.6 8V F Astrám, túlélte azokat az időket, amikor még azt sem tudtam, hogy olajat kell cserélni a motorban, munkahelyemen pedig egy méltán híres 1.0 3 hengeres Swiftet használok, és állítom, hogy sokkal jobb és élvezetesebb autó mint amilyennek el van híresztelve, városban simán jobb vele rohangálni mint az e34-el. Azonban nyilván teljesen más felhasználásra készültek, több van belőlük, sokkal egyszerűbbek, mint egy 5ös Bmw. Ennél fogva olcsóbbak és kevesebb alkatrészből állnak, ergo könnyebb fenntartani őket.

Akinek az autó csak egy eszköz, ami nem képvisel több használati értéket a mosógépénél, vagy bármely használati cikkénél, annak szerintem nem is való semmilyen "különlegesebb" autó, legyen az akár német prémium, akár olasz táltos paripa, francia csodabogár, japán fordulatszámbajnok, vagy young, illetve oldtimer vagy bármi. Ha nem tudsz rajta kisebb nagyobb javításokat megcsinálni, illetve nincs pénz megfizetni egy szakembert, aki rendben tudja tartani, akkor ez nem neked való. Nem azért, mert drága lenne hozzá az alkatrész, vagy mert különösebben bonyolult lenne szerelni (az e34 szerintem kifejezetten könnyen szerelhető), hanem mert egyrészt sok szerelő ránézésre is fél tőle, illetve a legtöbb olyan állapotban van, hogy mire az ismét jól használható, megbízható állapotba kerül, addigra nagyjából olyan mennyiségű javítással lehet számolni, mint az én autóm esetében és az bizony sok-sok munkaórát emészt fel, az pedig ha nem magadnak csinálod, sok pénzbe kerül. Ha alapból jó állapotú, azt szinten tartani azonban nem különösebben nagy dolog. Nem kell hülyének lenni, hogy "hát ez egy béjemvé, nyomjuk neki, azt szereti", úgy kell használni mint bármely másik autót, közlekedni, gyorsítani, fékezni, INDEXELNI, kanyarodni; évente átnézni, normálisan szervizelni, 10.000 km-enként olajat és szűrőket cserélni és meghálálja.